A képzések segítenek az óvónőknek egy-egy jeles napi rendezvény megszervezésében is
Három csoport magyar nyelven működik az újvidéki Darányi-telepi Dunavirág óvodában. A 66 gyermekkel 6 magyar ajkú óvodapedagógus foglalkozik, akik már 15 éve tagjai a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének, és 5 éve a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének. Az örömökről és a gondokról beszélgettünk Falb Melinda és Petrović Eszter óvónőkkel, a 29 fős kis- és középső csoportjának vezetőivel.
– A Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületében az újvidéki húsz magyar ajkú óvónő képviselőjeként és elnökségi tagjaként igyekszem minden évben részt venni a különböző képzéseken, rendezvényeken, szakmai kiránduláson, hogy a szerzett tapasztalatokat a mindennapi munkánkban tudjuk hasznosítani – mondta Petrović Eszter. – A képzéseknek köszönhetően tapasztalatot szereztünk a rendezvények megszervezésében. Megtanultuk már, hogyan építsünk föl egy-egy jeles napot vagy ünnepet. Az idei évben részt vettünk és részt veszünk a MNT és a Magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság által négy témakörben szervezett óvodai képzéseken, Melinda kolléganőm Újvidéken, az Európa Kollégiumban, én pedig Budapesten, a Duna Palotában.
Falb Melinda örül, hogy bekerültek a külhoni magyar óvodákat támogató projektbe, amely a néphagyomány, a felismerő-felfedező tevékenységek, a korai intervenciók és a projektpedagógia témakörét dolgozza föl.
– Vajdaság területén körülbelül egy éven belül minden óvónőt e négy témakörben kiképeznek. Nagyon várjuk a néptánc, népi játékok oktatását január-februárban. Az előadók valóban nagy tapasztalattal rendelkeznek, jól átadják azt, amit csinálnak, magyar nyelven kapunk mindent szükséges szakirodalmat. Ez számunkra nagy segítség, mert amit nekünk egyébként fölkínálnak, az szerb nyelven van, és magyarra kell átültetnünk ahhoz, hogy használni tudjuk a gyerekekkel való foglalkozások megszervezésében.
– A hódmezővásárhelyi konferencia jellegű képzésen megígérték a magyar játszósarkot – fűzi hozzá Eszter. – Pillanatnyilag azonban megfelelő helyiségre van a legnagyobb szükségünk, mivel a 29 gyerekkel kis szobában szervezzük meg a foglalkozásokat. Szükségesnek tartjuk egy óvoda létesítését, különösen most, amikor az intézményünk a tervek szerint kilenc kisebb intézményre osztódik, így a magyar csoportok külön intézménybe fognak kerülni. Ez számunkra azt jelenti, hogy nem leszünk annyira kapcsolatban egymással, nem tudunk majd annyira egymásnak segíteni. Megoldás lenne Újvidéken egy jól felszerelt épület, magyar óvoda-bölcsőde, hogy a szülők reggelente minden iskoláskor előtti gyermeküket a bölcsődés korosztálytól a nagycsoportig egy helyre hozzák. Az épületben, ha van hely, természetesen még szerb csoportok is működhetnének.
Eszter és Melinda egyébként elégedettek a szerb ajkú kolléganőkkel való együttműködéssel, csak a kis szobák nehezítik a munkájukat.
A tornatermet közösen használják. A csoportjuk hetente egyszer kerül sorra. Ameddig az idő megengedi, addig kint játsszanak a gyerekek az udvaron. A nevelők a mozgást tartják ebben a korban a legfontosabbnak, ahogy mondják: utána jöhet a fekvőtámasz, a bukfenc is. Az a fő, hogy friss levegőn szaladgáljanak, ugrálhassanak, guggolhassanak a gyerekek. Télen szánkózni is szoktak, angyalkásat játsszanak a hóban, előző nap szólnak a szülőknek, hogy megfelelően öltöztessék a gyerekeket. A szülőkkel jó a kapcsolatunk.
– A gyerekekkel mindenfélét észrevetetünk, ahol valami történik az óvodában, mi ott vagyunk – teszi hozzá Melinda. – Figyelemmel kísértük például az új játszótér fölépítését, hogy a betonkeverőbe cementből, vízből mennyi kerül, összehasonlítottuk, hogy az otthoni kalács készítésekor anyuka miből mennyit tesz a mixerbe. Örülünk, amikor látjuk, hogy a gyerekek élvezettel jönnek az oviba.
