Április 26-án újra színpadra állítja Édeskeserű című előadását a Magyar Állami Népi Együttes a Hagyományok Házában. A táncköltemény korszerű vizuális nyelven, feszesebbre szerkesztett jelenetekkel, konkrétabban fogalmazva, de az alapüzenetét nem feledve éled újjá.
– Bár tizenöt év telt el a bemutatása óta, az aktualitása nem múlt el az előadásnak. Szülőföldünk elhagyása annak elvesztését is jelenti-e? Maradhat-e, és ha igen, mi, hátrahagyott javainkból? – ezek a kérdések foglalkoztattak az előadás megalkotásakor. Úgy gondolom, hogy ez egy örök téma, amely ma is aktuális lehet a közönség számára – fogalmaz Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője, az előadás rendező-koreográfusa.
Az Édeskeserű felújítása mellett több érv is szólt: amellett, hogy szeretnék megismertetni a fiatalokkal az előadást, fontos szempont volt, hogy az új táncosgeneráció is megélje a színpadra állítását. Nem utolsósorban Mihályi Gábor az előadáshoz való személyes kötődése is közrejátszott abban, hogy visszanyúltak hozzá.
A vizualitás már tizenöt évvel ezelőtt, az Édeskeserű színpadra állításakor is kiemelten fontos volt, felismerve, hogy a közönség már nem feltétlenül elégszik meg a szép táncok és zenék egymásutániságával.
– Picit frissítjük az előadás képi világát, természetesen úgy, hogy az alapüzenet ne sérüljön. Bizonyos jeleneteket feszesebbre szerkesztettem, és azt is érdemes belátni, hogy a jelen világban talán pontosabban, konkrétabban illik fogalmazni. Ezek itt megtörténnek. Látni kell azt is, hogy fejlődnek a táncosok képességei, egyszerűen többet tudok belőlük előcsalogatni. Szóval marad benne minden, ami megőrzendő, ugyanakkor e kis beavatkozások által szinte egy új előadás születik – mutat rá Mihályi Gábor.
Az Édeskeserű – címéből adódóan – az ellentétes erők örök egymásnak feszülésére épülő, az alkotók egyéni látásmódját tükröző táncköltemény, mely rapszodikusan ellenpontoz komikumot tragikummal, örömöt bánattal, életet halállal. A Magyar Állami Népi Együttes vezetőjének megfogalmazása szerint mikro emberi életekről szól, amely egyszer drámai, máskor könnyedebb, kevésbé a lélek mélységére ható pillanatokat idéz, azaz az életet képezi le.
– Bennem van egy kis fanyarságra, groteszkre hajló szándék is, hogy akármennyire is szépnek látunk valamit, vagy akármilyen boldogok is vagyunk egy-egy pillanatban, az élet mégis mindig beletesz egy kis csavart. Ez is benne van az előadásban – mutat rá az Édeskeserű rendező-koreográfusa.
Az előadásról további információkat a Hagyományok Háza honlapján olvashat.
