Drámapedagógiával, játékkal, beszélgetéssel teszik könnyebbé és hatékonyabbá az általános iskolás gyerekekkel való kommunikációt lelkes pedagógusok és munkatársaik. Mindez Vajdaság-szerte, a Mutogató és a Dobbantó program keretein belül valósul meg. Előbbi a kisiskolásokat célozza meg, míg utóbbi nehezebb dologra vállalkozik: a tizenévesekkel próbál szót érteni.
Mácsai Mónika drámajáték-vezető, a Mutogató és a Dobbantó program egyik kiötlője és foglalkozásvezetője szerint a két program egymásnak unokatestvére, hiszen mindkettő létrehozása mögött ugyanaz a motiváció állt:
– Ezek a programok, a felnőtteknek szóló TÉKA programunkkal együtt, a jelen pillanatban történő emberi találkozást célozzák meg. Mind egy tőről fakad, ezért úgyszólván rokoni kapcsolatban állnak egymással.
Ezeknek a programoknak nagy előnyük, hogy az alkalmazott módszer segítségével minden gyerek bevonható a közös munkába: a nehezen kezelhető, a visszahúzódó, a sajátos nevelési igényű egyaránt. Mácsai Mónika szerint a kulcs a türelemben van, és a foglalkozás utolsó harmadában már mindenki nagy örömmel, önként vesz részt.
A Mutogató program során főként kisiskolás, de néha óvodás gyerekekkel dolgoznak föl a tananyaghoz kapcsolódó témákat, tantermi körülmények között. A foglalkozásokon a magyar olvasókönyvben lévő olvasmányok közül dolgozzák föl azokat, amik erre a célra leginkább alkalmasak. A cél az, hogy a programot minden olyan iskolába elvigyék, ahol magyar nyelven is folyik az oktatás. Minden évben minden iskolába nem juthatnak el, részben azért, meg a program meghatározott óraszámban működik, részben pedig a foglalkozásvezetők véges ideje miatt. De minden évben elmennek falvakba és városokba, Bácskába és Bánátba egyaránt, egy-egy év kihagyással pedig igyekeznek visszatérni olyan osztályokhoz is, akiknél korábban már jártak.
A gyerekek bevonásán és a közösségépítésen túl a Mutogatóban és a Dobbantóban alkalmazott pedagógiai módszer legnagyobb előnye Mácsai Mónika szerint az, hogy a jelen pillanatra épít:
– Minden résztvevő találkozik a jelen pillanatban önmagával, erősödik az önbizalma, az ember–ember közötti találkozások hatására finomodnak bizonyos tulajdonságaik. Gazdagodik a képzeletük, ami azért jó, mert ha valamit el tudunk képzelni, ha van róla belső képünk, akkor tudunk tenni a megvalósításáért.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében megvalósuló Mutogató program kapcsán pozitív visszajelzések érkeznek, a pedagógusok is igénylik a tananyag ilyen módon történő földolgozását:
– Ezek a foglalkozások általában meglepetéseket okoznak a pedagógusoknak, olyan dolgokat kapnak a gyerekektől, amikre nem számítanak. Olyan tulajdonságaikra vagy olyan fokú kreativitásra lesznek figyelmesek, amit korábban nem tapasztaltak. Ez azért történhet meg, mert a foglalkozásokon általában a tanító is jelen van, ő is a gyerekkel játszik. Ennek nagyon jó a közösségformáló hatása is. Erre a közös élményre aztán még évekig építhet a tanító.
A felnőtté válás küszöbén
A Dobbantó program az idei évtől működik, ehhez kellett a magyarkanizsai Ifjúsági Iroda és a Generáció civil szervezet segítsége, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása is. Mácsai Mónika elmondta, hogy ez a program a Mutogatóval ellentétben nem kapcsolódik a tananyaghoz, ehelyett a nyolcadikosokat igencsak érintő és érdeklő pályaválasztással, felnőtté válással foglalkoznak:
– Nagy izgalommal fogtunk hozzá ahhoz, hogy az ifjakat, a felnőttkor küszöbén álló fiatalokat megtaláljuk, megszólítsuk. Ez egy nagyon érzékeny és befelé figyelő korosztály, nagyon kell figyelnünk arra, hogy ne menjünk túl az önmaguk védelmére szolgáló határaikon. Az eddigi tapasztalatok szerint ezt a programot is nagyon jól fogadják a fiatalok. Ha megtapasztalják a feléjük irányuló tiszteletet, akkor megnyugodnak, megérkeznek a jelenbe, és a foglalkozásról már úgy mennek ki, hogy elindult bennük valamiféle változás.
Vígi Sára, Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodájának koordinátora a program keletkezéséről elmondta, hogy a Dobbantó programot azért hozták létre, mert a nyolcadikosok éppen abban az életszakaszban vannak, amikor szükségük lehet egy ilyesféle foglalkozásra. Mácsai Mónikával és Tomin Zsuzsannával, a foglalkozások másik vezetőjével, aki egyben a magyarkanizsai Varázsszín Drámakör vezetője is, már korábban is együttműködtek:
– Ebből az együttműködésből és saját korábbi tapasztalataimból is láttam, hogy milyen pozitív ereje van annak, ha ezt a módszert beviszik a gyerekközösségekbe. Ilyenkor egész mások a találkozások is. A hétköznapokban úgy találkoznak egymással a gyerekek, hogy „te nem tudod a matekot”, „neked nem megy jól a torna”, „én jó vagyok magyarból”. Viszont azt a kérdést szinte egyáltalán nem teszik föl egymásnak, hogy ki hogyan érzi magát, vagy ha mégis, más választ kapnak, mint egy ilyen foglalkozás után.
A saját élményű foglalkozások egyik célja éppen az, hogy a gyerekek más perspektívából tekintsenek önmagukra és társaikra, a Mutogató és a Dobbantó pedig a közös élményre és a jelenben történő találkozásokra építve segít nekik ebben.
