Globális felmelegedés, évszázados környezetpusztítás és rossz önkormányzati döntések - ezek mind hozzájárultak a Velencei-tó tragédiájához.
Az elmúlt hónapokban a vízminőség romlása miatt halak ezrei pusztultak el és strandokat kellett bezárni. Június második felében több mint 4 tonna hal veszett oda az oxigénhiány miatt, így az állomány másfél százalékkal csökkent. A Magyar Országos Horgász Szövetség pedig néhány napja ismét megkongatta a vészharangot miután hasonló jelenségre lett figyelmes. Bár a mostani tömeges pusztulás jelentősen kisebb mint a júniusi, a haltetemek összegyűjtése és ártalmatlanítása komoly forrásokat emészt fel.
Már a kiszáradástól kell tartani
Magyarország harmadik legnagyobb tava mindig is sekély volt, átlagosan másfél méter mély, ezért nem annyira meglepő, hogy hosszan tartó csapadékszegényebb időszakokban szinte gázlóvá apad, sőt átlagosan mintegy százévente ki is szárad. 1863 és 1866 között annyira, hogy feljegyzések szerint medrében a fehérvári huszárok gyakorlatoztak. Vészes vízhiány legutóbb 1993 és 2003 forró és száraz nyarain fordult elő, aztán a nedvesebb időszakokban szép lassan újra feltöltődött a tó.
Minden állóvíz mennyiségét a lehulló csapadék határozza meg, ez viszont nem jelenti azt, hogy a vízszintet nem lehet mesterségesen szabályozni.
A Velencei-tavat keleten a Császár-patak táplálja, amelynek felső szakaszára már ötven éve víztározók épültek. A zámolyi és pátkai tározó együttesen tíz-tizenegymillió köbméter vizet képes összegyűjteni. Ennyi víztömeg pedig negyven centiméterrel emelhetné a vízszintet. A gond csak az, hogy a tározókból is elpárolgott a víz nagy része. Azt is látni kell, hogy a két víz minősége jelenleg jelentősen rosszabb, mint a Velencei-tóé, így a teljes vízkészlet átengedése berobbantaná az algaképződést. Ez azt jelentené, hogy néhány centiméter növekedésért cserébe tovább pusztulna az élővilág és fürdőzést is be kéne szüntetni.
A Civilek a Velencei-tóért alapítója szerint a legnagyobb gondot az extrém hőség okozza, egy melegebb napon ugyanis 1 centit csökken a tó szintje és 250 ezer köbméter víz párolog el.
– Itt normális esetben 170-180 centi szokott lenni a víz, tegnap este megnéztem és 78 volt a vízállás. Agárdon van egy elektronikus mérő, amely fél óránként méri a vizet. Az elmúlt 1-2 évben 46 százalékkal csökkent le a víz a tóban – mutatta Vas Péter, az egyesület alapítója.
A folyamat mégis visszafordítható lenne, legalábbis a szakértők szerint. Ehhez mindössze 40 milliárd forintra lenne szükség. A kormány azonban ennyit sem hajlandó költeni a Velencei-tóra, mert indoklása szerint ez a pénz a gazdaság újraindítására kell.
Régen inni lehetett a tóból
A nádasok kivágása, a part körbebetonozása és a velencei korzó kialakítása is megváltoztatta a tó képét, ráadásul a megnövekedett látogatószám óriási környezeti terhelést jelent. Papp Gitta születése óta Gárdonyban él. Ő még emlékszik arra, amikor inni lehetett a tó vizéből és az itteni iszapot gyógyításra használták. Szerinte felháborító, hogy a több mint száz madárfajból azinte semmi sem maradt, hiszen a környéken mindent letaroltak.
– Egy évesen nem tudtam elindulni, mint a többi gyerek és a doktor bácsi azt tanácsolta anyámnak, hogy ássanak be az iszapba. Ezt meg is tették heteken keresztül és lám most futok, szaladok – mesélte a gárdonyi nő.
A civilek abban bíznak, hogy rövidesen a döntéshozók is megértik: hiába építenek kikötőket és lakóparkokat a partra, ha közben eltűnik a tó.
