Pár hete lezárult a közvita az oktatási tárca törvénytervezeteiről, melyek egy részének a fő indíttatása az iskolákban gyakran történő kortárs erőszak megelőzése, illetve erőteljesebb fellépés az erőszak ellen. Vicsek Annamária oktatási államtitkárt a javaslatokkal kapcsolatban kérdeztük.
– Az oktatási minisztérium tavaly ősszel alapította meg azt a munkacsoportot, amelynek fő feladata az volt, hogy részletesen átfésülje az oktatási rendszerre vonatkozó törvényeket és szabályzatokat, és részletes elemzéssel meghatározzuk, hol lehetne pontosítani, szigorítani, módosítani ezeken a dokumentumokon annak érdekében, hogy az oktatási rendszer a megfelelőképpen, vagy legalábbis jobban tudjon reagálni az iskolában, vagy gyerekekkel történő kortárs, digitális és egyéb erőszakkal szemben. Egy egész módosításcsomagról van szó, amelyek egyes elemei önmagukban nem hozhatnak jelentős változást, viszont az összes újítás együtt alkalmazva remélhetőleg igen – emelte ki az oktatási államtitkár.
Mire vonatkoznak az említett javaslatok?
– A módosítások egy része a magaviselet osztályzatára vonatkozik, hogy mostantól már az 5. osztálytól beszámítson az átlageredménybe. Emellett az iskola nevelő feladatának megerősítése is cél volt, hiszen a büntetés csak részben eredményez jobb magaviseletet, az egyéb megelőző és nevelő foglalkozások, melyek megvalósításában a szülők is nagyobb szerepet kapnak, sokkal hatékonyabb nevelési hatást fejthetnek ki. Pontosítottuk azt is, hogy ha egy tanuló, aki ellen fegyelmi eljárást indított az iskola, ki akar iratkozni az iskolából, de a fegyelmi eljárás még nem zárult le, akkor a másik iskola, ahova a tanuló átiratkozott, köteles lefolytatni a fegyelmi eljárást. A törvény hatályba lépésétől fogva nagyobb lesz a pénzbírság is, ami annak a felnőttnek szabható ki, aki az oktatási intézményben gyermek, tanár vagy másik szülő ellen erőszakkal lép fel. Ezek az aprónak tűnő módosítások mind azért voltak szükségesek, mert a gyakorlati példák alapján feltételezhető, hogy eredményesebb lesz a megelőzés és a problémák kezelése egyaránt.
A törvényi módosítások parlamenti meghozatalát követően ezeknek a módosításoknak a tükrében fognak módosulni azok a szabályzatok is, amelyek az oktatási-nevelési intézmények eljárásaira vonatkoznak, ha kortárs vagy egyéb erőszak, diszkrimináció, bántalmazás, vagy éppen elhanyagolás gyanúja merül fel. Ezeknek a módosítását követően a tanítók, tanárok, szakmunkatársak képzésével, informálásával szeretnénk majd segíteni az intézményeket a megfelelő eljárások alkalmazásában, illetve abban, hogy a megelőzésre, a nevelő munkára nagyobb hangsúlyt fektessenek – tudtuk meg Vicsek Annamáriától.
Vicsek Annamária, az oktatási minisztérium államtitkára (Fotó: Ótos András)
Az elmúlt hét folyamán két olyan tragédiának voltunk a tanúi, ami alapjaiban megrengette a diákok és a tanárok biztonságérzését. Mi az, amit a minisztérium most tenni tud annak érdekében, hogy a tragédia a lehető legkisebb nyomot hagyja a gyermekek és a tanárok lelkén?
– Borzasztóan nehéz időszakot élünk most, hiszen mindenkit foglalkoztat ezt a tragédia – azok is, akik az oktatásban dolgoznak, és minden szülő, akinek iskolába jár a gyermeke, gondolkodik a történteken. Mi történt volna, ha mások a körülmények? Meg lehet-e egyáltalán előzni egy ilyen tragédiát, és hogyan? A minisztérium azoknak a diákoknak, iskolai dolgozóknak, az iskola teljes személyzetét beleértve, illetve a szülőknek, akik közvetlenül érintettek, nagyon komplex krízisintervencióval igyekszik segíteni, amibe a Belgrádi Iskolaigazgatóság, a Mentális Egészség Intézete és a Pszichológusok Szövetsége is bekapcsolódott. Az iskola megnyitotta a héten a kapuit, de nem tanítás folyik ott, hanem szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel és a felnőttekkel, és bízunk benne, hogy idővel a gyermekek és a felnőttek is fel tudják majd magukban dolgozni a történteket és vissza tudnak térni a mindennapokba, és ami mindennél fontosabb, hogy biztonságban tudják majd érezni magukat az intézményben – szögezte le beszélgetőtársunk.
Sokat hallunk a közösségi médiák és online, erőszakos játékok ártalmasságáról, egyesek ezeket okolják leginkább a vérengzésért.
– Nem győzzük hangsúlyozni, mennyire fontos a gyerekek számára a szülőkkel és a tanárokkal kialakított bizalmas, szeretetteljes kapcsolat. A diák akkor tud a tanulásra figyelni, akkor tud az otthoni és az iskolai környezetben tanulni, fejlődni, ha biztonságban és szeretve érzi magát, ha nincs olyan, az épségét, egészségét veszélyeztető tényező, ami stresszes szituációt okoz, mert akkor más lesz a figyelem középpontjában. Fontos a bizalom azért is, hogy a gyermek el tudja mondani a szülőnek vagy a tanárnak, ha valaki bántja, veszélyezteti. Ezért lehetett a napokban oly sokszor hallani azt a tanácsot, hogy sokat beszélgessenek a gyerekekkel. Hallgassuk meg, hogy érzik magukat.
Vannak iskolák, ahol a mobiltelefonok teljes betiltását fontolják meg. Mit lehet a szülőknek, tanároknak tanácsolni ezzel kapcsolatosan?
– A mobiltelefonok használata nem feltétlenül jelent rosszat az iskolai környezetben, hiszen határtalan információforrás lehet a kezünkben, amit a tanulási folyamatban is hatékonyan használhatunk. De ha ugyanezt az eszközt arra használják, hogy az órán is, sőt, a nap minden szakjában az értelmetlen tartalmakat bámulják szűrés és bárminemű korlátozás nélkül, akkor káros is tud lenni. Tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a mobiltelefonok már kötelező velejárói az életünknek, és meg kell tanulnunk a hatékony és értelemszerű használatukat. Úgy gondolom, hogy ha a tanár a diákokkal együtt meghatározza a mobiltelefon használatát – és korlátozását – az iskolában, akkor nem tiltásról, hanem okos okostelefon-használatról beszélhetünk – hangsúlyozta Vicsek Annamária.
