Gyermekközpontúbb óvoda

Az oktatási minisztérium az óvodai nevelési-oktatási program új alapjait irányozza elő az óvodákban, az új módszert a tervek szerint fokozatosan vezetik majd be, de Újvidéken már alkalmazzák egy iskoláskor előtti intézményben. Az új tervet kevesen ismerik, ezért a téma részleteiről Vicsek Annamáriával, az Oktatási, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium államtitkárával beszélgettünk.

– A program tervezetének megírásában gyakorló óvodapedagógusokon és óvodában dolgozó szakmunkatársakon kívül két egyetemi tanár is részt vett, így elmondható, hogy a gyakorlat és a tudományos szféra is befolyásolta az új program alakulását, amelynek megírásakor figyelembe vették a modern kor felfogását a gyermek testi, lelki és szociális fejlődéséről, szem előtt tartva a gyakorlati tapasztalatokat és a tudományos kutatásokat egyaránt. Két másik városon kívül, Újvidék községben a kátyi óvoda két csoportja vett részt a program gyakorlati kipróbálásának kísérleti szakaszában egy éven keresztül. Ebben a szakaszban a gyakorlati alkalmazásban megtapasztaltak szerint csiszolták a program szövegét, majd a minisztérium néhány hónapja meghozta az Óvodai nevelés és oktatás programjának új alapjait, ami egy meglehetősen új koncepció, hiszen az óvodás gyermek egészét helyezi az óvodapedagógia középpontjába. Az ,,iskolás” fejlesztés és tanítás helyett az óvónőnek a legfontosabb feladata, hogy a gyermekkel együtt egy olyan környezetet teremtsen meg, amelyben a gyermek a saját érdeklődésének, fejlődési tempójának, képességeinek megfelelően a lehetőségeihez képest a maximumot elérve fog fejlődni. A legfontosabb talán azt kiemelni, hogy a program az óvodás gyermek alaptevékenységére és alapszükségletére, a játékra és a mozgásra, a környezet sokrétű megtapasztalására épül. Az Alapok valóban csak alapot kell, hogy adjanak az óvodának ahhoz, hogy az óvoda kifejlessze a saját reális programját, amit az óvodában dolgozók, a szülők és az óvoda környezete is nagymértékben alakítanak majd.

Miben különbözik a jelenleg alkalmazottól?

– Meggyőződéssel vallom, hogy sok óvónő már eddig is így dolgozott, hiszen az irányított, ülős, frontális foglalkozások tartása már rég idejétmúlt az óvodai nevelésre-oktatásra vonatkozó szakirodalomban és a vajdasági magyar óvónők körében is. Ugyanakkor a mai gyermek fejlődésének komplexitása a korábbihoz képest szintén egy átfogóbb, ún. holisztikus hozzáállást igényel a pedagógiai munkához. Nem csak arra helyezi a hangsúlyt, hogy mi az, amit a gyermek tud, hanem arra is, hogy mit érez, mire képes, mit szeret csinálni és hogyan képes arra.

Nagy változás tapasztalható az óvodai színterek, a csoportszoba, a folyosó és az egyéb épületrészek, az udvar kialakításában is. Ugyanis a készen vásárolt játékokat felváltja a különféle minőségű, tapintású, eredetű anyagok biztosítása a változatos gyermeki tevékenységhez. Így a módszer bevezetés nem feltétlenül kerül sok pénzbe – amennyiben az óvónők a kreativitásukkal és a szülők bevonásával olyan természetes anyagokat, eszközöket is be tudnak szerezni, amelyek ebbe a koncepcióba beleférnek. A szülők gyakoribb bevonása az óvoda mindennapjaiba, a közös aktivitások megszervezése, az óvoda környezetének, a körülöttünk lévő közösség tapasztalati megismerése és bevonása a mindennapokba szintén újdonságnak tekinthető, azonban kisebb településeken, különösen a falvakban, már eddig is élt a gyakorlat, hogy az óvoda a közösségi élet egyik színtere lehet.

Milyen kedvező hatásai lehetnek az új módszernek, és mi lehet esetleg a hátulütője?

– Hátulütőjét csak abban tudom elképzelni, ha megfelelő felkészítés előtt, vagy anélkül, elhamarkodottan kerül bevezetésre, hiszen abban az esetben nem lesz teljes az eredményesség. Ugyanakkor, mivel teljes mértékben az óvodás gyermek fejlődési és életkori sajátosságait veszi figyelembe, mindenképp kedvező változást várok az egész rendszer szintjén.

A szülők nem fogadnak minden újítást szívesen, mire számítsanak, ha jövőre bevezetik az új módszert?

– Pontosan, ez az egyetlen dolog, amitől én is a leginkább tartok a program bevezetésével kapcsolatban. A megszokott sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint az újdonság, ezért egy kicsit természetes és várható is egy kis ellenállás vagy merevség mind a szülők, mind az óvodapedagógusok részéről. Hiszen minden újdonság, amit nem ismerünk eléggé, egy kis félelmet is rejt magában, ami szorongást eredményez. Éppen ezért helyezünk nagy hangsúlyt a tájékoztatásra: az óvodapedagógusok és az óvodában dolgozó szakmunkatársak, óvodavezetők, valamint a szülők tájékoztatására, hiszen minél jobban megismerik a program lényegét, módszereit, várható eredményét, ami az óvodás gyermekek megfelelő fejlődésében lesz majd érezhető, annál szívesebben fogadják és értékelik majd a változást. Egyébként a programot nem mindenütt teszi a minisztérium kötelezővé szeptembertől – hanem csak azokban az óvodai csoportokban, ahol az óvónők már megkapták a szükséges képzést a program alkalmazására. A bevezetés tehát folyamatos és fokozatos lesz, 2022 végéig kell megoldani mintegy 12 000 óvodapedagógus képzését, így a bevezetés is akkor lesz teljes.

Az új program nem irányozza elő pl. a matematika vagy a nyelv hagyományos oktatását, megfelelő tudással érkeznek majd a gyerekek az iskolába?

– Az óvodában eddig sem „tantárgyak” szerint folyt a munka, hiszen azok a módszerek, amelyekkel az óvónők eddig dolgoztak, nagymértékben megfeleltek a projektszerű oktatásnak, amikor egy témát, pl. a háziállatokat, több szempontból dolgoznak fel – állatos vers, állatmese, egy kis környezetismeret, ha arról beszélgetünk, hol élnek az állatok, miért tartjuk őket, stb., megszámláljuk, hányat látunk a képen, és így tovább, tehát eddig is vegyesen volt megtalálható minden „tantárgy” egy óvodai foglalkozásban. Ugyanakkor a legnagyobb várt változás a tevékenység szervezésben az, hogy az „ülős” foglalkozásokat, – amikor 25 gyermeket leültet az óvónő egy körbe, és „megtartja a foglalkozást”, ami 30–45 percig tart – fel kell, hogy váltsa egy szabadabban szervezett, a gyermeki önálló tevékenységet és tevékenykedést támogató, az óvodapedagógus részéről inkább facilitáló (vagyis a megoldásra rávezető, segítő), mint irányító, inkább feltételteremtő, mint bizonyos tevékenységet elváró munka. Az előrejelzések és a kísérleti jellegű kezdeményezés során tapasztaltak alapján biztonsággal lehet állítani, hogy igen, amikor az iskolába kerülnek, érettek, azaz felkészültek lesznek arra, hiszen a fejlődés feltételeinek megteremtése pontosan olyan közeget teremt a gyermek fejlődésének, amelyben teljes mértékben, a saját tempójában, a benne rejlő maximális potenciál fejlődhet. Ugyanakkor hozzá kell azt is tenni, hogy folyamatban vannak a minisztérium reformtörekvései, amelyek az általános- és középiskola tanterveinek a kimenetekre (az oktatási-nevelési folyamat eredményeire irányuló tervezés) való átalakítását, illetve a különféle kompetenciák fejlesztését helyezik a középpontba. Hasonlóképpen, az óvodai nevelés és oktatás alapjai is kiemelten foglalkoznak a kulcsfontosságú kompetenciákkal: anyanyelven és más nyelven folyó kommunikáció, matematikai és tudományos, valamint digitális kompetenciák, a tanulás tanulása, társas és polgári kompetenciák, kezdeményező- és vállalkozó készség és a művészeti tudatosság és kifejezőkészség, amelyek értelemszerűen az egyes tantárgyakra is vonatkoztathatók.

Azt hiszem, Vajdaság-szerte nagy változásokra és kiemelt eredményességre számíthatunk az óvodai nevelés-oktatás vonatkozásában, hiszen a Magyar Nemzeti Tanács óvodafejlesztési programja, amely az óvodai sarkok, a játszóterek, az óvodai beruházások által kiválóan kiegészíti azt, amit az Oktatási Minisztérium az óvodai nevelés-oktatás terén tesz és tenni fog az elkövetkező években.