– A ’60-as években, amikor Magyarkanizsán jártam elemi iskolába, és ötödik osztályban kaptunk egy fantasztikus testnevelő tanárt, Bicskei Tibort, akkor eldöntöttem, hogy testnevelő tanár szeretnék lenni. Ez meg is valósult, és minden más amit kaptam a szakmában, az ajándék, úgyhogy nagy tisztelettel fogadtam, amikor 2014-ben a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar oktatási tanácsa bizalmat szavazott nekem, és 2014. október 1-től megbízott dékán lettem. Hogy miért megbízott dékán? Nos, ez egy teljesen érthető dolog: tudni kell azt, hogy a szerbiai felsőoktatásban három tanári fokozat létezik, a docens, a rendkívüli egyetemi tanári és a rendes egyetemi tanári kinevezés. Ahhoz, hogy egy egyetemnek nem megbízott dékánja, hanem dékánja legyen, ahhoz az kell, hogy a dékán rendes egyetemi tanár legyen. Ezt a fokozatot nem könnyű elérni, idő kell hozzá. Ötévente lehet pályázni az újabb tanári fokozatra, így pedig világos, hogy az én 10 évembe nem fért bele a 15 év a rendes egyetemi tanári fokozatig. Minden évben megismételtük a választást, a kinevezést, mert vártuk, hogy a kollégák közül valaki megkapja a rendes tanári kinevezést. Ez a számunkra megtiszteltetés 2016 őszén történt meg, amikor dr. Ivanović Josip kollégánk, barátom, megkapta a rendes egyetemi tanári kinevezést, és mi akkor elkezdtük már szervezni a dékánválasztást, a dékáncserét a 2017/2018-as tanév kezdetére vonatkozóan. Ez egy teljesen szokványos, hivatali, szakmai eljárás – mondta el dr. Lepeš Josip, az MTTK leköszönő megbízott dékánja. Az ő helyét dr. Ivanović Josip várhatóan legkésőbb augusztus 1-jéig átveszi.
Ez a dékáni kinevezés azért is fontos, mert ez szükséges ahhoz, hogy egy felsőoktatási intézmény önálló jogi személlyé váljon, ez a cél az MTTK esetében is.
– A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar megalakításától kezdve nem volt önálló jogi személy. Az első években, amikor részemről is mélyen tisztelt dr. Káich Katalin rendes egyetemi tanár volt a dékán, akkor nem volt húsz egyetemi tanár, ez pedig szintén feltétel. Azután meg már lett elég doktorátussal rendelkező tanár, viszont a megbízott dékánok nem rendelkeztek ehhez megfelelő tanári státussal. Most jutottunk oda, hogy van elegendő tanár is, és rendes egyetemi tanári fokozattal rendelkező dékán is. Az önálló jogi státus azért is fontos, mert így tud a kar saját döntéseket hozni, saját fejlesztési terveket hozni, anyagilag és szervezetileg is így válhat függetlenné – magyarázta el az eddigi megbízott dékán.
Dr. Lepeš Josip szűk három évet töltött el a kar vezetőjeként. Összegezve, hogy milyen terveket sikerült ebben az időszakban megvalósítani, elmondta, hogy az előző évek terveit is továbbvitte, és új feladatokat is tervezett.
– Az elképzelt feladatok közül sokat sikerült is véghezvinni. Komoly ismertető rendszerré formáltuk a beiskolázási folyamatot, felkerestük a vajdasági végzős középiskolásokat. Mivel egy felsőoktatási intézmény számára fontos a kutatás is, kialakítottunk 9 kutatóműhelyt, amelybe a hallgatók és a tanárok kapcsolódtak be. Ennek támogatója a Magyar Nemzeti Bank Pallasz Athéné alapítványa volt. Ezeknek a műhelyeknek sok diplomadolgozat, VMTDK-s munka is a gyümölcse lett, sikerrel vettek részt a hallgatóink a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferencián is. Létrehoztunk 17 akkreditált továbbképzési programot is, immár harmadik éve szervezzük meg a Téli Egyetemet és a Nyári Egyetemet. 27 magyarországi és határon túli karral kötöttünk együttműködési szerződést, ebből eredően lehettünk tagjai a Makovecz tanár- és diákcsereprogramnak is. Tagjai lettünk a szerbiai tanítóképzők szövetségének is, ahol 9 tanító- és óvóképző kar van jelen. Fontosnak tartottuk a fiatal kollégák motiválását is, bár nem lett annyi egyetemitanár-utánpótlás, mint amennyit terveztünk, de bízom benne, hogy a fiatalok felveszik a lendületet. Azt is fontosnak tartottam, hogy a karon dolgozók higgyenek abban, hogy ők a jövő letéteményesei, s ezt olyan közösségben kellett kifejteni, ahol a generációk terén egészen tarka a kép, másmilyenek a korábbi tapasztalataik, és sok beszélgetés után jutottunk el oda, hogy ez a közösség összegyúródva haladjon a fejlődés útján. A jövőt meghatározza a Sárgaház épületének felújítása is, a magyar állam mostani másfél milliós eurós donációjából folyamatban van a felújítási tervek elkészítése, és hiszem, hogy szeptemberben folytatódhat az épület rekonstrukciója.
