Habár a PISA-tesztelés nem mutatott rá semmi olyanra, amit a szakemberek nem tudtak az oktatásról, mégis megfogalmazta azokat a problémákat, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítani. Érzékenyebben kell reagálni arra, hogyan érzik magukat a diákok az iskolában, ugyanakkor arra is, mikor kell a gyerekek felzárkóztatását elkezdeni, az értelemmel való tanulást fejleszteni, illetve felmerült a kérdés, hogy az oktatás valóban azt a tudást, alkalmazott tudást nyújtják a tanulóknak, amire a diákoknak a tanulmányaik után a munkavállalásnál, vagy a tanulmányok folytatásánál szükségük van, hangzott el az oktatási minisztérium, az UNICEF és a szerbiai Nyílt Társadalom Alapítvány által szervezett konferencián Belgrádban.
Marina Videnović, a Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézetének munkatársa, PISA-elemző kiemelte: a 2018-as PISA-tesztelés eredményei rámutatnak azokra a problémákra, amelyek az oktatásban jelentkeznek. Például arra, hogy a hároméves szakközépiskolások körében gyengébb eredmények születettek. A diákok 80 százaléka nem érte el a tudás alkalmazásának alapszintjét sem. Videnović rámutatott arra, hogy ezért nem okolható a középiskola, hiszen a felmérést elsős középiskolások körében végezték, és még csak nem is a hetedik-nyolcadik osztályban találhatók annak okai, hogy a gyerekek nem tudják alkalmazni a megtanultakat, hanem sokkal korábban kell nagyobb figyelmet fordítani a tudás alkalmazására. Kiemelte, ugyanakkor, hogy a hiányzások tekintetében a szerbiai diákok a 79 állam között az elsők között van, a diákok sokat hiányoznak, gyakran elkésnek az óráról, és ezen a téren, a hiányzás igazolása terén „nagy az együttműködés”, vagyis a tanár, a szülő tolerálja a kimaradást. Az a diák pedig népszerűséget élvez, aki gyakran hiányzik az órákról, valahogy a diákok körében „menőnek” számít az, aki nem tiszteli a tanárait.
Tijana Prokić-Breuer, aki az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) képviseletében összehasonlítva a PISA-tesztelésben részt vett országok eredményeit, rámutatott, az eredményekre kihatással volt a társadalomnak az oktatással szembeni hozzáállása is, így például Szingapúrban elképzelhetetlen, hogy a diák elkéssen az óráról, hiszen vannak országok, ahol kiemelt tisztelet övezi a tanítókat, tanárokat, vannak országok, amelyek jelentős pénzösszegeket fordítanak az oktatás korszerűsítésére. Kiderült ugyanakkor a tesztelésből az is, hogy bizonyos országok azzal, hogy megnövelték az oktatásba fektetett összeget, nem tudtak jobb eredményeket elérni, mégis Szerbiában jelentős mértékben javítana a diákok tudásszintjén az iskolák korszerűsítése, a kapacitás növelése, a tanárok műszaki képzettségének növelése, vagyis az oktatásba beruházott összeg növelése. Prokić-Breuer kiemelte ugyanakkor, hogy Ukrajna megközelítőleg hasonló pénzösszeget fordít az oktatásra, mint Szerbia, mégis jobb eredményeket produkáltak a 15 éves diákok, így azt javasolta a minisztérium munkatársainak, hogy vegyék fel ezzel az országgal a kapcsolatot.
Mladen Šarčević oktatási miniszter rámutatott, a tesztelés eredményét mindenképpen ki szeretnék használni a jövőbeli oktatáspolitika alakításában, sőt a megfogalmazott problémák megoldását belefoglalják a készülő, az elkövetkező 10 évre (2030-ig) vonatkozó oktatási stratégiába. Szavai szerint komoly intézkedések várhatók, a gyenge pontok kiküszöbölése nem lesz csak vágyálom. Számos újdonság várható, jelentősen több pénzt fordít az állam az oktatási rendszer megerősítésére, valamint az iskolák digitalizálására, valamint 2022-ben állami érettségit vezetnek be. Azzal, hogy a tanárképzések várhatók, illetve az iskolák, iskolatitkárok is képzésen esnek át.
A konferencián elhangzott, hogy már nem elég a tudás átadása, hanem a tanároknak arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a diákoknál fejlesszék a kritikus gondolkodásmódot, hiszen a munkaerőpiac ezt követeli meg. Dejan Stanković az UNICEF képviseletében ugyanakkor rámutatott arra is, hogy figyelemmel kell kísérni a diákok fejlődését, a tudásszintjük értékelésével, de ugyanakkor a tanárok értékelése is fontos, a pozitív példák ösztönzése, az iskolák, sőt az oktatási rendszer folyamatos értékelése is elkerülhetetlen.
Gordana Čaprić, az Oktatási és Nevelési Minőségellenőrző Intézet munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a PISA-eredmények ugyan nem nyújtanak új információt, mégis szükség volt független értékelésre.
– Az eredmények elemzése azoknak az aktivitásoknak a kidolgozásához kell, amit hamarosan az Oktatási stratégia 2030 keretében mutatunk majd be. Az intézet jelenleg az alapfokú oktatás standardjának revízióját végzi – mondta, majd hozzátette, hogy a diákok osztályozását sajnos az iskolák fele nem jól végzi, így ez effajta értékelésnek az átértékelésére is sor kerül.
Daniel Pop, a Nyílt Társadalom Alapítvány képviseletében az idő jelentőségére hívta fel a figyelmet. Rámutatott: az oktatás egy hatalmas rendszer, számos résztvevővel, és az eredmények analízise időigényes, mégsem kell ezeknek a végét kivárni, hiszen amíg az eredmények értékelése 2–3 évig eltart, ez alatt az idő alatt egy generáció elhagyja a középiskolát. Rámutatott, minden államnak a saját igényeit, lehetőségeit és politikai eszközeit kell kihasználnia, hogy a PISA-eredmények által megfogalmazott problémákon javítson, vagy elhárítsa azokat.
