Sohasem mertem hinni, hogy ennyire népszerű lesz a magyar nyelv a nem magyar ajkúak körében, mint mostanság. Tanfolyamokat szerveznek kisebb-nagyobb helységekben, még Verbász központjában is olyan fára ragasztott felemás plakáttal találkoztam, mely magyar nyelvtanfolyamra hívja fel a figyelmet. Igen gyakorlatias cél vezérli a potenciális nyelvtanulókat, ám ez a népszerűség akkor is a csoda erejével hat. Az újvidéki Forum Könyvkiadó nemrégiben közreadott magyar nyelvkönyve rendkívül kapós, a nyelviskolák magyar órái sok helyen igen látogatottak, a magyartanárok keresettek lettek, a Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén ugyancsak tanfolyamokkal várják az érdeklődőket.
Jó ezt hallani, különösen annak, aki emlékezik a magyar, mint környezetnyelv oktatásának többnyire sikertelen történetére. Azokban a környezetekben, ahol a magyar nyelv tanulására nemigen volt meg a többségi nemzet motivációja, ott nem is jutottak eredményre, noha a feltételek adottak voltak.
Sokan emlékeznek rá, hogy az Újvidéki Televízió a hetvenes évek végén csaknem harminc részes sorozatot készített Tanuljunk magyarul! címmel. Vicsek Károly rendezte, forgatókönyvíró és szótárkészítő Sárosi Károly volt, a nyelvtant Matijevics Lajos jegyezte, fordító Sava Babić volt, lektorok Ágoston Mihály, Magossi László és ugyancsak Sava Babić volt, szerkesztő Fehér Teréz, segédrendező Fenyvesi Ottó, a nyelvleckékhez az akkor legnevesebb színészgárda adta hangját, arcát, nyelvtudását: Soltis Lajos, Ladik Katalin, Ábrahám Irén, Bajza Viktória, Faragó Árpád, Pásthy Mátyás, Vencel Valentin...
– Sorozatunk 1979-ben került bemutatásra, célja az volt, hogy soknyelvű közösségünkben megismertessük nyelvünket, kultúránkat annak szellemében, hogy ne csak egymás mellett éljünk, hanem ismerjük is meg egymást. A nyelvoktató televíziós sorozat 1979-re készült el, ekkor Fejős István volt a magyar szerkesztőség főszerkesztője. Valóban nagyszabású munka volt, mintegy ötórás filmanyag készült a magyar nyelv oktatására, melyet 26 részben sugároztunk. Egyenként 17 perces műsorokra kell gondolni, csupán a bevezető és befejező rész volt hosszabb. Az anyag most is nagy hasznára válhat a tanfolyamok látogatóinak, tanárnak-diáknak egyaránt – véli Vicsek, indoklása szerint: – Már csak azért is, mert a sorozat mai nyelven szólva multimediális. Vagyis képben, hangban megszólítja a nyelvtanulót, ezenkívül írott, nyomtatott formában is beszerezhető, ugyanis 35 évvel ezelőtt a műsor sugárzását követő napon a Dnevnik napilap közzétette az adott nyelvleckét. Mindezzel az anyaggal ma is rendelkezünk, szükség esetén átjátszhatjuk modern hordozóra. Azt gondolom, hogy a műsor ma is használható, sőt nagyon is hasznos lehet, mert a hang és a kép együttes hatására talán leginkább fogékonyak a nyelvtanulók.
