Az életvidámságot árasztó fotókról senki nem gondolná, hogy kóbor kutyákról készült sorozatot lát. Kecskés Albert állatorvosi technikus a szabadkai városi állatmenhelyen dolgozik és éppen ezekről a (többségükben) most már házi kedvencekről készült fotókat hozta el kiállítás formájában, DNS Reflexiók címmel Belgrádba, a Collegium Hungaricumba.
Hood, Kecskés Albert kutyája (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
Mint a fotók szerzője elmondta, kiállítása a Pawsitive Genes nemzetközi projektumnak köszönhetően valósult meg, amelynek az volt a célja, hogy a tiszta kutyafajok százalékbeli jelenlétét térképezze fel egy adott területen a keverékkutyákban. Miután ő maga is része volt ennek a projektumnak, Vajdaság keverékkutyáinak DNS-vizsgálatára is sor került. Összesen 20 kutyától vettek váladékmintát, amit később a kanadai DNA My Dog Inc. laboratórium vizsgált tovább. Kecskés Albert kiemelte, a projektum a koronavírus-járvány idején zajlott, így sok esetben a genetikai anyag elküldése a kanadai laboratóriumba nagy nehézségbe ütközött, de nagyon érdekes eredmények születtek.
A fotók egy háromszög alapú hasábra kerültek, az otthont, az örökbefogadást jelképezve (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
Kiemelte, mindegyik kutyának saját története van, így a kiállítás látogatóival a saját, korábban kóbor életre született kutyájának történetét osztotta meg. Megtudtuk, az autója motorházának födele alatt húzta meg magát, és véletlenül vette őt észre. A házi kedvenc, miután befogadták, a család rendkívül fontos tagjává vált, s már korábban is kitűnt izgő-mozgó természetével, ő késztette arra a gazdáját, hogy részt vegyen ebben a nemzetközi projektumban.
A fogadóközönség (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
Kecskés Albert elmondta, miután hosszabb ideje dolgozik az állatmenhelyen, továbbá vegyes családból származik, mindig is foglalkoztatta a származás kérdése. Ennek okán kihasználta a lehetőséget, s a mintavételben részt vett kutyákat meg is örökítette.
A génvizsgálat eredménye és a kutya tulajdonságai (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
A tesztelt kutyák mind kevert fajúak voltak, és életük egy szakaszában mindegyik kóbor életet élt. Már ebből is következtetni lehet arra, hogy sokkal jobb a génállománzuk, mint a tősgyökeres fajokénak, hiszen csak természetes szelekció által maradhattak meg – mutatott rá Kecskés Albert.
Fotófalka (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
Eddig már több városban is bemutatták kiállítását. Több mint 50 ezren láthatták eddig az egyébként edukatív jelleggel is bíró kiállítást, amely nemcsak a kutyák legszebb, legérdekesebb vagy legvidámabb és legmeghatóbb momentumait mutatja be, hanem azt is, hogy a kutyák ősei mely fajtiszta kutyák génjeit hordozták, mekkora százalékarányban.
A fajok keveredése sokszor érdekes eredményt szül (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
– Az egész projektumnak az egyik célja, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a keverékkutyákra, hiszen azon kívül, hogy kedvencek és családtagok, sokkal hasznosabbak is lehetnek. Erre példa, hogy a nemrégiben Törökországban és Szíriában történt nagy földrengés során keverékkutyából kiképzett keresőkutyák is részt vettek a mentésben. De lehetnek vakvezetők, sőt szolgálatban levő kutyák is. A génállomány az emberek esetében csupán 10 százalékban hat ki arra, hogy miben leszünk tehetségesek, a kutyáknál ez csupán 8 százalékos befolyást jelent, a többi kizárólag a kutyákkal folytatott munkától függ – mutatott rá a szakember.
A közönség nagy érdeklődéssel vizsgálgatta a fotókat (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
A fotók egy háromszög alapú hasábra kerültek, az otthont, az örökbefogadást jelképezve. A felfüggesztett szerkezet egyik szabad oldalán látható a kutya megörökített pillanatának a fényképe, a másik oldalon pedig az adott állat genetikai térképe, azaz a származása, a különböző fizikai tulajdonságaival együtt.
Nyitókép: Kecskés Albert (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
