Tegnap múlt tizenöt éve, hogy a szerb kormány épületének udvarában meggyilkolták Zoran Đinđićet, Szerbia első, demokratikus módon megválasztott miniszterelnökét. Az évforduló a megemlékezés jegyében zajlott. Az aktuális hatalom, Đinđić hozzátartozói, barátai, valamikori együttműködő politikai partnerei – ki-ki a maga módján rótta le kegyeletét.
Ana Brnabić a kormány épületének udvarában levő Đinđić-emléktáblára helyezte el az emlékezés virágait (Fotó: Beta)
Ana Brnabić miniszterelnök és kabinetjének tagjai, a korábbi évek gyakorlatával összhangban, a kormány épületének udvarában a Đinđić-emléktáblára helyezték el az emlékezés virágait. Nem sokkal ezt megelőzően a kormányülésen döntés született arról, hogy összhangban Aleksandar Vučić államfő korábbi indítványával, költségvetési eszközökkel támogatják a belgrádi Đinđić-emlékmű megépítését. A kormány erre a célra 13,25 millió dinárt különített el a köztársasági költségvetésből, azaz irányított át a belgrádi városi büdzsébe. A sajtóközlemény szerint amint a pénz megérkezik a városi költségvetésbe, a főváros illetékesei azonnal aláírják a szerződést Mrđan Bajić szobrásszal, hogy mielőbb megalkossa a fémkonstrukciót.
A belgrádi városi képviselő-testület, Aleksandar Vučić akkori kormányfő javaslatára még 2016 júniusában döntést hozott az emlékmű megépítéséről, majd tavaly március elején kiírta a nemzetközi pályázatot, amelyre 40 művész pályamunkája érkezett be.
A Zoran Đinđić emlékművének megalkotására kiírt pályázatra beérkezett pályamunkák közül az öttagú zsűri Mrđan Bajić Nyíl című alkotását találta a legjobbnak. A nyertes alkotónak, valamint azoknak a művészeknek, akik bejutottak a második körbe, a városi költségvetésből fejenként 19 ezer eurót fizettek ki. Az emlékművet az Egyetemisták terén állítják fel, miután ott befejeződnek a folyamatban lévő munkálatok. A művész egy 6,20 méteres, ezüst színű nyilat kíván megalkotni. Az emlékművet hangeffektusokkal látják el, így a tervek szerint megszólal, ha a járókelők megközelítik. Állítólag Đinđić-idézetek hangzanak majd el Đinđić hangjával.
ŐRZIK AZ IDEOLÓGIÁT
Zoran Đinđić valamikori párttársai a Đinđić téren koszorúztak. A Demokrata Párt összegyűlt tagjaihoz Zoran Alimpić szólt, emlékeztetvén, hogy Đinđić Szerbia első, demokratikus módon megválasztott miniszterelnöke volt, ezt megelőzően pedig Belgrád első, demokratikusan megválasztott polgármestere. Đinđić fogalmazta meg a DP alapelveit, a párt pedig mindvégig kitartott és kitart ezek mellett az elvek mellett – emelte ki Alimpić.
A Liberális Demokrata Párt Séta Zoránért elnevezésű sétája a párt belgrádi székhelyétől indult és Đinđićnek az Új temető Érdemes polgárok sétányán található síremlékművénél végződött. Čedomir Jovanović pártelnök szavai szerint a valamikori miniszterelnök meggyilkolása óta eltelt 15 év egy örökkévalóságnak tűnik.
– A tény, hogy ő nincsen többé, mi viszont továbbra is itt vagyunk, az iránta és az általa képviselt értékek iránt táplált tiszteletünket bizonyítja. Mai sétánkat nemcsak Zoránért tesszük, hanem azért a Szerbiáért, amelyben egy szép napon mindannyian ismét találkozunk vele. Ez az az ország lesz, amely a szeme előtt lebegett, amikor azt mondta, hogy találkozunk a jövőben – fogalmazott Jovanović a kormány épületének udvarában elhelyezett emléktábla tövében.
A POLITIKAI HÁTTÉR HÁTTÉRBEN MARADT
Zoran Đinđić 1952-ben született a bosznia-hercegovinai Šamacon. Egyetemi tanulmányait Belgrádban, doktori képzését pedig Németországban szerezte. Egyetemista évei alatt „balos anarchistának” nevezte magát. Egyike volt annak a 13 értelmiséginek, aki 1989-ben megújította az úgynevezett háború előtti Demokrata Pártot, azaz megalapította a mai Demokrata Pártot. 1994-ben megválasztották a párt elnökévé. A kilencvenes években mindvégig aktívan kivette részét a Slobodan Milošević rezsimje ellen irányuló megmozdulásokból.1997-ben megválasztották Belgrád polgármesterévé, ugyanakkor a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerb Radikális Párt és a Vuk Drašković vezette Szerb Megújhodási Mozgalom kezdeményezésére rövid időn belül leváltották. Az október 5-i rendszerváltást követően 2001. január végétől 2003. március 12-én történt meggyilkolásáig Szerbia miniszterelnökének a tisztségét töltötte be.
Az igazságszolgáltatás előtt mind a mai napig csupán a merénylet elkövetői, a Zimonyi Klán és a valamikori Állambiztonság különleges egységének a tagjai feleltek tettükért, a bűncselekmény „megrendelőinek”, illetve ötletgazdáinak a személyére azonban továbbra sem derült fény. Tomislav Nikolić egykori köztársasági elnök 2016 decemberében kifejtette: értékelése szerint az lenne a legjobb, ha a teljes igazság feltárása érdekében szakértői csoportot alakítanának Zoran Đinđić meggyilkolásának ügyében. Szavai szerint Milorad Ulemek elítélésével (40 fegyházelzárás) a társadalom nem tudta meg az igazságot a merényletről, annak indítékairól és a gyilkosság esetleges politikai hátteréről – mondta Nikolić. Szerinte ezért az akkori hatalom és az ügyészség is hibás.
„Ma, 2003 áprilisában lesújtó az igazság: Zoran Đinđić meggyilkolása közvetlenül összefüggésbe hozható Szerbia »államtalan« jellegével, vagyis azzal az állapottal, amelynek okán lehetetlen pontosan felismerni az államot. Az ennek az állapotnak a következményeként fellépő körülmények között lehetetlen volt megállapítani, hogy kinek állt jogában a fizikai kényszer eszközeit alkalmazni és kinek nem, de azok a szabályok sem voltak adottak, amelyek alapján egyértelműen választ lehetett volna adni a kérdésre, hogy mit szabad megtenni és mit nem” – fogalmazott Đinđić meggyilkolását követően Nenad Dimitrijević alkotmányjogász, egyetemi tanár.
