A Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben 2005 óta, vagyis az intézet megalakulása óta folyik a vajdasági magyarság kultúrájával, történelmével kapcsolatos írott, nyomtatott anyag, valamint a hang- és videóanyag digitalizálása. A műveletet korszerű gépekkel végzik, évente több mint 150 000 oldalt digitalizálnak, és készül az új honlap, amelyen a kutatók hozzáférhetnek a digitalizált anyaghoz. A Magyar Szó digitalizálását 2016-ban kezdték és 1985-ig készültek el vele. Novák Ferenccel, a digitalizáló részleg koordinátorával beszélgettünk.
Korszerű gépekkel végzik a digitalizációt (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Mi mindent digitalizáltok az intézetben?
– A vajdasági magyarság kultúrájával, történelmével kapcsolatos írott, nyomtatott anyagot, valamint a hang- és videóanyagot. Legnagyobb részt papír alapanyagon meglévő információtartalmakat, főleg könyveket, újságokat, folyóiratokat, kottákat, fényképeket, képeket, plakátokat. Erre vagyunk főként berendezkedve, ez jut el hozzánk a legkönnyebben és a legnagyobb mennyiségben. Sok régi hangfelvételt is digitalizálunk, így pl. Penavin Olga néprajzi gyűjtéseit, melyeket még orsós hangszalagon rögzített a hatvanas-hetvenes években. Magnókazettákon lévő hangfelvételeket is digitalizáltunk, ezek is főleg néprajzi gyűjtések. Jó esetben tudjuk, hogy ezeket mikor és ki vette fel és ki szerepel a hangfelvételen, de ez nem mindig van így. Ami a videofelvételeket illeti, a legutóbb a székelykevei művelődési egyesület rendezvényeiről készült, népszokásokat megörökítő videofelvételeket digitalizáltuk. Mindig valaki hírét veszi, hogy vannak ilyen berendezéseink, elhozzák hozzánk az anyagot, és mi igyekszünk minél több mindenkinek megfelelni és digitalizálni az anyagukat. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és tevékenysége ismertté vált a tartományunkban, és egyre többen keresnek fel bennünket különféle kérésekkel, többek között digitalizációs felkérésekkel is.
Három éve kezdtétek a Magyar Szó digitalizálását. Hol tart a folyamat?
– 2016 novemberében kezdtük el digitalizálni és 1985-ig vagyunk vele készen, kb. 400 000 oldalnál tartunk, és eddig ez a legnagyobb lélegzetvételű digitalizálásunk. A saját állományunkat használjuk a digitalizálására, és nagyon jó az együttműködésünk a Magyar Szó könyvtárával, mindenben igyekeznek nekünk segíteni, rendelkezésünkre bocsátják azokat a számokat, oldalakat, melyek nálunk hiányoznak, hogy a végén a legteljesebb legyen az adattár. Mivel 75 éves a lap, óriási mennyiségű az anyag, és főleg a nagyon régi számokkal van gondunk, mivel azok közül sok elveszett. A Magyar Szó, ugye, 1944 karácsonyán Szabad Vajdaság néven indult, és 1945 szeptember 27-éig ezen a néven íródott, és ezt az időszakot a honlapon is így fogják megtalálni. Nagy szükség van arra, hogy a Magyar Szó meglegyen digitális formában, hiszen ez a legtöbbet kutatott lap, és amióta az emberek tudomást szereztek róla, hogy digitalizáljuk, még többen megkerestek bennünket, érdekli a kutatókat, hogy mikor leszünk vele készen, és mikor lehet interneten hozzájutni. Az utóbbi években egyébként nagyon sok kutató fordul hozzánk segítségért, keresnek egy-egy meghatározott időszakban íródott cikkeket valamilyen publikációhoz, és ehhez régi Magyar Szók cikkeit böngészik. Van, hogy a kutató itt az intézetben egy hétig a Magyar Szó számait lapozgatja, így nagyon sok Magyar Szót elolvastak itt nálunk. Ha fenn lesz interneten, akkor már nem kell eljönnie hozzánk, hanem otthonról is kutathat. A digitalizálás az állományvédelmet is szolgálja, hiszen akkor nem kell nekiállni lapozni az újságot, hanem rákeres az interneten, és számítógépen elolvassa a keresett számot.
Novák Ferenc: A Magyar Szót nagyon sok kutató böngészi, ezért is igyekszünk a digitalizálásával (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Az 1985 utáni számokat is digitalizáljátok?
– Igen, folyamatosan fogunk ezen dolgozni, és ahogy gyűlik az anyag, úgy kerül fel a honlapra. Azt még nem egyeztettük le a lap vezetőségével, hogy meddig szeretnék a digitalizációt elvégezni, de akár utol lehet érni a legfrissebb számokat is.
A digitalizált anyag hogyan jut el a kutatókhoz, érdeklődőkhöz? Hol találhatók ezek a dokumentumok?
– Nagyon sok mindent feltöltöttünk a VMMI honlapjára, és azok szabadon letölthető tartalmak, hiszen mi ezt közkincsként kezeljük. Megtalálhatók az oldalon a HÍD, a Kalangya, a Létünk, az Üzenet számai, valamint az intézet által kiadott összes könyv, továbbá képek, hanganyagok, de ez az oldal nem elegendő arra, hogy minden elérhető legyen rajta, így készül egy új honlap, a Vajdasági Magyar Digitális Adattár, a VAMADIA. Erre folyamatosan töltjük fel a Magyar Szó számait is, meg más digitalizált anyagot is, és ezt az oldalt az év végéig szeretnénk publikussá tenni. Ez egy nagy előrelépés lesz, hiszen ezáltal közkinccsé, hozzáférhetővé tesszük a digitalizált anyagokat, amit szabadon le lehet majd tölteni a honlapról. Eddig úgy is segítettük a kutatókat, hogy a keresett anyagot átmásoltuk nekik egy adathordozóra és hazavihették, de nem ez a valódi megoldás, ezzel csak áthidaltuk a helyzetet. A Vajdasági Magyar Digitális Adattár oldalán a Magyar Szón kívül rengeteg tartalom megtalálható lesz, az a tervünk, hogy a vajdasági magyarság szellemi kultúrrájának értékei a legnagyobb mennyiségben fent legyenek, hogy az érdeklődők hozzáférjenek. Az új honlapon lesz irodalmi archívum, képzőművészeti archívum és sok más is.
A beszkennelt oldalakat korrigálják (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Milyen gépekkel dolgoztok a digitalizáló részlegen?
– Nehéz lépést tartani a fejlődéssel, de szerencsére mindig újítjuk a felszerelésünket, és kiváló minőségben digitalizálunk. Vajdaságban valószínűleg nálunk vannak a legkorszerűbb, ehhez szükséges gépek, de szerbiai szinten is a legmodernebbnek számító berendezésekkel dolgozunk. Ha összehasonlítjuk, hogy kezdetben milyen szkennerekkel másoltuk az oldalakat, akkor lehet csak igazán látni azt az óriási fejlődést, amin keresztülment a digitalizáció. Kezdetben három darab, nagyon lassú A3-as szkennerrel dolgoztunk, a program rendszeresen összeomlott, és se minőségileg, se mennyiségileg nem tudtunk olyan munkát előállítani, mint ma. Egyszerű síkágyas lapszkennerekkel és gyors szkennelésre alkalmas dokumentumszkennerekkel is dolgozunk, amelyek lapra szedett dokumentumokat szkennelnek. Ezt csak akkor tudjuk alkalmazni, ha a dokumentumot lapjaira szét tudjuk szedni, vagy ha már eleve olyan az alapanyag, vagy a könyvet elvágjuk a gerincénél és úgy szkenneljük. A digitalizáció nem barátja sem a könyvnek, sem az újságnak, ez megviseli az állományt. Egy régebbi könyvnél nagyon oda kell figyelni, hogy a lehető legkisebb mértékben károsodjon, mert digitalizáltunk már száz évnél idősebb könyveket is, és minél régebbi egy könyv annál jobban kell rá figyelni, hiszen a papír elöregszik, törik és könnyen károsodik. Kell egy kis érzék is hozzá, hogy hogyan nyúljunk a könyvhöz, hogyan nyomjuk rá a szkennerre. Mindig, amikor kapunk egy anyagot, azt először átnézzük, hogy milyen jellegű, melyik géppel lehet megcsinálni. Mielőtt hozzánk kerül az anyag, megérdeklődöm, hogy milyen, mekkora a terjedelme, milyen a minősége, hogy meg tudjuk-e egyáltalán csinálni. Voltak már olyan felkérések, amelyeket el kellett utasítanunk, mert olyan nagyméretűek voltak a lapok, hogy nem tudtuk vállalni. Folyamatosan fejlesztjük a gépparkunkat, de igazán nagy, mondjuk A0-ás méretű plakátokat vagy tervrajzokat még nem tudunk egyben digitalizálni, ehhez újabb gép kell, és mi bizakodóak vagyunk, hiszen idáig legalább kétévente újítottunk.
Hogy néz ki a digitalizálási folyamat?
– Beszkenneljük az oldalt, és utána következnek az utómunkálatok. Amikor valamit bedigitalizálunk, az egy képformátum. A digitalizálás annyit jelent, hogy az analóg adathordozóról egy számítógép által értelmezhető formátumot készítünk, amit meg tudunk jeleníteni a számítógép képernyőjén, legyen az kép, videó vagy hanganyag. Az analógot tehát digitális formába kell hozni. Ha egy könyvet vagy újságot beszkenneltünk, akkor kapunk egy képformát, amin, ha kell, korrekciót végzünk, ezért van az, hogy sokszor a digitalizált változat szebb, mint az eredeti. A korszerű programoknak köszönhetően szebbé tudjuk tenni a képeket, el tudjuk távolítani a képről a szennyeződéseket, a pecséteket. Ha firkálás volt egy-egy oldalon, vagy ha a betűk elkoptak, azokat is korrigálni tudjuk, majd PDF formátumban véglegesítjük. Az ún. kétrétegű PDF-ben látjuk az eredeti képet, viszont egy szöveg is megjelenik mellette, amelyet a karakterfelismerő program hozzátesz, és ez kereshető. Fontos, hogy ha egy könyvben vagy újságban keresünk valamit, akkor címszavak alapján megtaláljuk, ugyanis a program kilistázza a szavakat. Így töltjük fel az anyagot a honlapra is, nagy felbontásban kerül fel, hogy, ha kell, nagyítható legyen, vagy részeket lehessen belőle kivágni mondjuk egy kiadványhoz.
A nyomtatott verziókat is őrzik (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Mennyire biztonságos a digitális anyag tárolása? Az intézet őrzi a papírformát is?
– Még amikor mgr. Hajnal Jenő volt az igazgató, a lelkünkre kötötte, hogy minden, ami papír alapanyagú, meg kell őrizni, mert az a biztosabb.
Egy digitális anyag bármikor egy pillanat alatt eltűnhet. A digitális anyag tárolása nem biztonságos, világszinten még nem találtak ki olyan adattárolási formát, ami biztos lenne. Mi ezt úgy próbáljuk megoldani, hogy több másolatban, legalább három példányban őrizünk minden egyes digitalizált anyagunkat. A honlapra való feltöltés is egyik formája a megmaradásnak. Már jártunk úgy, hogy egy csomó digitális anyagunk tűnt el, és óriási pénzeket fizettünk egy adatmentő cégnek, amely visszahozta az anyagok kilencvenvalahány százalékát, ezért törekszünk a másolatok létrehozására.
Hányan végzitek a digitalizálást?
– Hárman vagyunk állandó munkatársak és négy külső munkatárs segít nekünk, így megosztjuk a munkát. Van, aki inkább a feltöltéssel foglalkozik, van, aki az utólagos feldolgozással, van, aki a szkenneléssel, de igyekszünk úgy beosztani, hogy mindenkinek jusson minden munkafolyamatból, mert mondjuk a szkennelés nagyon monoton, és gyorsan ki lehet benne égni.
