Gyerekek és méhek

A ludasi Ludas Matyi Művelődési Egyesület környezetvédelmi és hagyományőrző tábora kezdődött el tegnap a helyi általános iskolában. A szervezőkkel először is azt próbáltuk megfejteni, hogy hanyadik alkalommal került sor erre a rendezvényre, hiszen hosszú múltra tekint vissza:

– Ez lehet a huszonhatodik. Az egyesületünk 1997-ben alakult meg, az elsőt rögtön a következő évben tartottuk meg, és csak egy évben maradt ki, amikor a bombázások voltak. A tábor szülői igényre, a kérésükre és az együttműködésükkel jött létre. Sok családnak nem igazán állt módjában ott alvós táborba küldeni a gyereket, ezért ez a napközis forma jó ötletnek bizonyult. Kezdetben csak a ludasi gyerekek számára szerveztük meg, hogy legyen nyári élményük, de azóta ez kibővült. Az első táborban még csak húsz-harminc gyerek volt, ma pedig száznál is több. A hattól tizenhárom éves korosztályt céloztuk meg. A korhatárt még megszabhatjuk, a létszámot viszont sokkal nehezebb, hiszen amikor eljön egy gyerek, akkor eljönne vele a testvére, az unokatestvére vagy a barátja is. Most már korántsem csak Ludasról vagy a környékéről érkeznek, hanem Szabadkáról, Újvidékről és Szegedről is. Nem ritka az sem, hogy a külföldön dolgozó szülők a táborhoz igazítják a szabadságukat, vagy elhozzák a gyerekeket a nagyszülőkhöz, hogy eljöhessenek a táborba. A gyerekekkel reggel kilenctől este hatig foglalkozunk, a tábor pénteken ér véget, tehát ötnapos – tudtuk meg Vásárhelyi Teréztől, az egyesület elnökétől.

A tábor kezdeteire Kádár Erzsébet is visszaemlékezett, hiszen már az elsők szervezéséből is kivette a részét:

– Eleinte ez egy kerékpáros tábor volt, és a biciklikkel körbejártuk Ludast. Azután egyre több szó esett a Ludasi-tóról, hogy védett terület, jobban kell vigyáznunk rá, meg kell óvnunk. Ekkor alakítottuk úgy a tábor arculatát, hogy legyen környezetismeret és környezetvédelem, de mivel a hagyományaink is fontosak, így nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományőrzésre is – hallottuk Kádár Erzsébettől.

A ludasi iskola gyönyörű helyen, zöld környezetben helyezkedik el, tágas az udvara, az autók helyett pedig madárcsicsergés hallatszik. Itt kerül sor a foglalkozásokra, időnként pedig bent az iskolában.

– A foglalkozások egyik részében a gyerekek sokat tudhatnak meg Ludas történelméről és a természetvédelemről, a másikban pedig a hagyományőrzésről. Közben népi énekeket és meséket tanulnak, hangszerekkel ismerkednek, és a kézművességet is kipróbálhatják, mindezt kiváló szakemberek segítségével. Történészeket, környezetvédőket, biológusokat, méhészeket, kézműveseket, népdaloktatókat, drámapedagógusokat is köszönthetünk a tábor oktatói között. A gyerekeket csoportokra osztjuk, a foglalkozások pedig forgószínpadszerűen zajlanak. Egy foglalkozás egy órát tart, és úgymond körbemennek a csoportok. A táboraink tematikusak, tavalyelőtt a teknősökről volt kiemelten szó, tavaly a békákat helyeztük a középpontba, az idén pedig a méheket, mivel veszélyeztetettek. Az idei táborunk így a Zümitábor nevet kapta, mi, szervezők zümis kendőt viselünk, a táborlakók pedig egyebek közt méhecskekoronát készítenek maguknak. Más programokkal is készülünk. Medencénk is van, ahol lehet majd fürödni. Emellett traktorral, pótkocsival tanyára is megyünk, ahol a gyerekek láthatnak méheket, de kecskéket és malacokat is. Minden évben beiktatunk egy kirándulást. És persze a fokhagymafonás technikáját is megmutatjuk, hiszen erről ismert Ludas – mondta Vásárhelyi Teréz.

A jó levegőn nem nehéz megéhezni, a táborban pedig finomságokkal is kedveskednek a gyerekeknek:

– Az étkezést is némileg a tábor témájához igazítjuk, így van mézes kenyér és mézes kalács, de házi baracklekváros süteménnyel és palacsintával is készülünk. Egy szabadkai kisfiú azt mondta, hogy aki falura megy, az házi lekvárt enne, nem pedig boltit. Az ügyet egy támogatónk barackkal segítette, így elkészült a házi baracklekvár, emellett lesz kakaós csiga, dinnye, körte és alma. Ami az ebédet illeti, helyben főzünk, és igyekszünk a táborlakók kedvében járni. Mindennap van leves, itt a gyerekek azt is szeretik. A szülők csodálkoznak ezen, de a gyerekek itt gyakran megeszik, amit otthon nem szívesen. Itt legalábbis minden gyerek mindent megeszik. Enni is jobb társaságban, és volt, aki már azt is megjegyezte, hogy a táboros ételnek jobb az íze. Nagy kedvenc a spagetti, a tejfölös-sajtos tészta és a sült kolbász – tette hozzá Vásárhelyi Teréz.

Ottjártunkkor a táborlakók és a foglalkozásvezetők is nagyon ügybuzgók voltak. A gyerekek egy csoportja Bálint Zvekán Edinával, aki szintén a tábor egyik fő szervezője, épp a méhecskekoronákat készítette. Csík Mónika pedig interaktív verses és mesefoglalkozást tartott:

– Ezt az első napot ismerkedéssel kezdtük, de azt is érdekesen. Hoztam mindenféle labdákat, így most az ügyességi csapatépítő játékokon a hangsúly. Következőleg rajzos és szövegíró foglalkozást tartok. Azt szeretném, ha a kész munkákból egy kis kiállítást állítanánk fel. A tábor fő témájára, a méhecskékre fókuszáltam én is, a méhekhez kötődő mesékkel, mondókákkal és versekkel készültem – hallottuk Csík Mónikától.

Csurgó Károlyt „hüllős bácsinak”, „kígyós-békás bácsinak” is nevezik a gyerekek, nem véletlenül. Ő a tó állatvilágába kalauzolja el a táborlakókat. Míg ott voltunk, épp egy vízisiklót és egy teknősbékát mutatott meg nekik, amelyeket azután visszaengedtek a természetbe, ahova valók:

– Mindig is nagyon érdekeltek a hüllők és a rovarok. Középiskolás korom óta foglalkozok velük és sokat járok terepre. Topolyán is tartottam előadásokat, minden évben végeztünk faunafelmérést, összeírtuk a hüllőket és a kétéltűeket. Itt, Ludason legalább tíz éve tartok előadásokat. Szeretném tudatosítani a gyerekekkel, hogy nem szabad félniük az állatoktól, és meg kell védeniük a természetet. A legtöbb problémát a félelem okozza. Történt régebben egy eset, hogy amikor a horgosi fatelepre fákat hoztak, az emberek megijedtek, mert kígyókat láttak. Valójában rézsiklók voltak, amik úgy néznek ki, mint a viperák, ezért gyakran összetévesztik őket. A mintájuk lényege épp az, hogy a ragadozók féljenek tőlük. Ezután rettentő pusztítást végeztek közöttük, holott az emberre ártalmatlanok. Ezért gondolom azt, hogy inkább ismerjük meg az állatvilágunkat – mondta Csurgó Károly.

A tábort Szabadka város környezetvédelmi titkársága és a tartományi kulturális titkárság támogatja.

A tábori foglalkozásokat itt nézhetik meg felvételeinken!