– A nyolcadikosok záróvizsgájának tesztjeire a felkészülést olyan módon kell felépíteni, hogy elsősorban a gyerekek, de a szülők is tisztában legyenek azzal, hogy a teszteken teljesen ismeretlen feladatok vannak, még ha azok hasonlítanak is a felkészítő füzetben található példákra. Egészen alsós kortól kell a másként gondolkodást és a másként tanítást alkalmazni, nemcsak amikor a záróvizsgára készülnek a gyerekek – osztotta meg velünk a véleményét Bori Mária, a temerini Kókai Imre Általános Iskola pszichológusa.
Beszélgetésünk apropója a nemrégiben lezajlott kisérettségi, amellyel az elmúlt hetekben több alkalommal foglalkoztunk. Írtunk arról, hogy a diákok véleménye szerint a matematika teszt volt a legnehezebb. Továbbá arról is olvashattak, hogy a kombinált teszt egyik fizika feladatánál sok kisérettségiző számára nehézséget jelentett, hogy a felkészülés során a diákok megtévesztően hasonló példával találkoztak a példatárban, és aki a teszt kitöltésekor az emlékezetére hagyatkozott és nem gondolkodott, könnyen pont nélkül maradt. Ám a végzős általános iskolások többé-kevésbé jól vették az akadályokat. A kitöltött kívánságlisták és a kisérettségin elért pontszámok, valamint az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján a diákok hétfőn tudták meg, mely középiskolákba nyertek felvételt. Ezután tegnap és tegnapelőtt zajlott le az első iratkozási kör. Számos pszichológiai kérdés merült fel a kisérettségivel kapcsolatban, ami egyaránt érinti a diákokat, a szülőket és a tanárokat. Ennek kapcsán kerestük fel Bori Mária iskola pszichológust, aki a következőket is kifejtette:
– Tulajdonképpen úgy kell tanítani és számon kérni az anyagot, hogy a diákok tudjanak válaszolni a gondolkodtató feladatokra. Szinte alsós kortól szem előtt kell tartani azt, hogy a tanítási módszerek megfeleljenek azon elvárásoknak, amelyeket a záróvizsga megkövetel. A kisérettségi tesztjein minden tantárgyból előfordulnak szövegértéses feladatok is. Ha a gyereknek nem olyan fejlett az olvasási és szövegértési készsége, könnyen megtörténik, hogy félreérti a feladatokat. Ehhez változtatni kell a tanítási módszereken és a feladattípusokon. Aktív tanulásra van szükség, amikor is a gyerekek nem mozgásosan aktívak, hanem gondolkodásban. Fontos, hogy fejlődésük során megtanulják megérteni a szöveget, olykor kérjenek segítséget osztálytársaiktól, működjenek együtt, és közösen igyekezzenek más eltérő megoldást találni. Elsősorban gondolkodjanak el a feladaton, az adott problémán, másodsorban pedig alkalmazzák a többi tantárgyban megszerzett tudást is. Erre a tantárgyak közötti összefüggés felismerésére is nagy szükség van. A tudományos gondolkodást kell tehát elsajátítani. A gyerekek esetében ez kortól függően különböző szinten történhet, de hogy hogyan találja fel magát a tanuló a feladatokban, az korán megtanulható és begyakorolható.
