Amikor 2014-ben a magyarországi Nótinné Csikós Marianna elkezdte írni az ovoneni.blog.hu nevű blogját, a számára fontos könyveket, idézeteket, kreatív ötleteket és a saját készítésű játékokat akarta bemutatni, rendszerezni. A blog és a blog profilja a legnépszerűbb közösségi oldalon csakhamar sok és rendszeres olvasót vonzott, a pedagóguskollégák is egyre szívesebben osztották meg egymással az ötleteiket, mindazt, amit a saját csoportjukban megvalósítottak, és amelyből nemcsak az óvodapedagógusok, hanem az ő ötleteiket figyelemmel követő szülők is a mai napig lelkesen merítenek. Az ötletek pedig tavaly Az Óvó néni így csinálja! – A 200 legötletesebb saját készítésű játék, hogy mókás legyen a fejlesztés című könyvben is testet öltöttek. Ezen játékötletek pedig nem ismernek határokat, a mi, vajdasági óvodáinkban is sikerrel alkalmazhatóak.
Mi ihlette a blog létrejöttét, és amikor elindult a blog 2014-ben, milyen irányelvek mentén gondolkodott? Miért érezte fontosnak, hogy létrejöjjön egy ilyen felület?
– 2014 novemberében íródtak az első sorok. Egyszerűen csak elkezdtem a blogot írni. Szerettem volna a számomra fontos könyveket, idézeteket, kreatív ötleteket és természetesen saját készítésű játékokat bemutatni és rendszerezni.
Első gondolatom az volt, hogy az édesanyák számára tudok olyan inspiráló ötleteket adni, amelyeket otthon a gyermekükkel együtt megvalósíthatnak. Én lepődtem meg a legjobban, amikor azt tapasztaltam, hogy a pedagógus kolléganők hetek alatt csatlakoztak a közösséghez, így új irányt vett az eredeti elképzelés.
Ettől kezdve számomra hihetetlen gyorsasággal történt minden. A blog, mondhatnám, hogy szájról szájra terjedt, de mivel az internet világában vagyunk, stílusosabb, ha azt mondom: like-ról like-ra.
A blog megjelenése után az én életemben is folyamatos, nagy változások történtek. A blognak köszönhetem, hogy magyarországi és határon túl élő pedagógusokat ismerhettem meg, hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott. Pár hónappal ezelőtt a Neteducatio kiadó szakmai munkatársaként, óvodapedagógusként pedig egy debreceni fejlesztő műhelyben egyéni foglalkozás keretén belül is foglalkozom óvodás korú gyermekekkel. Internetes felületeken rendszeresen jelennek meg írásaim, előadásokra hívnak, ez óriási megtiszteltetés. Egyszerű óvó néniként egy életre szóló élmény marad, hogy az I. Óvodapedagógus Szakmai Teadélutánon előadóként lehettem jelen.
A blogismertetőben az olvasható, hogy „a blog közösen formálódik, íródik az érdeklődő pedagógusokkal (óvó nénikkel, tanító nénikkel, bölcsődében és családi napköziben dolgozó kollégákkal, az óvó nénik segítőjével, a dajka nénikkel) és az édesanyákkal!” A blogon és a blog közösségi oldalán olvasható bejegyzések azt mutatják, hogy az ismertetőben leírtak elérték a céljukat, megvalósult az ötletek egymással való megosztása. Mennyire volt ez rögös út? Hogyan fogadták a kollégák, a pedagógusok az együttgondolkodásra való felkérést? Mennyire aktív a pedagógustársadalom az együttműködésben?
– Az, hogy közösen formálódik a blog, ez is magától alakult ki. Az ismeretlen ismerős kolléganőim a kezdetektől fogva önként a segítségemre siettek. Senkit nem kerestem meg, vagy írtam bárkinek is e-mailt vagy üzenetet. Naponta szembesülök és csodálkozok rá a kolléganők szebbnél szebb alkotásaira, dekorációikra, ill. ötletesebbnél ötletesebb játékaikra. Néha édesanyáktól is érkeznek olyan alkotások, amelyeket az oldalon láttak, és otthon elkészítették a gyermekükkel. Ez külön öröm számomra, megtisztelő az a fajta bizalom, amellyel szembesülök. Az ovoneni.blog.hu oldal egy olyan közösségi oldal, ahol a tagok nagyon nyitottak, barátságosak és segítőkészek. Itt valóban egymás munkáját tudjuk segíteni, ötleteket nyújtani az óvodai mindennapokhoz. Ha bárkinek kérdése van, szinte azonnali válasz érkezik.
Ön mit gondol, vannak-e „nevelési trendek” az óvodai nevelésben, fejlesztésben, amelyekkel az óvónőknek lépést kell/kellene tartaniuk, illetve mi az, ami nem hiányozhat egyik óvodapedagógus eszköztárából sem?
– Én egyetlen trendben hiszek, és hiszem, hogy ezzel minden kolléganőm egyetért: a gyermek szeretete, tisztelete és a gyermek bizalmának az elnyerése. Ez az alap, ha ezek megvannak, nincs az a módszer, játék, játékeszköz vagy nevezzük trendnek, ami ezt felül tudná múlni. Jöhetnek az újabbnál újabb módszerek, gyárthatnak modernebbnél modernebb játékokat, a legszuperebb játékeszközöket, önmagukban ezek fabatkát sem érnek. Az eszköztárhoz egy picit mást társítanék: empátiát, odafigyelést, a gyermekhez lehajolni tudó óvodapedagógust. Ezenkívül hiszem, hogy nemcsak a gyermekekkel, hanem a szülőkkel való kommunikáció ugyanolyan fontos.
Amivel lépést kell tartania az óvodapedagógusoknak az óvodai életben is, az a felgyorsult világunkban zajló információáradat befogadása (és szűrése), valamint a technika fejlődése. Ez elkerülhetetlen.
A múlt tavasszal megjelent Az Óvó néni így csinálja! – A 200 legötletesebb saját készítésű játék, hogy mókás legyen a fejlesztés című könyvéről az írták, hogy „ez a kiadvány az óvodai fejlesztés alapkönyve, minden játék könnyedén és egyszerűen megvalósítható az óvoda eszközkészletéből, és segíti megszervezni az óvodai mindennapokat.” Alapkönyvet akart írni? Milyen területeket ölel fel, milyen módszereket követ, ajánlj a könyv?
– Páll Viktóriától, a Neteducatio kiadó ügyvezetőjétől érkezett szeptemberben a könyvírásra való felkérés, és én boldogan igent mondtam. Csak olyan játékok vannak a könyvben, amelyeket a – közel 15 év alatt – a csoportomba járó gyerekeimmel együtt játszottunk, kipróbáltunk. Nem akartam alapkönyvet írni, egyszerűen csak azokat a játékokat bemutatni, amelyek pillanatokon belül elkészíthetőek és a nap bármely szakában elővehetőek. Biztos vagyok abban is, hogy több játékot a kolléganőim is ismertek, de talán így egyben, könyv formájában segítséget tud nyújtani számukra is. Amiben én reménykedem, hogy a leendő fiatal kolléganőknek nagyon sok segítséget, inspirációt fog nyújtani.
Elkészült egy új könyv is, február közepén jelent meg. A szerzőtársam, Polyecskó Dóra nagyon kreatív, lelkes és lendületes pedagógus, szívügyének tekinti a pszichopedagógia népszerűsítését is. Élmény volt vele együtt dolgozni.
