A magyar miniszterelnök tusványosi beszédét követően válaszolt a hallgatóság kérdéseire is. A Székelyhon lap alapján ezekből közlünk néhányat.
Arra a kérdésre, hogy mikor lesz vége az orosz–ukrán háborúnak, Orbán Viktor röviden úgy fogalmazott: akkor, amikor az amerikaiak és az oroszok megegyeznek. A finn és a svéd NATO-tagság ratifikálásáról pedig elmondta, jelenleg a törökök aggályait vizsgálják, és majd ősszel tárgyalják a ratifikálási szerződést.
Arra a kérdésre, hogy van-e bármilyen tervük a magyar ellenzékkel, úgy válaszolt, hogy „sok reményt nem érdemes fűznünk". Rámutatott, a magyar ellenzéket és a nemzeti oldalt az választja el, hogy másként képzelik el nemcsak a politikát, de az életet is. „Amikor életről és szabadságról gondolkodunk, akkor egy életfát látunk. Az életfának az a lényege, hogy a gyökérzete tükrözi a lombozatát, és ha a gyökérzete kisebb, mint a lombozata, akkor az a fa elpusztul, kidől. Ezért nemcsak a lombozatával kell foglalkoznunk, hanem a gyökérzetével is, ez a kultúra, a nyelv, a család. A baloldalnak nem ilyen képe van a szabad magyar életről. Ők kifejezetten azon dolgoznak, hogy elvágják a gyökérzet életet adó ágait. Nem értik meg, ha a gyökereket elvágod, akkor a lombozat nem nagyobb lesz, hanem kisebb, kiszárad és a végén kihal. Tehát nem arról van szó, hogy más kertészeti megoldásaink vannak az életfa növelésére, hanem hogy másként látjuk az egészet, mindent másként látunk"– magyarázta a miniszterelnök. Hozzátette, egyetlen feladatuk van a magyar baloldallal szemben, ami egyben kötelességük is: ellenzékben kell őket tartani.
A közönség tetszését leginkább elnyerő kérdés tulajdonképpen egy kérés volt, és egy ötgyerekes családapától érkezett, miszerint, ha a miniszterelnök is áldását adja, a felesége hajlandó a hatodik gyereket is bevállalni. Ebben kérte a miniszterelnök segítségét. „Tudok-e bármilyen tanácsot adni gyerekvállalás ügyében? – tette fel a kérdést a miniszterelnök, amire elsősorban a trianoni diktátum századik évfordulójára összeállított hét pontra, az úgynevezett Magyarország hét törvényére utalt, amely egyik idevágó tétele úgy hangzik: Minden gyermek újabb őrhely. Magánéleti vonatkozásban, mint mondta, nem tud tanácsot adni. „Egyszer olvastam a feleségemmel egy interjút, és megkérdezték a feleségemet arról, gondolt-e már arra, hogy elváljon tőlem. Azt mondta: »arra, hogy elváljak, még nem gondoltam, de arra, hogy megöljem, már igen«." A hallgatóság nevetése után még hozzáfűzte: „nem biztos, hogy én vagyok családügyben a legjobb tanácsadó".
Hosszú fejtegetések helyett a Kárpátaljához kapcsolódó kérdést röviden válaszolta meg: rendben leszünk. Felvidék viszonylatában pedig az összefogást hangsúlyozta, mint fogalmazott, aki elcsatolt területen él, ha nem segít magán, azon az anyaország sem tud segíteni, sőt nemhogy az anyaország, hanem a Jóisten sem. Először saját magának kell mindent megtennie, hogy segítsen saját sorsán. Ezt pedig a politikában összefogásnak hívják, ha lesz összefogás, akkor lesz nagy siker a Felvidéken is. Végezetül az előttünk álló nehezebb két évre utalva rámutatott, most bajtársiasságra, összefogásra és egységre van szükség. Zárásképpen hozzátette: nem kell mindenkinek katonának lennie, elég ha mindenki katonaként gondolkodik.
