Saját forrás híján szinte csakis a magyarországi ernyőalapítványok támogatásától függ, hogy meg tudják-e valósítani projektumaikat a Magyar Tanszéken, ezért érzékenyen érinti őket, hogy az idén nem kaptak támogatást a Bethlen Alaptól. Az idei iskolaévben igyekeztek nyitni a világ felé, és be kívánnak kapcsolódni a kar, a város, a régió, a határon túli felsőoktatási-tudományos és kulturális tényezők, intézmények életébe.
Dr. Csányi Erzsébet, az újvidéki BTK Magyar Tanszékének vezetője: A Magyar Tanszék sikeres felkészítő kampányt tudhat maga mögött, hiszen hosszú idő után most igazi versenyhelyzet alakulhatott ki a júliusi felvételi vizsgán, 30 jelentkezőből lehetett válogatni a 25 hallgatói helyre. Az is tünetértékű, hogy nem a szeptemberi pótfelvételin töltődött fel a keret – jobb híján történő választások nyomán. A tanszék az idei iskolaévben igyekezett nyitni a világ felé, élni az információs-kommunikációs éra adta lehetőségekkel elsősorban a saját hallgatói irányában, valamint bekapcsolódni a kar, a város, a régió, a határon túli felsőoktatási-tudományos és kulturális tényezők, intézmények életébe. A sok kezdeményezés és rendezvény hatását máris észlelhetjük.
Egyébként az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszéke 1959-ben kezdte meg működését, és sokáig az egyetlen magyarul oktató felsőoktatási intézmény volt Vajdaságban. Azóta a filológusok és magyartanárok egyetemi képzését végzi alap- és mesterfokon, doktori iskolát működtet, és ezzel párhuzamosan tudományos kutatásokat folytat a magyar nyelv, irodalom, művelődéstörténet, néprajz tárgykörében. A tanszék sajátos feladattal és küldetéssel bír a kultúrák közötti közvetítés szempontjából is, ezért kiemelt jelentőségűek a komparatisztikai irodalmi és a kontrasztív nyelvészeti kutatások. Az eddig megteremtett tudományos értékek köteleznek bennünket, de a fenntarthatóságon túl a kiválóság jegyében a fejlődés újabb lehetőségeit is keresnünk kell.
Vajdaságban több magyar civil szervezet folytat tudományos tevékenységet, kevés azonban az államilag létrehozott intézményes kutatóhely, ami a vajdasági magyar tudományos érdekérvényesítés fejletlenségéről árulkodik. Két ilyen intézmény van: az újvidéki BTK Magyar Tanszéke és a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar. Kiemelkedő nemzetstratégiai feladatunk regisztrált tudományos intézetek létesítése, a stabilabb létalapok megteremtése, munkahelyek biztosítása. A Magyar Tanszék a vajdasági humántudományos kutatások csúcsintézménye. Ötvenéves értékteremtő tevékenységébe projektek, konferenciák, szótárak, folyóiratok és kötetek épültek be. A BTK nem rendelkezik saját forrásokkal a fenti tevékenységek finanszírozására. Támogatói eddig elsősorban az anyaországi ernyőalapítványok voltak (Illyés, Szülőföld, Bethlen).
Ennek ismeretében megengedhetetlen luxus, hogy a vajdasági magyar humánértelmiségi képzés alapintézményének nagyprojektumait veszteglésre ítéljük, anyaországi támogatás nélkül hagyjuk. Nincs másik intézmény, amelynek tevékenységével ezt pótolni lehetne. E feladatok további felvállalását sikeres pályázatok tennék lehetővé, idei nagyprojektumi beadványaink azonban semmilyen támogatásban nem részesültek a Bethlen Alapnál.
A Magyar Tanszék tudományos folyóiratai – Hungarológiai Közlemények, Tanulmányok – 1969 óta vannak jelen. A tanszék több évtizede érlelődő, kapitális terve a magyar–szerb, szerb–magyar nagyszótár megírása. Infrastrukturális fejlesztésre is pályáztunk, mert több évtizedes lemaradásban vagyunk: szemináriumi könyvtárunkban a hallgatók csupán két számítógépet használhatnak. A szótármunkálatokhoz sincsen meg a technikai felszereltség.
Mindezt tetézi, hogy az idén a 12. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK) sem érdemesült Bethlen-támogatásban, ami szintén a vajdasági magyar hallgatókat és egészében a vajdasági magyar felsőoktatási szférákban uralkodó közhangulatot sújtja. A VMTDK az egyetlen olyan fórum, amelyen a vajdasági magyar egyetemi hallgatók és doktoranduszok tudományos-művészeti eredményeikkel bemutatkozhatnak egymásnak, tanáraiknak és a világnak, hiszen a konferencia Kárpát-medencei jellegű, ugyanakkor nagyon fontos, hogy házigazdája mindig az Újvidéki Egyetem valamelyik újvidéki avagy szabadkai kara. Ez az immár 11 éve folyamatosan jelen lévő, nagytekintélyű, sikeres és identitásformáló rendezvény a túlnyomórészt szerb nyelven tanuló vajdasági magyar egyetemistáknak eddig lehetőséget adott arra, hogy anyanyelvükön mutassák be kutatásaikat. A VMTDK ezzel jelentősen bővítette a magyar nyelv közéleti színtereit a vajdasági felsőoktatásban és tudományosságban, ugyanakkor fejlesztette az Újvidéki Egyetem többnyelvű egyetemi modelljét. Tavaly 188 fiatal lépett fel a szabadkai tanítóképzőben megtartott konferencián. Joggal merül föl mindannyiunkban a kérdés, hogy milyen megfontolások alapján alakult ki a – mással nem pótolható – alapértékeket ignoráló Bethlen-döntés.
Dr. Ispánovics Csapó Julianna, a Tanulmányok főszerkesztője: A szerbiai Oktatási, Tudományügyi, Technológiai és Fejlesztési Minisztérium 2012. évi kategorizációja értelmében (http://www.mpn.gov.rs/nauka/razvoj-naucnih-kadrova/53-kategorizacija-casopisa/721-kategorizacija-naucnih-casopisa-2012) az újvidéki Magyar Tanszék tudományos folyóiratai – Hungarológiai Közlemények (1969), Tanulmányok (1969) – a vajdasági magyar irodalom- és nyelvtudomány, kultúrtörténet, néprajz M52-es rangú időszaki kiadványai. Folyóirataink nagy hagyományú, állami tudományos intézmény által kiadott periodikumok, s mint ilyenek a mai napig élvezték a Magyar Köztársaság anyagi támogatását. A Bethlen Gábor Kulturális Alap, nem tudni mi okból, 2013-ban sajnálatos módon szakított ezzel a hagyománnyal, amikor úgy döntött, hogy az újvidéki Magyar Tanszék folyóiratait nem támogatja tovább. Az indokolatlan „hagyománytörés” kedvezőtlen helyzetbe hozta tanszékünket, szűkítette az intézmény tanárainak, munkatársainak és hallgatóinak publikálási, előrehaladási lehetőségeit, ez pedig a tanszéki oktató-, nevelő- és kutatómunka további fenntartását teszi nehezebbé.
Annál is inkább diszkrimináló a Bethlen Gábor Alap döntése, mert a Forum Könyvkiadó, amely nem tudományos jellegű kiadó, tehát nem jelent alternatívát a tanszékkel szemben, sikeresen pályázott a Létünk és a Híd c. folyóiratok kiadására. Érthetetlen hozzáállás ez egy olyan anyaországi „elkülönített állami pénzalap” részéről, „amelynek célja a Magyar Kormány nemzetpolitikai stratégiájához kapcsolódó célok megvalósulásának elősegítése. Kiemelt feladata a külhoni magyarság szülőföldjén történő egyéni és közösségi boldogulásának, anyagi, szellemi gyarapodásának elősegítése és kultúrájának megőrzése érdekében támogatások nyújtása. Feladata a támogatások igénybevétele és hatékony kihelyezése céljából átlátható pályázati rendszer működtetése. Az Alapkezelő tevékenységével hozzájárul a világ összmagyarsága nemzettudatának erősítéséhez, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásához.” A Bethlen Gábor Pénzalap (BGA) honlapján olvasható szöveg (http://bgazrt.hu/magunkrol/) nyomán felmerül néhány kérdés:
– az újvidéki Magyar Tanszék tudományos folyóiratainak fennmaradása, a vajdasági magyar bölcsészettudományi kutatások csúcsintézményének fejlődése nem kapcsolódik a Magyar Kormány nemzetpolitikai stratégiájához?
– avagy baj van a pályázati rendszer átláthatóságával és/vagy hatékonyságával?
Bármi legyen is a hátrányos megkülönböztetés oka, a BGA 2013. évi döntése nehéz helyzetbe hozta a vajdasági magyar nyelvű humántudományosság alapintézményét, a vajdasági magyartanárképzés 1959 óta működő bázisát.
Dr. Andrić Edit, a Magyar Tanszék Magyar Nyelvi Központjának vezetője: A nemzeti kisebbségeknek egy országban többek között az a szerepük, hogy felvállalják a híd, a nyelvi és művelődési közvetítő szerepét az államalkotó nemzet és a kisebbségek, illetve két szomszédos nép képviselői között. A nemzetek akkor tudják igazán megérteni egymást, akkor tudnak békésen egymás mellett élni, ha megismerik egymás kultúráját, mentalitását. Ezt leginkább egymás nyelvének kölcsönös megtanulásával, szépirodalmi művek, szakszövegek fordításával, más szóval a szellemi értékek tolmácsolásával lehet elérni. Ahhoz, hogy ezeknek a kihívásoknak eleget tehessünk, elsősorban jó kétnyelvű szótárakra van szükségünk. Szerb–magyar viszonylatban ki vállalhatná fel ezt a nagyszabású feladatot megfelelőbben, mint a kiváló kétnyelvi kompetenciával rendelkező vajdasági nyelvészgárda? Ehhez viszont nemcsak lelkesedésre és önfeláldozó munkára van szükség, hanem pénzügyi fedezetre is.
Hiába van meg a tudás, készség, hajlandóság, ha hiányzik az anyagi támogatás. Jóllehet a szerb–magyar, magyar–szerb szótár elkészítésének sürgősségéről már néhány évvel ezelőtt, a legmagasabb államközi tárgyalások alkalmával is szó esett (Sólyom–Tadić), azóta sem jutottunk előbbre ennél a szándéknyilatkozatnál. A Magyar Tanszék már néhány alkalommal készített szótártervet, s próbálkozott a projektum beindításával, a pénzeszközök biztosításával.
A legutóbbi szótárstratégiát mintegy két hónapja fogadta el a tanszék, s annak nyomán több pályázati kérelmet is átadtunk. Egy nagyszabású, háromkötetes szerb–magyar és magyar–szerb szótár elkészítését irányoztuk elő. Ezeknek a munkálatoknak a megvalósításához több külső munkatárs alkalmazására van szükség.
Sajnos, mindenhol zárt ajtókra találtunk, meg nem értésbe ütköztünk. Legnagyobb meglepetésünkre a Bethlen Gábor Alap is elutasította projekttervünket. Noha olyan dologról van szó, amelynek fontosságát és közérdekűségét mindenki belátja, félő, hogy ez az újabb kísérletünk is kudarcot fog vallani. S ez már nem írható a tanszék munkatársainak a rovására.
Dr. Toldi Éva, a Hungarológiai Közlemények főszerkesztője: A vajdasági magyar irodalomtudomány vezető folyóirata, a Hungarológiai Közlemények az idén nem kapott anyagi eszközöket eddigi első számú támogatójától, a Bethlen Alaptól. Ez a hír nagyon meglepett bennünket, mert első számunkra már rányomattuk az alap logóját. A BGA döntéséből eredően a második számról utólag le kellett vennünk. Lapunk megfelel a hazai, igen szigorú tudományos szabványoknak, és fokozatosan igyekszik növelni impakt faktorát. A regionális nyelvészeti, irodalomtudományi témák folyamatos kutatása az itt élő emberek identitástudatának megerősítését tűzte ki célul 2013-ban is.
A folyóirat jelenlegi gondjai főként a szigorúan vett periodicitás hiányából adódnak, amire egyedül a megfelelő pénzügyi háttér jelenthetne megoldást, a folyóiratnak anyagi biztonságra lenne szüksége a további fejlődéshez. Így viszont fennmaradása is kérdésessé válik.
