Az iskolai erőszak megfékezése az utóbbi időben kiemelt figyelmet kap a szerbiai közvéleményben. A Belgrádi Gimnáziumok Fóruma szakszervezet a Mladen Šarčević oktatási miniszternél tett látogatás során konkrét javaslatokkal állt elő azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne az erőszakos diákok esetében alkalmazható jogi előírásokat módosítani.
A Belgrádi Gimnáziumok Fórumának az erőszakos diákok elleni küzdelemmel kapcsolatban felvetett indítványai a többi diák és a tanárok biztonságát célozták meg, és mint beszélgetésünk során Aleksandar Markov, a szervezet elnöke kiemelte, a kezdeményezésükkel azt szerették volna elérni, hogy e problémával kapcsolatban a közvélemény és a szakemberek bevonásával elmozduljon a helyzet a jelenlegi holtpontról.
Azok a diákok esetében, akik súlyos testi sérülést okoztak az iskolatársuknak, felfüggesztést javasoltak, illetve megtiltanák másik iskolába való átiratkozásukat, amíg a fegyelmi eljárás tart. Mely tapasztalatok váltották ki a másik iskolába való átiratkozás tilalmának igényét?
– Egyezem önnel, miszerint nő a fiatalok körében az erőszak, de tény, hogy ma sokkal láthatóbb, mert felgyorsult az információmegosztás, a közösségi hálózatoknak és az internetnek köszönhetően. Ami a fegyelmi eljárást és más eljárást érintő intézkedés-javaslatainkat illeti, azt gondoljuk, hogy azok elmozdíthatnák a dolgokat a holtpontról. Az érvényben levő törvény ugyanis lehetőséget nyújt azoknak a diákoknak, akik erőszakosan viselkedtek, hogy iskolát váltsanak. Igaz, a törvényben szerepel az az előírás is, hogy annak az iskolának, amely eljárást indított el az erőszakos viselkedés miatt, a kiadott iratokban fel kell tüntetnie, hogy az eljárás folyamatban van, ám a gyakorlatban az erőszakos tanulók gond nélkül iratkoznak át az egyik iskolából a másikba, az eljárást pedig leállítják. Ilyen körülmények mellett megtörténhet az is, hogy egy olyan diák, aki fizikailag támad a tanárára, az iskolaváltást követően kitűnő magaviselettel zárja a tanévet. Példa erre a Mladenovacon történt incidens, amikor a diák felpofozta a tanárnőjét, majd kiiratkozott az iskolából és következmények nélkül ment át egy másik iskolába.
A felfüggesztés az iskola megközelítését is érintené? Azért kérdezem, mert a diákok a saját iskolatársaikat sokszor az iskola udvarán, vagy az iskola előtt bántalmazzák.
– Minden javaslatunk, amit benyújtottunk, vita tárgyát képezi. Minden esetre nehéz megtiltani egy felfüggesztett diáknak, hogy megközelítse az iskolát, de el lehetne távolítani a tanóráról és ideiglenesen megtiltani, hogy belépjen a tanintézménybe. A felfüggesztésnek inkább az lenne az üzenete, hogy az erőszaktevőnek nincs helye az intézményben, és amíg tart a felfüggesztés elgondolkozhatna a saját tettein.
Ha egy olyan esetet veszünk figyelembe, ahol egy diák súlyosan megsérült, a gyógykezelése miatt nem fog iskolába jönni, miközben az érvényben levő törvények szerint az erőszakos diák, aki fizikailag bántalmazta iskolatársát, az erőszakos viselkedéstől függetlenül, járhat iskolába. Hát nem igazságtalan ez a megsérült diákkal szemben? A fegyelmi eljárást gyakran maguk a szülők akadályozzák. A minisztérium ezt a problémát azzal igyekezett kiküszöbölni, hogy az iskoláknak lehetőséget adott arra, hogy a diák törvényes képviselője helyett az iskolai pszichológus, vagy pedagógus képviselje a diák jogait, és minderről értesítsék a szociális központot. A gyakorlatban azonban én nem tudok ilyen esetekről.
Tanulószobákba (study room) különítenék el azokat a diákokat, akik zavarják osztálytársaikat a tanóra alatt. Ez azt jelenti, hogy a viselkedészavaros diákok egyedül tanulnának az oktatás ideje alatt? Ki foglalkozna a diákokkal ezekben a tanulószobákban?
– A study room (tanulószoba) ötlete, csakúgy, mint a felfüggesztés ötlete sem új. Szerbiában egyes magániskolákban már alkalmazzák a study roomokat. Néhány évtizede a tanárok azokat a diákokat, akik zavarták az órát, egyszerűen eltávolították az óráról. Ma ezt a törvény tiltja, így gyakran megtörténik, hogy a tanár nem tudja megtartani az órát, illetve egyes diákok veszélybe sodorják osztálytársuk, vagy a tanár biztonságát. A tanulószoba bevezetésével a tanár egyszerűen elküldhetné a diákot ebbe a tanulószobába és írásban megjegyzést tehetne a viselkedésére, miközben a többi diák élhetne az oktatásra való jogával.
Ami pedig a study roomban való ügyeletet illeti, ez az iskola munkaszervezésétől függ, ám az iskolaigazgatók kijelölhetnek egy ügyeletes tanárt, illetve egy olyan tanárt aki foglalkozna azokkal a diákokkal, akiket tanulószobába küldtek. Az óra végén a diák visszatérhetne az osztályterembe. Vagyis ez egy olyan intézkedés, amit kivételes esetekben lehetne alkalmazni, akkor amikor a biztonság és az óra menete kerül veszélybe.
A médiumok témaválasztása és a televíziós műsorok jelentős mértékben befolyásolják a fiatalok viselkedését, de vajon elegendő lehet a fiatalok tudatformálásában és a társadalmi értékek módosításában, ha a valóságshow-kat a késő esti órákban mutatnák be, ahogy a javaslatukban áll?
– Természetesen ez nem elegendő, de figyelembe véve, hogy népszerűek a valóságshow-k, várhatóan szélesebb körben indul vita arról, hogy miért is van erre szükség. Egy olyan társadalomban, ahol a közszereplők nem tartózkodnak a súlyos szavaktól, lehetetlen kiirtani az erőszakot azzal, hogy a reality-programokat a késő esti órákra tesszük. Folyamatos munkára van ehhez szükség, megerősített büntetőpolitikára és a törvény következetes alkalmazására.
A már említett intézkedések mellett, milyen javaslatot nyújtottak még be a minisztériumhoz a tanárok és tanulók biztonsága érdekében?
– A tervünk az volt, hogy négy konkrét javaslat mentén mozdítsuk el a dolgokat a holtpontról és egy széleskörű szakmai és közvitát indítsunk el ebben a témában. Egyelőre a minisztériumban tárt ajtókkal fogadtak bennünket, és együttműködést kínáltak fel nekünk a probléma megoldásában. Reményeim szerint a többi szakszervezet is bekapcsolódik, és az év végéig együttesen ülhetünk tárgyalóasztalhoz, hogy egy olyan közös platformot fogalmazzunk meg, ami mindenki számára elfogadható lesz.
