A jelenlegi járványhelyzetben merész döntés volt Erdélyből Vajdaságba utazni. Két szatmárnémeti pedagógus az egyhetes újvidéki továbbképzés érdekében azonban ezt vállalta. Miért tették? – kérdeztük.
– Már negyedik alkalommal veszek részt az Apáczai Nyári Akadémia akkreditált továbbképzésén – mondta Kovács Béla matematikatanár. – Vallom, az embernek szüksége van arra, hogy egész életében tanuljon. Matematikusként elsősorban érdekelnek a gyakorlatok, illetve azok alkalmazása. De ismereteimet a továbbképzésen bővítettem a fizika, a kémia, a meteorológia és a biológia tárgykörében is a nagyon változatos előadásokon. Ezenkívül megismertem az újvidéki környezetet, a tájat – a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete kirándulást is szervezett számunkra Péterváradra, a Fruška gorára. Az egyhetes képzésen új, vajdasági ismerősöket szereztem, akikkel tapasztalatot cserélhettem a hallottakról. Minden szempontból gazdagodtam.
Az évek során nemcsak itt jártam és tanultam, hanem Szabadkán és a Felvidéken is. Így arra törekszem, hogy ezeket a továbbképzési lehetőségeket népszerűsítsem ott, ahol tanítok, de ezt fordítva is megteszem: a magyarországi, délvidéki, felvidéki pedagógusoknak is elmondom, jöjjenek Romániába, Erdélybe a továbbképzésekre. Örülök, hogy ezek a törekvéseim sikerrel járnak.
Húsz évet dolgoztam egy ipari líceumban, majd ugyanannyit a nagyon erős állami Kölcsey gimnáziumban, most tíz éve pedig nyugdíjasként helyettesítő óraadó tanár vagyok a Hám János líceumban. Heti fél, illetve negyed norma nekem most elég. Mellette még foglalkozok matematikával, kutatással, feladatszerkesztéssel, néha cikkeket is írok matematikai lapokba. Ameddig egészséges vagyok, addig törekszem továbbadni a tudásomat a fiataloknak.
Szeretem a szakmámat, a gyerekek is egy kicsit feldobnak. Persze nem mindig könnyű velük sem nekem, sem másoknak, ezért nem szabad erőn felül vállalni feladatokat.
Egy alkalommal megkértek, hogy fizikát helyettesítsek. Akkor bizony eszembe jutottak Härtlein Károly fizikus előadásai, játékos kísérletei, amelyeket követtünk a korábbi nyári akadémián is. Megkerestem a tanár úrnak az internetre feltöltött anyagait, és nem csupán ezeket a kísérleteket vetítettem le, hanem arról is beszéltem a diákoknak, hol jártam, és mit jelent számomra a továbbképzés és hogy a megtanult dolgok mindig hasznosíthatók.
Varga György Csaba fizika-informatika szakos tanár második alkalommal vett részt ezen a nyári akadémiai továbbképzésen.
– Már első jövetelemkor, hat évvel ezelőtt megtetszettek a nagyon színvonalas előadások, most sem bántam meg, hogy eljöttem tanulni. Mi egy olyan környezetben élünk, ahol kapunk egyfajta irányítást a tanári munkánkhoz, nem árt azonban, ha az ember szétnéz a világban. Természetesen mint fizikatanár sokszor kísérletezem, gyakorlati ember vagyok, sokat tanulok egy-egy továbbképzésen, és sokáig élek ebből a tudásból. A módszereket nagyjából ismerjük, de itt a képzéseken azt látjuk, ezeket a módszereket területileg hogyan alkalmazzák, hogyan lehet a különböző csoportokhoz, különböző kultúrákhoz közelebb hozni őket.
Engem az érdekelt legjobban, hogy a távoktatási rendszer hogyan folyik itt. Én is elmondtam a tapasztalataimat, amellyel, gondolom, másoknak is segítettem. Tényleg eszmecserét folytattunk erről a nagyon aktuális témáról. Vannak pozitívumai és negatívumai, sajnos egy kicsit stresszes a diákoknak meg a tanároknak is, főleg mert rengeteg munkát igényel.
– Bizonytalan a helyzet: nem tudjuk, lesz-e távoktatás, de fel kell készülnünk, hogy megálljuk a helyünket, mindenki a saját munkaterületén – fűzte hozzá Kovács Béla.
Mind a ketten nagy szeretettel beszélnek a 100 000 lakosú Szatmárnémeti romániai városról a Partiumban, ahonnan érkeztek. A város köznapi neve Szatmár. Az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye névadója, 1968 óta székhelye. A városban az állami Kölcsey Ferenc Főgimnáziumon kívül két felekezeti magyar intézmény működik: a Szatmárnémeti Református Gimnázium és a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, az utóbbiban tanítanak most mind a ketten.
– A város lakosságának 40 százaléka magyar, 40 százaléka román. Magyar polgármesterünk van, és közel van a magyar határ, ez is sokat számít. Mély szeretettel tartjuk a kapcsolatot más megye iskoláival, sőt iskolánknak van testvériskolai kapcsolata a magyarországi és kárpátaljai iskolákkal, részt veszünk közös programokban. Ebben segít az iskola vezetősége – sorolják az előnyöket.
Kovács Bélától megtudjuk, aktív tanárként közös pedagógiai értekezleteken tevékenyen részt vett a megyei tanfelügyelőség szakbizottságában, és évekig módszertani tanárként is dolgozott.
– Ápoljuk a kapcsolatot a román iskolákkal. Részt veszünk az országos román nyelvű matematikai, fizikai és más versenyeken – magyarázza György Csaba. – A magyar tannyelvű iskolákban, az érettségi eredmények alapján a román nyelvtudásból is egész jól szoktak szerepelni a szatmárnémeti diákok. Természetesen vannak olyan tanulók, akik olyan helyről jönnek, ahol nagy arányban élnek magyar ajkúak. Ők azonban nagyon igyekeznek megtanulni románul. Ebben segítenek nekik a román anyanyelvű tanárok. Nincsenek nyelvi, nemzetiségi akadályok a kollektívában. A román kolléganők is szeretnek részt venni az iskolai tevékenységekben, tökéletesen jól érzik magukat a magyar nyelvű közösségünkben, ahol a gyűlések nagy része magyarul folyik.
