Vonatkozzanak külön és enyhébb mércék a kisebbségi oktatásra

Minden tanév elején folyik a küzdelem a minisztériummal a kis létszámú osztályok jóváhagyásárt, finanszírozásáért. Az idén módosult a finanszírozási szabályzat, a minisztérium igyekszik racionalizálást végrehajtani az oktatásügyben, és úgy tűnik, ebben az évben jóval szigorúbban igyekszik betartatni az általa meghozott szabályzatokat, rendelkezéseket, nehezebben hagyja jóvá a kis létszámú osztályokat is. A tanév elején kiderült, 14 általános iskolai alsós magyar osztályt érint az összevonás, jelenleg is a legmagasabb politikai szinten zajlanak az egyeztetések, tárgyalások. Ezek az osztályok szeptember elsejétől önállóan, illetve ugyanúgy működnek, mint eddig is, az érintett pedagógusok pedig megkapták a szeptemberi fizetésük első részét.

Mi a legjelentősebb változás e tanév elején? A tartományi titkárság és a többi illetékes testület mi mindent tett eddig a kis létszámú magyar osztályok megmaradása érdekében?– kérdeztük először is Nyilas Mihály tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkártól.

– Ehhez hasonló gondok a korábbi években is jelentkeztek, mindig harc folyt, és ez szinte mindig pozitív eredménnyel zárult. Ez az év azért rendhagyó, mert most ezzel egyidejűleg a Nemzetközi Valutaalap elvárásai alapján a közszféra racionalizációja is történik, ami létszámleépítést jelent. Ezt az év végéig kell végrehajtani a teljes közszférában. A tanév viszont szeptember elsején kezdődik, tehát a tanügyre nézve szerencsétlen körülmény, hogy az államnak itt kellett először lépnie, ugyanis ha elindul a tanév, lehetetlen létszámot leépítenie egészen a következő tanév kezdetéig. Mivel a leépítési kvóta nem kis része épp a tanügyet érinti, a minisztérium sok mindent másképp csinál ennek a tanévnek a kezdetén, mint az előző években. Szemmel láthatóan megtörtént egy jelentős központosítás: az iskolaigazgatóságoknak – amelyek a minisztérium részei, s amelyekből három működik Vajdaságban, a nagybecskereki, a zombori és az újvidéki – Belgrád javára csökkent a tényleges hatásköre. Vezetőiknek előzőleg nagy önállóságuk volt, és ez évekre visszamenőleg jól működött, általában rugalmasak voltak ezekben a kérdésekben is. Az iskolaigazgató–iskolaigazgatóság reláción sok minden megoldódott. Csak az összetettebb esetekben – ahol a diáklétszám tényleg alacsony volt – kellett a minisztériumig eljutni és felsőbb szinten megoldani a problémát. A finanszírozásra vonatkozó szabályzat mindig is létezett, de valójában soha nem alkalmazták. Meg volt tehát régebben is határozva, hogy mekkora létszámú osztályokat finanszíroznak, illetve mikor lehet osztályokat nyitni önállóan vagy összevonva. Érdekes, hogy a régi szabályzat sokkal szigorúbb volt, mint az újonnan meghozott, de mivel nem alkalmazták, mintha nem is létezett volna (vannak ilyen jogszabályaink más területeken is). Idén ugyan enyhébb szabályzatot hozott a miniszter, de ezt most be akarja tartatni. Ez a legnagyobb különbség az előző évekhez képest, ezért mondhatjuk jóval nehezebbnek a mostani helyzetet. Viszont az aktivitások, amelyeket a tartományi oktatási titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselői és maga a VMSZ kifejt, az előző évekhez képest jóval erőteljesebbek, épp a rendhagyó helyzet miatt. Folyamatosan nemcsak levelezünk, hanem a miniszterrel és munkatársaival tartott megbeszéléseken el is mondjuk követeléseinket, és kifejtjük érveinket. A többi kisebbség nemzeti tanácsa is aktív a témában, mi, a titkárság koordináljuk a nemzeti tanácsok egységes fellépését, amelyek időnként közös értekezleteket is tartanak, összehangolják az álláspontokat. Tehát a nyomásgyakorlás a minisztériumra minden irányból történik. Ami a magyar osztályokat illeti, mint említettem, a VMSZ igen aktív, és ez most már a legmagasabb szinten történik, Pásztor elnök úr és Vučić miniszterelnök úr vonalán. Jelenleg ez 8 alsós általános iskolai osztályra korlátozódott, ennyi az, amely kérdéses, ami 9-10 tanítónői munkahelyet jelent. Az általános iskolák felsős osztályainál és a középiskoláknál más a helyzet, hiszen nyilvánvaló, hogy nem lehet összevonni például egy ötödikes és egy hetedikes osztályt. Ám ha egy iskolában például két hetedikes magyar osztály volt, és a két osztályban összesen 30 alá csökkent a tanulók létszáma a következő tanévben, össze kell vonni őket, és itt nem érvelhetünk, hogy ezzel a magyar oktatás károsul, hisz továbbra is lesz az adott iskolában magyar nyolcadik osztály, csak a kettő helyett egy.

 Hol van az említett 8 alsós magyar osztály, amely önálló léte veszélyben van, amelyekről a tárgyalások folynak?

– Elsősorban a kisebb településeken, de van Zomborban és Szabadkán is egy-egy ilyen osztály. Tehát: Szajánban a Móra Károly iskolában, a Nagybecskerek városhoz tartozó Magyarszentmihályon, Gomboson a József Attila iskolában, Szabadkán a Đuro Salaj iskolában, Tiszakálmánfalván az Ivo Andrić iskolában, Nemesmiliticsen a Testvériség-egység iskolában, Kisoroszon a Gligorije Popov iskolában és a zombori Testvériség-egység iskolában. Ezek kizárólag alsós osztályok, amelyek esetében kérdéses az, hogy önálló osztályként működjenek vagy kombinált, illetve összevont tagozatként. Mi arra törekszünk, hogy mindenképp több osztály maradjon, kevesebb legyen összevonva. Ezeknél az új szabályzat ,,bűvös száma” a 15-ös és a 10-es: ha két osztályt vonnak össze, akkor a 15-nél nem lehet nagyobb a diáklétszám, ha három vagy négy osztályt, akkor 10 a maximális diáklétszám egy-egy osztályban. Ezek a számok kell hogy jelentősen csökkenjenek azokra az osztályokra vonatkozóan, ahol a kisebbség nyelvén folyik az oktatás. Ez megvalósulhat nemcsak a szabályzat módosításával, hanem akár úgy is, hogy a miniszter egyszerűen él úgynevezett diszkréciós jogával, és engedélyezi ezek finanszírozását és ezzel működését. Ha a szabályzatmódosítás mellett dönt, ahogyan a nyár végén az utolsó pillanatokban meghozta a szabályzatokat, ezt pillanatok alatt most is meg tudja tenni, mivel törvény alatti jogszabályokról van szó, amelyek változtatásához külön procedúra nem szükséges. A változtatásokat a minisztérium kilátásba is helyezte, nemcsak a kisebbségi, hanem más gondok miatt is. Éppen ezért tettünk módosítási javaslatokat a szabályzatra, és ezeket a nemzeti tanácsokkal is egyeztettük. Ezek a miniszter asztalán vannak, és a lényegük: külön és enyhébb mércék a kisebbségi oktatásra figyelembe véve annak különlegességét, ahol a lécnek alacsonyabban kell állnia a tagozatnyitáskor és a kísérő munkahelyek (titkár, pedagógus, pszichológus, könyvelő stb.) számának és mibenlétének a meghatározásakor is. Az érvényes szabályzat nem veszi figyelembe azt sem, hogy vannak nagy iskolák, amelyeknek kihelyezett tagozataik működnek, és eddig ezeknek, a településekre kihelyezett teljes tagozatoknak volt igazgatóhelyettesük, aki az épületet igazgatta, és általában ahol kisebbségi oktatást folyt, ott magyar volt az igazgatóhelyettes. Ezt is kérjük beépíteni, figyelembe venni. Ha a miniszter megváltoztatja a szabályzatot, vagy élve a diszkréciós jogával engedélyezi ezekben az esetekben azt, hogy maradjon meg az eddigi gyakorlat, az országos szinten nem sok munkahelyet jelent, és nem fogja megkérdőjelezni az egész racionalizálás sikerét, ami egyébként szükséges, de semmiképp a kisebbségi jogok megvalósulásának kárára kell hogy megtörténjen.

 A minisztérium sérti-e valamelyik törvényes rendelkezést ezekkel a szabályzataival?

– Közelebb vagyok az állásponthoz, hogy itt nincs sem törvény-, sem pedig alkotmánysértés, tehát alkotmánybírósági eljárás megindításának sincs nagy értelme. Egy ilyen eljárás azért sem célszerű, mert igen hosszadalmas, évekig eltarthat. Meg lehet ezt is próbálni, valószínűleg nem okoz semmilyen kárt ügyünknek, de eredmény ezzel egyhamar nem születik. A törvények ellen indított ilyen eljárások is hatalmas késésekkel folynak le, hosszú évekig tartanak, az ilyen alacsonyabb rendű jogszabályok esetében pedig még hosszabb ideig elhúzódnak. Eredményre jutni most és azonnal szükséges, és ez vagy szabályzatmódosítással vagy miniszteri diszkréciós döntéssel lehetséges. Egyiket vagy másikat a VMSZ részéről történő további komoly politikai nyomásgyakorlással lehet csak elérni. A valóságban ezek az osztályok szeptember 1-jétől önállóan működnek, mivel mi arra biztattuk a iskolaigazgatókat és a tanítónőket is, hogy bízzanak abban, hogy harcunk most is sikeres lesz, várjuk ki csak a végét. Ez azért is fontos, mert ha nem így tettük volna, érveink gyöngébbek lennének, és a miniszter azt mondhatná, a terepen már úgyis megtörtént az összevonás, és miért kellene engedélyeznie az osztályok önálló működését.

 Szó volt arról, hogy a felsős osztályokban a diáklétszám fogyatkozása esetén azonos évfolyamú osztályokat vonnak össze. Ennek is vannak következményei.

Az azonos évfolyam – például két hetedikes osztály – összevonása egészen más téma, ez gyakorlatilag nem kérdőjelezi meg a kisebbségi oktatást, sem annak minőségét. Egyedül az a fájdalmas, hogy ebben az esetben a pedagógusok közül munkaerő-felesleggé válik. A diák-, illetve tagozatlétszámtól függnek a nem pedagógusi munkahelyek is.

Mit szól ahhoz az állításhoz, hogy nem tettek meg mindent a kis létszámú osztályok érdekében?

– Az állítás, hogy nem tesszük meg, amit kell, minden alapot nélkülöz. Ellenkezőleg, ennek az iskolaévnek a kezdetén sokkal többet kellett és kell tennünk, mint eddig bármikor, mert ahogyan azt elmondtam, ez egy teljesen más helyzet, amelyet nem lehet a tavalyival vagy tavalyelőttivel összehasonlítani.

A napokban látni fogjuk, hogy mi történik a racionalizációt illetően a közszféra többi részében és annak egészében. Hamar elválik, hogy a kormány kitart-e kemény álláspontjai mellett, vagy egyes helyeken enged a negyvennyolcból. Mivel a racionalizáció a többi közszférarészben (közigazgatás, egészségügy, közvállalatok stb.) késlekedik, úgy látom, ez késlelteti elsősorban az oktatásbani döntéseket. Félnek attól, hogy ha itt idő előtt engednek, ez dominóeffektust vált ki a többi részben. Szerintem ezért későbbre várható a leépítési intézkedéscsomag enyhítése (ahogyan a minap felfüggesztették a nők kényszernyugdíjaztatására vonatkozó rendelkezést). Várható, hogy miután letisztázódik a közszférában és egyes területein a leépítés mértéke, érveink hatására és javaslataink alapján az egyik fontos kivétel épp a kisebbségi oktatás területe lesz – hallottuk Nyilas Mihálytól.

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHOZ FORDULTAK

A Magyar Mozgalom (MM) a minap beadvánnyal fordult a Szerbiai Alkotmánybíróságához. Kezdeményezték, hogy az alkotmánybíróság nyilvánítsa alkotmányellenesnek a kisebbségi nyelvű tagozatok összevonását elrendelő oktatási minisztériumi szabályzat törvénysértő rendelkezéseit. Az általános iskolákról szóló törvény, a középiskolákról szóló törvény és a vajdaság hatásköreiről szóló törvény szerint a 15 főnél kisebb létszámú, kisebbségi nyelvű oktatást végző tagozatok engedélyezése Vajdaság területén a tartományi titkárság hatáskörébe tartozik. Az oktatási, tudományügyi és technológiai fejlesztési minisztérium az általa meghozott szabályzattal és utasítással magához vonta a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság ezen hatáskörét. A minisztérium tehát egy olyan szabályzat és utasítás alapján kötelezte az iskolákat a tagozat-összevonások végrehajtására, amelyekkel közvetlen módon sértette meg a hatályos törvényeket, fejtette ki korábban a MM.

Saláta Ugrai Krisztina, a MM Közoktatási Szaktestületének koordinátora elmondta, hogy a minisztériumi szabályzatnak már most érezhetőek a következményei.

– Az iskolákhoz július 14-én kiküldött utasítás a tagozatok szabályozásáról és az iskolák finanszírozásáról és a szeptember 1-jén életbe lépett minisztériumi szabályzat több szempontból is aggályos. Ezen utasítások mentén számos iskolában Vajdaság-szerte tagozatokat vonta össze, illetve szüntettek meg, vagy csökkentett normával maradt fenn a munkahelye olyan oktatásban dolgozó szakembereknek, akik nem közvetlenül dolgoznak a tagozatokon. Könyvtárosok, rendszergazdák, adminisztrációban dolgozók és mások érintettek.

 Mit várnak az alkotmánybíróságtól?

– Az alkotmánybíróságtól azt várjuk, hogy semmisítse meg a tagozat-összevonásokat elrendelő oktatási minisztériumi szabályzat azon rendelkezését, amely alapján a 15 főnél kisebb létszámú, kisebbségi tannyelvű tagozatok jóváhagyási jogát a minisztérium magához vonta. Az általános iskolákról és a középiskoláról szóló törvények, valamint a Vajdaság hatásköreiről szóló törvény alapján ezen tagozatok jóváhagyása a tartományi oktatási titkárság hatáskörébe tartozik. A tartományi oktatási titkárság minden bizonnyal nagyobb megértessél viszonyulna a kis létszámú, magyar tannyelvű tagozatok fennmaradása iránt.

Milyen mulasztásokat ró fel a MM a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a tartományi oktatási titkárságnak?

– Az MNT-nek is, és a tartományi oktatási titkárságnak is azt rójuk fel, hogy elmulasztottak időben reagálni. A tagozat-összevonások alapjául szolgáló minisztériumi szabályzatot április 21-én jelentette meg az oktatási minisztérium. Az iskolaigazgatók júniusban jelezték a Magyar Nemzeti Tanácsnak, hogy milyen gyakorlati következményei lesznek annak, ha a minisztériumi elkezdi alkalmazni a szabályzatot. Az MNT vezetői nem vették komolyan ezeket a jelzéseket. Az pedig teljességgel érthetetlen, hogy a tartományi oktatási titkárság miért hallgatott hónapokon keresztül egy olyan helyzetben, amikor az oktatási minisztérium egy nyilvánvalóan törvénysértő szabályzattal elvonta a titkárság egyik legfontosabb hatáskörét.

Mi a helyzet most az iskolákban, milyen adataik vannak az osztályösszevonásokról, a feleslegessé vált magyar pedagógusokról?

– Pontos adataink nincsenek, civil szervezetként nem láthatjuk át a teljes oktatási rendszert. Azokból az adatokból, amelyek ismeretségeink révén eljutnak hozzánk, kiderül azonban az, hogy számos iskola számos szakemberét érintette a szabályzat, Szabadkától Újvidékig.

Az elmúlt években a tanév elején rendszeresen csaták folytak a minisztériummal, az osztályösszevonások, a munkafelesleggé való nyilvánítás réme máskor is ott lebegett előttünk. Hogyan oldódott meg a probléma az elmúlt években?

– Természetesen a korábbi években is voltak nehézségek a tanév elején, de soha nem voltak törvénysértő szabályozások, amelyek legitimizálták volna tagozatok összevonását vagy önálló megnyitásának a lehetőségét. Mindig érvényt tudtunk szerezni az MNT által javasolt és a tartomány által jóváhagyott tagozatoknak. Ráadásul az akkori jóváhagyások egy egész ciklusra voltak érvényesek, és a minisztérium ezt soha nem írta felül.

 A PÁRBESZÉD EREJÉVEL

A Magyar Nemzeti Tanácsnak 14 olyan általános iskolai alsós osztályról van tudomása, amelyet az alacsony diáklétszám miatt a minisztériumi szabályzat nyomán az összevonás fenyegetett. Néhány esetben már megoldódott a probléma. (A maradéki iskola megkapta a minisztériumi engedélyt, két iskolában – a bácsgyulafalviban és a szerbittabéiban, tekintettel arra, hogy vannak különleges bánásmódot igénylő diákok, megmaradhattak az önálló osztályok). A felsős osztályokban a diáklétszám fogyatkozása miatt voltak olyan osztályok, ahol a két párhuzamos magyar osztályban 30 fő alá csökkent a tanulói létszám, és a két osztályból egy lett. Néhány vajdasági iskola jelezte az MNT-nek ezt a problémát. Több általános és középiskola tett panaszt náluk, hogy a racionalizáció miatt könyvtáros, iskolapedagógus, pszichológus, titkár, igazgatóhelyettes, rendszergazda stb. válhat, vált munkaerő-felesleggé.

Mi mindent tettek a megoldás érdekében? Mi a helyzet jelenleg azokkal az osztályokkal, amelyeknek az önálló léte kérdésessé vált, és mi a helyzet az érintett pedagógusokkal?

– Az MNT a tőle telhető legtöbbet megtette, mégpedig időben – hallottuk Petkovics Mártától, az MNT VB tagjától, aki az MNT oktatási bizottságának szintén tagja, és akinek tanárként 21 éves gyakorlata van.

– Már július folyamán eljutott hozzánk a hír az új pénzügyi rendelettel kapcsolatban, abban a pillanatban felmértük a helyzetet, láttuk, hogy leginkább az adminisztratív dolgozókra és a kisegítő személyzetre vonatkozik ez. Tudtuk, hogy problémák fognak fellépni, és nagyon fontosnak tartottuk, hogy minden egyes magyar oktatásügyi dolgozóért küzdjük, de a szabályzat az szabályzat, és sokkal fontosabbnak tartottuk, hogy a kis létszámú osztályokért küzdjünk foggal-körömmel. Olyan helyzet teremtődött bizonyos vidékeken, a Duna-mentén, Dél-Bánátban, vagy Kisoroszt is említhetném, amelyre eddig nem volt példa, hogy az ötös létszámot sem érte el az első osztályba induló diákok száma. Ekkor az MNT rendes ülésén azt javasoltuk, hogy az előző évek gyakorlatával ellentétben, amikor is az 5-ös, illetve az azon fölüli létszámot támogattuk, ebben az esetben térjünk el ettől, hisz új idők járnak, rengetegen elköltöztek, megfogyatkoztunk, így már 3 tanuló esetén is az MNT –szavazattöbbséggel – jóváhagyta a kis létszámú osztály megnyitását. Többször fordultunk az oktatási minisztériumhoz levélben, amelyben tételesen felsoroltuk azokat az iskolákat, amelyek jelezték felénk, hogy probléma adódhat, és két alkalommal találkozott az MNT VB elnöke, Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár és Vicsek Annamária VMSZ-es parlamenti képviselő Srđan Verbić oktatási miniszterrel, akitől nyomatékosan kérték azt, hogy tegyen kivételt ezekben az esetekben, hisz a szabályzatban kitérnek olyan vidékekre – hegyvidékekre, határ közeli vidékekre –, ahol egyébként a szerb többségű régióban sincs meg a tagozat nyitásához a létszám. A szabályzatban egyáltalán nem szerepel a kisebbség, ezért is tartottuk fontosnak, hogy személyesen találkozzunk, és kértük, éljen a diszkréciós jogával, hiszen a miniszternek van ilyen joga, a jelenleg hatályos szabályzat értelmében is jóváhagyhatja a kérdéses osztályok finanszírozását. Úgy gondoltuk, a párbeszéd sokkal fontosabb, mint bármilyen más mód, gondolok itt az alkotmánybírósághoz való fordulásra is. Azt hiszem, hogy az MNT tagságának a többsége egyetértett ezekkel a dolgokkal, az MNT oktatási konzultációs testületén is szó esett erről a témáról. Nem ez az egyedüli probléma a magyar oktatásban, de ez a legégetőbb, de a mai napig nem kaptunk választ, még mindig folynak a tárgyalások. Fontos az, hogy a szeptemberi fizetés első részét a napokban kapták meg az oktatásügyben. Érdeklődtünk az adott iskolákban, ahol ezek a kérdéses osztályok működnek, hogy az érintettek megkapták-e a szeptemberi bérüket, mint megtudtuk, megkapták, ebből kifolyólag azt gondoljuk, hogy ezek az osztályok véglegesen megmaradnak, legalábbis az idei tanévben. Ha ugyanis bérelszámoláskor nem ismerték volna el az osztályt a minisztérium részéről, ezek a tanítók nem kaptak volna fizetést. Nem dőlhetünk hátra semmiképp sem abban a bizonyos képzeletbeli karosszékben, mert tudjuk, hogy állandóan követni kell a mozgást, hogy mi történik az iskolákban, ki az, aki veszélyben, hol kell leginkább reagálni. Sajnos eljutottunk arra a pontra, amikor nemcsak a szórvány van veszélyben, hanem Szabadkán is érezteti hatását a diáklétszám fogyatkozása, és nekünk mindenkire oda kell figyelni. Nagyon fontos az, hogy a tanév folyamán kövessünk az eseményeket, és újabb tárgyalásokat kezdeményezzünk Verbić miniszter úrral, mivel lesz egy következő év, amikor jelentkeznek a problémák, mint ahogyan az elmúlt években is minden tanév ilyen problémákkal kezdődött.

 Mit tartanak a legcélravezetőbb megoldásnak?

– Mint ismeretes, jogrendszerünkben az alkotmány és a törvények után jönnek a rendeletek, és ezek a rendeletek általában rövid életűek. Nem hisszük, hogy alkotmánybírósághoz kell fordulni – bár nem lehet káros egy aktus törvényességének a felülvizsgálata –, de nem ezt tartjuk a legcélszerűbbnek ebben az esetben, sokkal ésszerűbb arra törekedni, hogy a szabályzat azonnali hatállyal módosítva legyen. Mint említettem, ezek a rendeletek évről évre változhatnak, mire odakerülne az alkotmánybíróság asztalára a mi kérelmünk, addig valószínűleg több év is eltelne, mint ahogyan a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényre vonatkozóan is az alkotmánybíróság döntése több évig elhúzódott. Azt gondoljuk, hogy sokkal célszerűbb leülni és megbeszélni a dolgokat. Célravezetőbb a nyomásgyakorlás, mind a Magyar Nemzeti Tanács, mind a parlamenti képviselőnk, mind az oktatási titkárság részéről, ez az eljárási mód sokkal jobban szolgálja a magyar nyelvű oktatás érdekeit, mint egy hosszadalmas jogi eljárás. Mi ebben az irányban kellőképp voltunk határozottak és kitartóak is. Mint említettem, a miniszter élhet diszkréciós jogával, mindez politikai döntés függvénye, amelynek meghozataláról folyamatosan tárgyalunk. A korábbi években is hasonló nehézségek jellemezték a tanév kezdetét, és mindig a legmagasabb politikai szinten sikerült jobb belátásra bírni az éppen aktuális oktatási minisztert – hallottuk Petkovics Mártától.

 A HIVATALOS BEJELENTÉSRE VÁRVA

Az idei tanévkezdés nem volt zökkenőmentes a magyar tagozatok összevonásának problémája miatt, ehhez azonban már hozzá is szokhattunk, hiszen mint azt Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője lapunknak adott interjújában kifejtette, a korábbi években sem volt ez másképp. A kérdés most tehát elsősorban az, milyen eredményekkel zárulnak majd a közben megkezdett egyeztetések az illetékes állami tisztségviselőkkel. Beszélgetésünk során ezt a témát jártuk körül Vicsek Annamáriával.

– Önálló osztályok finanszírozásának a megvonásával korábban is szembekerültünk, s az elmúlt években is meg kellett tennünk azokat a lépéseket, amelyeket az idén is megtettünk. A Magyar Nemzeti Tanács, ahogyan akkor, most is javaslatot tett ezeknek az osztályoknak a jóváhagyására, a tartományi oktatásügyi titkárság is hasonlóképpen cselekedett.

 Eltért-e valamiben mégis az idei tanévkezdés a korábbiaktól?

– Elsősorban abban, hogy sokkal nagyobb makacsságot és ellenállást lehetett tapasztalni az oktatási minisztérium részéről. Azt, amit a korábbiak során kisebb erőbevetéssel is sikerült elintéznünk, most huzamosabb problémaként vagyunk kénytelenek megélni. Az elmúlt évek során az volt a gyakorlat, hogy azokban az esetekben, amelyekben az MNT és a tartományi oktatásügyi titkárság nem volt eredményes, ott a politikum, a VMSZ köztársasági képviselői és a párt elnöksége, magasabb politikai szintre emelve a kérdést, intézte el a problémát.

Hol tartunk a jelen pillanatban?

– Most még nem zárult le ez a folyamat, tehát továbbra is várjuk a megkezdett politikai diskurzusnak az eredményeit, időben nagyjából ott járunk mindezzel, ahol tavaly, de a közszférán belüli leépítés, az a nagy méretű elbocsátás, amelyet a szerbiai oktatási-nevelési intézményekben terveznek végrehajtani – mely veszélyezteti a tanügyi dolgozók mellett a tanórán kívüli dolgozókat is – természetesen óriási kihatással van a magyar iskolákra és óvodákra is. Ez teszi még összetettebbé a problémát. Ráadásul az elmúlt években nem kellett szembenéznünk a nagy méretű elvándorlás jeleivel annyira, mint az idén. Nem volt dolgunk olyan nagy létszámcsökkenéssel az osztályokban, mint ma. Ez a teljes kép, a vajdasági magyar oktatás egy eléggé kiábrándító képe. Ma azt kell tapasztalnunk, hogy még az a létszám sincs meg, amely esetében a minisztérium engedélyezte az osztály fenntartását korábban. Nem csupán arról van tehát szó, hogy a minisztérium nem akar partner lenni a kérdés rendezésében. Az elmúlt években olyan esetekben kérhettük az osztályok meghagyását, ahol minimum öt diákra lehetett hivatkozni, s ezt jóváhagyták, holott a tizenöt a minimális létszám. Ma viszont olyan eseteink vannak, ahol három vagy négy gyerek járna az adott osztályba. Nem csak a tárca elutasítása a gond, magának a problémának a súlyosbodása is nehezíti a megoldás megtalálását.

Kérdéseket tett fel az oktatási miniszternek a parlamentben a tagozat-összevonásokkal, finanszírozással kapcsolatban. Milyen adatokat kért, mikorra várja a választ?

– Az őszi ülésszak első ülésén, október elsején tettem fel ezeket a kérdéseket szóban és írásban is. Az ügyrend szerint a miniszter tizenöt napon belül köteles írásban válaszolni a kérdésekre. Nem azért tettem fel a kérdéseket, mert nem tudom rájuk a választ, a kérdések nagy részére mi is tudunk felelni, viszont fontosnak tartottam azt, hogy ezek a témák elhangozzanak a parlamentben is, hiszen nekünk, képviselőknek feladatunk az, hogy a kormányt, azon belül a minisztériumokat, így az oktatási tárcát is felügyeljük, ellenőrizzük működését. Ennek az ellenőrző munkának az egyik intézménye a parlamenti kérdésfeltevés is. Nagyon fontosnak tartottam azt, hogy a probléma, melynek kezelésén mi már hónapok óta dolgozunk, ezáltal még inkább a nyilvánosság elé kerüljön. Szándékom volt az is, hogy a miniszterrel folytatott korábbi beszélgetéseink során elhangzott szóbeli válaszok ezek a hivatalos kérdések révén most írásban is napvilágot lássanak. Ennek ugyanis teljesen más a súlya.

Melyik gondot a legnehezebb most orvosolni?

– Ha egy intézményben két munkatárs közül az egyiknek felmondást kell kapnia, és a munkaerő-feleslegek listájára kell kerülnie, akkor egy olyan intézményben, ahol kisebbségi tannyelven, a mi esetünkben magyar nyelven is folyik tanítás, annak a szakmunkatársnak kell maradnia, amelyik kisebbségi nyelvet is ismer, a mi esetünkben tehát magyarul is tud. Borzasztóan kényes téma ez, azt jelenti, hogy ezekben a magyar tannyelvű iskolákban minden esetben, amikor két ember közül egyiknek felmondást kell kapnia, akkor az nem a kisebbségi nyelven értő, tudó személy kell hogy legyen. Nagyon bonyolult, nemzeti diszkriminációs problémákat, kérdéseket is felvet mindez. Az előző kérdésre visszautalva: nekem tehát ezért volt fontos írásban is látni, hogy ezekben az esetekben a magyarul tudó emberek előnyt élveznek, ahogyan arról a miniszter szóban már biztosított korábban. Egészen más a súlya annak, ha papíron van ez, mint annak, ha én azt mondom: nekem pedig megígérték, hogy így lesz…

 Mekkora a probléma a terepen, hány osztályról beszélünk, hány tanárt veszélyeztet a felmondás lehetősége?

– A kis létszámú osztályok közül összesen tizennégy fordult a tartományi titkársághoz kérelemmel, ennyiben történne meg tehát az osztályok összevonása alsó tagozatokban, ami gyakorlatilag 14-16 tanító munkáját veszélyezteti, ennyien kerülnének a munkaerőfelesleg-listára, amennyiben ezek az osztályok tényleg össze lennének vonva. Tudomásunk szerint azonban ezekben az iskolákban szeptember elsején a szóban forgó osztályok önálló osztályokként kezdtek el működni, s akként működnek ma is, függetlenül attól, hogy még nem kapták meg a minisztériumtól az engedélyt. Az igazgatók vállalták a felelősséget, és beindították ezeket az osztályokat. A napokban elválik az is, hogy a mi politikai erőfeszítéseink meghozzák-e az eredményt, s bejelentik-e hivatalosan, hogy maradnak ezek az osztályok, és rendben van a finanszírozásuk is.