Tanítani csak lelkesedéssel lehet

Báló Bordás Gizella, a törökbecsei Miloje Čiplić Általános Iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanára 1984 óta dolgozik az oktatásügyben. Több évtizedes munkája során sokat tett és tesz a felnövekvő generációk nemzeti öntudatának megőrzéséért. Gyermekelőadásokat, színdarabokat rendez, játszóházakat, megemlékezéseket és alkalmi műsorokat szervez. Emellett az igényeknek megfelelően szavaló-, nyelvészeti- és irodalmi szakcsoportot, valamint önképzőkört vezet, és toleranciafejlesztő műhelymunkákat tart. Diákjai számos verseny díjazottjai, legyen szó országos megmérettetésekről, anyanyelvi és nyelvhelyességi versenyekről vagy a minisztérium által szervezett szavalóversenyekről. Ezenkívül a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület vezetőségének tagjaként, a Teleház Egyesület vezetőjeként, valamint a Rákóczi Szövetség törökbecsei Ifjúsági Szervezetének vezetőjeként is tevékenykedik. Tanári pályafutása kezdetén környezetnyelvet, később anyanyelvápolást és háztartástant tanított, és néhány évig fordítóként is dolgozott. Báló Bordás Gizella munkássága túlmutat a tanórákon. Szervezőkészsége és elkötelezettsége révén számos kulturális és oktatási program valósul meg, amelyek nemcsak a tanulók nyelvi és irodalmi készségét fejlesztik, hanem hozzájárulnak a közösség kulturális életének gazdagításához is. Az általa vezetett szakkörök és műhelymunkák számos diáknak nyújtottak lehetőséget arra, hogy kibontakoztassák tehetségüket, és elmélyítsék tudásukat. Eredményei és módszerei nemcsak a diákok, hanem kollégái körében is elismerést arattak, és példaként szolgálhatnak más pedagógusok számára is. A mai napig lelkesedéssel, megértéssel és időt nem sajnálva foglalkozik tanítványaival, akikből mindig igyekszik kihozni a maximumot, így elismerésként nemrégiben megkapta a Tehetség Szolgálatáért mentori címet. Egyebek mellett a tanári hivatás szépségeiről, nehézségeiről, valamint az oktatási módszereiről beszélgettünk vele.

– Kisdiákként a magyar nyelv volt a kedvenc tantárgyam. Rengeteget olvastam, különösen gyerekirodalmat, ezért később beiratkoztam a Magyar Tanszékre. Az egyetem elvégzése után több mint tíz évig más-más tantárgyat tanítottam, mígnem elhelyezkedtem magyartanárként – mondta beszélgetőtársunk, akinek oktatási módszerei változatosak, az adott osztály reakcióitól függenek.

– Egyes osztályok előnyben részesítik a modern, digitális technikákat, míg mások inkább a hagyományos, tábla segítségével történő gyakorlást kedvelik. Nincs egyetlen, mindenre jó módszer, minden osztálynál külön meg kell találni a legmegfelelőbbet, figyelembe véve az osztály összetételét és igényeit. A digitális módszerek és a játékok bevezetése, alkalmazása fontos, de a leglényegesebb mindig is az volt számomra, hogy a tanulókat rendszerességre szoktassam. Minden órán számonkérem az előzőn tanultakat, hogy a diákok folyamatosan készüljenek. Nem támogatom a kampányszerű tanulást, hiszen annak nincs eredménye – emelte ki beszélgetőpartnerünk, aki mindig figyelt arra is, hogy tanítványai tisztán beszéljék a magyar nyelvet, illetve megőrizzék annak tisztaságát.

– Mivel mi, pedagógusok, a gyerekeket négy évre ,,örökbe fogadjuk”, úgy viszonyulunk hozzájuk, mintha a saját gyerekeink lennének, ezért igyekszem elfogadással és korrekt magatartással fordulni feléjük. Fontosnak tartom a kölcsönös bizalom kialakítását és az együttműködést. Próbálom megérteni őket a nehezebb időszakukban is, egészen addig, amíg nem a lustaságról van szó. Kedvelem a gyengébb képességekkel rendelkező tanulókat is, ha látom, hogy törekednek, de haragszom azokra, akik nem a képességeiknek megfelelően dolgoznak. A tehetséges tanulók gyorsan megmutatkoznak, velük az óra keretein kívül, különórákon foglalkozom, ahol a fiatalok igényeihez és képességeihez igazítva oldunk meg feladatokat, és tovább fejlesztjük az irodalmi vagy nyelvtani ismereteiket. Az elmúlt időszakban a gyerekek közötti kapcsolatokban egyre gyakoribbak az erőszakos megnyilvánulások, éppen ezért tartok toleranciafejlesztő műhelymunkákat is. Az aktivitások által a közösség további erősítését, a tolerancia fejlesztését tűztem ki célul, hogy a diákok megtanulják egymást elfogadni, és ne tekintsék a másságot kizáró oknak. Az aktivitás keretében a gyermekek a csapatmunka mellett önismerettel és mások személyiségvonásainak felismerésével is foglalkoznak, ami hozzájárul a közösség építéséhez, az egymással való sikeresebb együttműködéshez – emelte ki.

Báló Bordás Gizella a felnövekvő generációk nemzeti öntudatának megőrzését is fontosnak tartja, hiszen véleménye szerint, ha egy nép nem ismeri a saját történelmét, elveszti az identitását. Mint mondta, a történelem szorosan összefügg a magyarságtudattal. Őseinktől elszántságot, elhivatottságot kell tanulni.

A megmérettetésekkel kapcsolatban elárulta, az online versenyzés lehetősége óta különösen népszerű lett a felsősök körében a helyesírási versenyeken való részvétel. Nemrégiben a Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei megmérettetés budapesti döntőjén az anyaország és a határon túli magyarlakta területek felső tagozatos tanulói vettek részt. Vajdaságot hét általános iskolás tanuló képviselte, akik két forduló után szereztek jogot a döntőben való részvételre. Báló Bordás Gizella felkészítésével a nyolcadikos Boldizsár Balázs második, a hatodikos Palatinus Renáta első helyezést ért el.

– A gyerekekkel rendszeresen részt veszünk nyelvtan- és nyelvhelyességi versenyeken is, amelyeket a minisztérium szervez. Egy év kivételével a tanítványaim mindig dobogós helyezéssel tértek haza a körzeti megmérettetésekről, sőt két köztársasági versenyről kétszer is sikerült díjat szerezniük. Amit a gyerekek tőlem kaphatnak, az a tudás. Ez az egyetlen érték, amit senki sem vehet el tőlük. Tanítani csak lelkesedéssel lehet. Fontos, hogy folyamatosan új módszerekkel és ismeretekkel gazdagítsuk a tanítási folyamatot, és lépést tartsunk a fiatalok változó világával. A tanári pályafutás jelentős része pszichológia: meg kell érteni a tanulók érzelmi és mentális állapotát is. A versenyek előtt például mindig adtam a gyerekeknek egy szelet tejcsokoládét, mert úgy tudom, nyugtató hatású. Célom, hogy a diákok a legjobb teljesítményüket nyújtsák, ezért folyamatosan bátorítom őket. Fontos, hogy támogassuk és ösztönözzük a tanulókat, különösen azokat, akik félénkek vagy bizonytalanok. A tehetséges tanulókat segíteni kell abban, hogy merjenek kibontakozni, és a maximumot hozzák ki magukból. Ha hibáznak, az sem baj, mert abból is tanulnak. A legfontosabb, hogy lelkesedéssel, megértéssel és időt nem sajnálva foglalkozzunk velük – zárta gondolatait beszélgetőtársunk, aki szerint mindenkinek becsülettel és tisztességesen kell helyt állnia a munkájában, hiszen csak így lehet valódi értéket teremteni. A díj kapcsán elmondta, kellemesen meglepődött, és természetesen örömmel vette az elismerést.