A tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár szerint a magyar fiataloknak egyetemi tanulmányaik alatt a szerb mellett meg kell hogy ismerjék a magyar szaknyelvet is. A tartományi titkár beszélt a napokban elfogadásra kerülő kisebbségi cselekvési tervről, amelyben szerepel a szerb nyelv mint nem anyanyelv oktatásának megreformálása is.
Az oktatásügyben szeptembertől június közepéig ,,mérik” az időt, de mi mégis a naptári év elején kérdezzük: milyen évre számít az oktatásügyben az idén?
– Ha itt a tanév felénél áttekintjük az oktatás témáját az országban és a tartományban, elmondhatjuk, hogy a jelenlegi tanév nem akkora feszültségekkel telítve indult, mint a tavalyi vagy az azelőtti. Sztrájk sem volt még, mint korábban szinte minden évben. Persze ez nem jelenti azt, hogy az oktatásügy szénája jól áll.
– Az ígéretek, amelyeket a köztársasági kormány tett a tanügyi dolgozóknak és a jogaikat védő szakszervezeteknek, nagyrészt még nem teljesültek. A legaktuálisabb a fizetési osztályok és általában a bérezés kérdése, amely esetében a határidő már le is járt, az erre vonatkozó jogszabály viszont még nem került elfogadásra. A sztrájk ez miatt már kilátásba van helyezve, de én remélem, hogy sikerül kompromisszumra jutni, és az említett ígéretek is teljesítve lesznek. A bérezés kérdését nemcsak az oktatásban, hanem az egész közszférában ideje lenne rendezni, végre olyan egységes mércét teremteni, amely biztosítja, hogy az azonos képesítést igénylő munkahelyeken hozzávetőlegesen azonos fizetést kapjanak az alkalmazottak. Ami a fizetéseket illeti, a tanügyi dolgozók már jó ideje különösen hátrányos helyzetben vannak, ezt helyre kell hozni. Számítok tehát arra, hogy az év során az ilyen és ehhez hasonló égető kérdések a köztársasági kormány tűzoltóakcióinak köszönhetően a tanév végéig megoldódnak.
Mivel ebben az évben választások is lesznek, és lehetséges, hogy az önkormányzatiak és a tartományi mellett köztársaságiak is, egyértelmű, hogy az ország az idén nem kezdi meg az egyébként szükséges, régóta halogatott nagyobb oktatásügyi reformot.
Mi a teendő a kis létszámú magyar tannyelvű osztályok megnyitásával kapcsolatban?
– A Magyar Nemzeti Tanáccsal és VMSZ-es parlamenti képviselőinkkel vállvetve az idén is megvívtuk szokásos tanév eleji csatáinkat ebben a témában. A mostani valamivel keményebb harc volt, mint általában, de végül egyik olyan osztály megnyitását sem kérdőjelezték meg a minisztériumban, amelyekért volt értelme kiállnunk. Olyan osztályokat is engedélyeztek, amelyek megnyitását az általuk gyorsan-frissen és kapkodva meghozott szigorú és rugalmatlan jogszabályok nem tették volna lehetővé.
Fő célunk a jövőben, hogy tartós megoldást találjunk a problémára, hogy energiánkat ne ilyen harcokra kelljen vesztegetnünk, és a tanévkezdés ne az az körüli stresszel és feszültséggel teljen el pedagógusnak, igazgatónak, szülőnek és nekünk, hogy sikerül-e megnyitni egy-egy tagozatot, vagy sem. Ezért javasoltuk és harcoltuk ki, hogy a kisebbségi cselekvési tervben legyen benne, hogy a jogszabályok úgy módosuljanak, hogy a kisebbségi nyelvű tagozatok megnyitására és finanszírozására az eddigi gyakorlatot figyelembe véve olyan külön, kedvezményes mércék legyenek meghatározva, amelyeket utána minden tanévkezdéskor csak következetesen alkalmazunk.
Mit kell ezenkívül tudni a kisebbségi cselekvési tervről az oktatás vonatkozásában?
– A tervet, amelynek egy része épp az oktatásra vonatkozik, a napokban fogadja el a köztársasági kormány Szerbia európai uniós csatlakozása 23. fejezetéhez kapcsolódóan. A terv a többi között előirányozza a nálunk és Európában alkalmazott kisebbségi nyelvű oktatási modellek részletes elemzését, hogy a meglévőket tökéletesítsük, vagy akár európai mintára új modellt vezessünk be. Emlékeztetőül, jogrendünk jelenleg három modell alkalmazását irányozza elő. Az első és legjelentősebb a kisebbség anyanyelvén folyó teljes körű oktatás az óvodától a középiskolával bezárólag, amelyet tovább kell őriznünk, fejlesztenünk és szélesítenünk. A második, arra az esetre, ha első nem vagy még nem biztosítható, tehát az oktatás a kisebbség tagjainak is szerb nyelven folyik, az anyanyelvápolás mint kiegészítő-választható tantárgy. A harmadik a részben szerb, részben kisebbségi nyelven történő, kétnyelvű (bilingvális) oktatás, amelyet ugyan a törvény előír, de szerencsére Vajdaságban ez idáig még nem került alkalmazásra. Kisebbségi oktatási szakmai körökben egyértelmű álláspont, hogy e modelltől teljesen el kell állnunk, mert ahogyan azt Szlovénia példája is mutatja, annak bevezetése után hihetetlen mértékben felgyorsul az asszimiláció, és az nem a kisebbségi identitás megőrzését és erősítését szolgálja, hanem annak az ellenkezőjét, és idővel akár magának a kisebbségi nyelven folyó oktatásnak a megszűnésével jár. Minderre rá kell mutatnunk az elemzések és az összehasonlító tanulmányok elkészítésekor, és javasolnunk kell, hogy ez a lehetőséget teljesen törölve is legyen a törvényből.
Említeném még az iskolahálózat optimalizálását mint fontos célkitűzést és aktivitást, amelynek keretében a hálózatkialakítás mércéinek jobb és a kisebbségi oktatást is szem előtt tartó meghatározása után sor kerül egy sokkal jobb hálózat kialakítására, ahol nem lesznek végletek, mint a túlzott felaprózás és a teljes centralizáció egy-egy községben (lásd Zenta példáját).
A cselekvési terv fontos eleme még a szerb nyelv mint nem anyanyelv oktatásának megreformálása, amelynek a megvalósítása már egy ideje folyik. Így viszont, hogy ez külön aktivitás az akciótervben, ez a téma nem fog zsákutcába jutni, mint ahogyan az már számtalanszor a múltban előfordult. Mivel ez egy hosszú folyamatot igényel, az új program és tanterv a 2017–2018-as tanévben indul. A reform lényege, hogy a szerbet olyan módszerrel tanítsuk, mint egy idegen nyelvet. Hogy a magyar diák valóban elsajátítsa a nyelvet még abban a környezetben is, ahol a magyarság tömbben él. Ennek érdekében az akcióterv számos aktivitást tartalmaz, amelyek nemcsak a tanterv kidolgozását és szabványosítását ölelik fel, hanem szerbtanáraink megfelelő képzését is. Ami fontos, ezek a képzések már ennek az évnek a második felében megindulnak.
A cselekvési terv fontos része annak előirányzása, hogy az egyetemi karokon és más felsőoktatási intézményeinkben csereprogramokkal, lektorátusok létesítésével és egyéb módon biztosítsuk a kisebbségi, így a magyar szaknyelv oktatását. Fontos, hogy jövendő magyar orvosaink, jogászaink, mérnökeink tanulmányaik befejezése után – mindennapi munkájukban szerte a Vajdaságban, ahol magyarok élnek – az mellett, hogy tökéletesen ismerik a szerb szaknyelvet, ismerjék anyanyelvükön is a szakma nyelvét.
Anyagilag hogyan tudja az idén a tartomány támogatni az iskolákat?
– Mivel a tartomány ez évi költségvetése korlátozott, sajnos az oktatásra szánt pénz is kevesebb. Ez mintegy 192 millió dinár, ami a tavalyi lehetőségeinkhez képest 90 millióval kevesebb. Iskoláink ennél nagyobb figyelmet igényelnek, hatalmasak a szükségletek, de most össze kell húzni a nadrágszíjat. Ezért a szokásosnál is komolyabb tervezésre és a prioritások felállítására van szükségünk. A problémák nagy része beruházási jellegű, amelyekből különben is kevés volt az elmúlt években. Titkárságunk tavaly és tavalyelőtt hosszú évek után pénzt tudott biztosítani iskolai felszerelések beszerzésére (számítógépek, biztonsági rendszer, bútorzat, szaktantermek felszerelése, stb.). Ezt a támogatást fogjuk folytatni az idén is, de valamennyivel kisebb összegekkel. Látjuk, hogy még ennél is nagyobb az igény a nagyobb karbantartási, felújítási és egyéb építészeti munkálatok finanszírozására (vizesblokkok, nyílászárók, fűtési rendszerek, tornatermek stb.) gyakran olyan intézmények esetében is, ahova jelentős számú diák jár. Titkárságunk felmérést készít, összegyűjtve Vajdaság területén a szükségleteket, majd prioritási listát határoz meg, és javaslattal fordul a tartományi Nagyberuházási Igazgatósághoz, hogy ebben az évben nagyobb összegű pályázatot írjon ki erre a célra, mint tavaly, az elbíráláskor pedig legyenek figyelembe véve a prioritások.
Persze ez mellett továbbra is megvalósítjuk ismert oktatási projektumaikat, mint az Informatikai napok, a Tisztább és zöldebb iskoláért, a Körülöttünk levő energia, az Oktatási vásár és a Đorđe Natošević-díj kiosztása. A diákutaztatást is támogatjuk, akár az elmúlt években, ha kisebb összeggel is, és az oktatási témában tevékenykedő civil egyesületeinket és a felnőttoktatást is.
Mi a véleménye arról, hogy az oktatási miniszter szerint a diákok túlterheltek?
– Egyetértek Srđan Verbić oktatási miniszterrel, hogy a diákjaink túlterheltek, és ezért, de sok más ok miatt is, át kell gondolni és végre meg kell reformálni az egész oktatási rendszert. A terhek azonban nem az olyan választott tantárgyak miatt vannak, mint a hitoktatás és a polgári nevelés.
A túlterheltség valódi oka az összes tantárgy programja, óraszáma és magának az oktatási rendszernek a koncepciója, amely nem abból indul ki, amit Kant már régen megfogalmazott: A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkodni tanuljon. Messze vagyunk egy korszerű és eredményes oktatási rendszertől, az ilyenek pedig messze nem a túlterheltségről ismertek.
Az iskolai hitoktatást és a polgári nevelést azonban nem szabad megszüntetni vagy csak az alsós osztályokra korlátozni, mert ezek olyan értékeket közvetítenek, amelyekre nagyon is szükségünk van az oktatásban. Nem beszélve arról, hogy történelmi egyházaink mennyire fontos szerepet játszottak és játszanak ma is nemzeti identitásunk megőrzésében. És ebben az iskolai hitoktatásnak is jelentős szerepe van.
