Az újvidéki Magyar Tanszék és a szerbiai oktatási minisztérium közösen szervezi minden évben a magyar nyelvi és nyelvhelyességi versenyt, amelyen részt vehet minden magyar tannyelven is oktató vajdasági általános és középiskola. Ez a verseny az anyanyelvről szól. Február végén kezdődött az idei megmérettetés a községi versenyekkel. Húszéves a verseny, a jubileumra már megkezdődött a felkészülés. A tanszék tanárai közül: dr. Kovács Rácz Eleonóra a koordinátori teendőket látja el, dr. Molnár Csikós László pedig a kezdetektől fogva aktív szervezője a versenynek.
A verseny folyamatban van, az iskolákban a 2. félév szinte ezeknek a versenyeknek a jegyében zajlik. Február folyamán megtartották az iskolai versenyt, márciusban pedig a községi versenyeket is megrendezték, ezeken több iskola diákjai is versengtek. Április a körzeti versenyek ideje, ezúttal április 5-én, szombaton kerül sor a megmérettetésre. A körzeti versenyek legjobbjai juthatnak el a köztársasági versenyre, melyet általában május 20-a táján tartanak meg, az idén május 17-ére esik, ugyancsak szombatra. A versenyeket egyidejűleg kell megtartani, tíz órai kezdettel. A verseny programja minden osztályban és minden szinten az előző osztályokban tanultakat is tartalmazza. A magasabb szintű versenyen való részvételhez meghatározott eredményt kell elérni, mégpedig legalább 16 pontot (80%) a községiről a körzeti versenyre való eljutáshoz, 18 pontot (90%) a körzetiről a köztársasági versenyre való eljutáshoz. Az általános iskolások községi versenyét 24 helyszínen tartották, a körzeti versenyüket pedig 6 helyszínen. Már csak ez is mutatja, mekkora érdeklődés övezi az anyanyelvi versenyt.
– Ez a verseny azért fontos, mert ráirányítja a figyelmet az anyanyelv és a nyelvhelyesség fontosságára – mondja Molnár Csikós László. Emlékeztetett, hogy a verseny koordinálását régebben a tanügyi tanácsos végezte, aki jól ismerte az iskolák helyzetét, tehát hivatalból értesítette, beszervezte az iskolákat. – Viszont a rezsimváltással ez a munka is az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékére hárult, az utóbbi években a verseny koordinálását is mi végezzük – fűzi hozzá.
A köztársasági anyanyelvi versenyt egy helyszínen tartják az általános iskola tanulói számára, méghozzá Szabadkán a Széchenyi István iskolában, a Majsai úton.
– Az első versenyt is ott tartottuk, 1995-ben, akkor még Ivo Lola Ribar volt a neve. A versenynek van bizonyos tekintélye. Az általános iskolások versenye tömegesebb, hiszen ők többen vannak, mint a középiskolások. A középiskolások számára szervezett verseny kisebb létszámú tanulót mozgat meg. A döntőjüket ugyanott, Szabadkán szervezik meg. Most a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium ad otthont ennek a rendezvénynek, előtte viszont a szintén szabadkai Svetozar Marković Gimnázium volt évekig a házigazda – idézi fel a tanár úr. – Kezdetben a Szerb Nyelvi Társaság példáját követtük, egyfajta nyelvi mozgalomként szervezték az anyanyelvi versenyt. Miért ne legyen a magyaroknak is? – gondoltuk, és immár két évtizede mi is versenyszerűen ráirányítjuk a diákok figyelmét a nyelv, a nyelvhelyesség, a helyesírás ismeretének elmélyítésére. Először csak az általános iskolások számára hirdettük meg az anyanyelvi versenyt. Tudni kell, hogy a községi és a körzeti versenyen a felsősök vesznek részt, az alsósok nem, a köztársasági versenyen tovább szűkül a kör, ott csak a 7-8. osztályosok versengenek. A minisztérium ezt így rendelte el, a felvételi vizsga közelében levő tanulóknak sokat jelentenek az általános iskolai versenyeken szerzett pontszámok. A középiskolások számára ’98-ban rendeztük meg először a versenyt. Ennek külön apropója van, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a középiskolai magyartanárok inkább irodalmat meg művelődést tanítanak, nyelvet nem. És ez Magyarországon is így van, nem vajdasági sajátosság. Ez a verseny mégis rákényszeríti őket arra, hogy legalább addig a nyelvvel foglalkozzanak, amíg készülnek a versenyre. Pedig a középfokú korosztálynak is fontos a nyelvhelyesség, egyáltalán a nyelv jó ismerete – állapítja meg Molnár Csikós László.
A felkészülés anyagáról elmondja, hogy a tananyaghoz kötődik, pontosabban: hogy a versenyzők tudjanak válaszolni a kérdésekre, ahhoz jól kell ismerniük a tananyagot.
– Másrészt vannak nyelvhasználati, nyelvhelyességi, helyesírási feladatok, és ezek arra mutatnak rá, mennyire beszéljük választékosan a köznyelvet, hogyan írunk. Tudniillik nagyon erős a népnyelv hatása. Megszoktuk, hogy a beszélt nyelvi stílusban milyen szavakat, nyelvi fordulatokat használunk, és ez nem biztos, hogy a köznyelvben helyes. Az iskolákban a köznyelvet használjuk, tehát ennek megfelelően kell a megoldásokat realizálni – mondja, és hozzáfűzi, hogy a verseny sajnos csak írásbeli részből áll. – Már a kezdet-kezdetén ez egyfajta korlátozást jelentett, tudniillik a nyelvet nemcsak írjuk, hanem beszéljük is. Az lenne az igazi, ha a verseny helyszínén beszélgethetnénk is a tanulókkal, de erre nincs mód. A minisztérium határozottan kikötötte, hogy 20 tételből álló adatlap segítségével kell lebonyolítani a versenyt egy meghatározott idő alatt. A pontozás körül is vannak vitás kérdések – szögezi le. – A minisztérium meghatározta, hogy a húsz kérdésre húsz pontot adhatunk. Ezek szerint egy kérdésre egy pontot lehet adni, azt vagy megszerzi a diák, vagy nem. A nyelvi ismeretek azonban nem ilyen egyszerűek, sokkal árnyaltabbak, ezért mi részpontokat is elismerünk, hogy igazságosabb legyen a verseny értékelése.
– A napokban találtam rá Mihályi Katalin cikkére a Magyar Szóban, miszerint anyanyelvi versenyt tartottak Szabadkán. Ez azt jelenti, hogy az idén biztosan a 20. versenynél tartunk. Elérkezettnek látjuk tehát az időt egy általános feladatlap-gyűjtemény megszerkesztésére és kiadására. Nem is annyira feladatokat, mint inkább feladattípusokat fog tartalmazni ez a kötet – mondta.
