Megkezdődött a suli, úgyhogy már megint mi, gyerkőcök voltunk terítéken: mit tanuljunk, mennyit használjuk a zokostelót, hogyan öltözködjünk… Borzasztó, hogy a nagyok mennyit tudják hűteni a szájukat a velünk kapcsolatos okoskodásokkal.
– Képzeld, Tegyula, a gyerekpszichológus azt javasolja, hogy a zülők ne végezzék a házi feladatot a gyerekkel – mondá amama.
– És mi ebben a meglepő számodra, Tematild? – voná meg a vállát az öreg. – Én mindig is azt állítottam, hogy a lecke nem a zülő feladata.
– Meg a szakember szerint a gyerekre rá kell hagyni, hogy egyedül találja ki a zabadidejét – fűzé hozzá a muter.
– Teljesen egyetértek – bólogata atata. – A mai kölkök egyrészt túlvédettek, másrészt pedig túlterheltek a sok oktatáson kívüli tevékenységgel: zenesuli, idegen nyelv, sport, néptánc meg ezeregy egyéb nyavalya.
– Minderre azért van szükség, hogy a gyerek később minél jobban megállja a helyét az életben – magyarázá az öreglány.
– Badarság – legyinte a fater –, mi annak idején irtó jól feltaláltuk magunkat az utcán és a réten, fociztunk, bandáztunk meg titkos bunkert építettünk, és semmi bajunk nem volt. Látod, belőlem is mijen faja felnőtt lett!
– Számos barátnőm azt állítja – érvele amama –, kénytelen ő kezdeményezni, mert a gyereke sosem fog.
– Persze, hogy nem fog – húzá el a száját az öreg –, mert tudja, hogy vagy elvégzi helyette a feladatot a zülő, vagy rászól, hogy tegye meg, s ezért egyáltalán nem foglalkoztatja a dolog. Néhányszor meg kellene, hogy járja azért, hogy elkezdjen önállóan döntéseket hozni.
Szerintem a zősök túloznak azzal kapcsolatban, hogy mi, lurkók nem vagyunk eléggé kezdeményezők. A Zacsekpetivel a magunk módján azért mi is készültünk az iskolakezdésre. Felfedeztük, hogy a TikTokon mindössze kétszáz dinárért hamis orvosi igazolásokat lehet venni. Ha valaki távol akar maradni az órákról, csak írnia kell az illetőnek privátban.
– Hogyan tetszett a francia elnök látogatása? – kérdé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Nekem úgy tűnt, hogy ez a Micron Emmanuel igazi haladó politikus – felelé a muter.
– Ránk lőcsölte a méregdrága cuccot, aminek ő is örül, mi is örülünk, és mindenki boldog – összegezé atata.
– Igazából a nagyság illúzióját adta el sok pénzért, mert mi zeretjük sokkal fontosabbnak hinni magunkat, mint amilyenek igazából vagyunk – jegyzé meg a Zacsek.
– Aztán meg hazament a kedvenc tanárnőjével borozgatni és sajtot csipegetni – nyugtázá az öreglány.
– Örültem volna, ha azt is elárulja a vezetőinknek, hogy francia honban hogyan sikerül rendszeresen kiirtaniuk a parlagfüvet – morgolóda a fater –, mert erre felénk eléggé megnehezíti a zéletet.
– Ne legyen nagyravágyó, zomzéd – heccelőde a Zacsek –, elégedjen meg azzal, hogy a megélhetést könnyebbé varázsolják. A Kormányos Milos mekkora beleéléssel jelentette be, hogy egyes termékek egyes boltokban két hónapon át milyen ócsók lesznek.
– De mi van akkor, ha a nép gyorsan szétkapkodja az ócsó cuccot?! – töprenge amama. – Aztán hiába lesz ócsó, ha nem lehet majd belőle kapni!
– Én jobban örülnék, ha uopste nem lenne szükség ilyen akciókra, mert az árak nem lennének az egekben, a fizetések pedig a veremben – dünnyöge az öreg.
– A júniusi átlagfizetés 95.804 dinárt tett ki – közlé a Zacsek –, ám, mint jól tudjuk, az átlagos dolgok nem mindig mutatnak rá a lényegre.
Állítását illusztrálandó, elmesséle egy régi viccet.
A kisunoka megkérdezi a nagyapját, mi az az átlag.
A nagypapa mond egy példát:
– Te 8 éves vagy, én 80, tehát ketten együtt 88 évesek vagyunk, vagyis átlagban 44 évesek, ami a legszebb férfikor. De kufircolni te se tudsz, meg én se!
– Ezért kell figyelni a mediális fizetés összegét, ami csak 74.185 dinár – világíta rá a muter –, ami azt jelenti, hogy a dolgozók fele ennél az összegnél kevesebbet vitt haza. A nagy különbség a két érték között a társadalmi egyenlőtlenségre mutat rá.
– A vasúti közlekedés megdrágulásáról bezzeg nem készült prezentáció! – duzzoga atata.
– Szombaton még Zabadkáról Becskerekre iksz összegbe került a jegy, hétfőn vissza pedig már huszonöt százalékkal többe – ismerteté az öreglány.
– Egyébként ez az út minden pénzt megér – állapítá meg a fater. – Annak, aki látni szeretné Zerbia igazi arcát, 3,5 fél óra alatt megteheti a Zabadka–Becskerek vasútvonalon!
– Kicsit más mint a belegrádi víziváros, a noviszádi Promenáda vagy a zabadkai szecessziós városháza – árulá el amama.
– A bánáti részen egyes szakaszok totál olyanok, mint Ámerika – érzékelteté az öreg. – Pontosabban, mint az arizonai puszta: ameddig a szem ellát, sehol semmi. Azon sem csodálkoznék, ha a vonat mellett egyszer csak feltűnne egy csapat rikoltozó indián lóháton.
– A vonatállomások zöme, tisztelet a kivételnek, valódi kísértetház – újságolá a muter –, ojan rémfilmeket lehetne azokban forgatni, hogy nézés közben a zösszes körmünket lerágnánk, az utak, sínek és házak mentén található gazból pedig kivitelre is jutna!
– A nyavalyás gyomnövényeket bezzeg annyira nem tizedelte meg az aszály, mint a haszonnövényeket! – zsörtölőde a Zacsek.
– A hétvégére némi felfrissüléssel kecsegtetnek az időjósok – így atata –, de aztán tovább folytatódik a meleg, egész októberben, sőt még novemberben is tart majd a vénasszonyok nyara. Igazi télre és kemény fagyokra állítólag egészen január végégig várni kell.
– Egyáltalán nem várok fagyokra – háboroga az öreglány –, de azért már ebből a kánikulából is elegem van! Totál kimerít.
– A zokosok szerint ugyanezt teszi az agyunkkal a zinternet – számola be a Zacsek –, ezért néha szüksége van a pihenésre a világhálótól.
– Lehet, hogy így jön létre a posztmodern depresszió, amiről az utóbbi időben sok szó esik – találgata a fater.
– Én eddig azt hittem, csak az irodalomban van posztmodern – merenge amama. – Vajon milyen a depresszióban?
– A psziché biztos innen-onnan összekutyul mindenféle kórságot, új körítéssel lát el, és egy spéci nyavalyát teremt – okoskoda a Zacsek.
– Az efféle depi tünetei a megmagyarázhatatlan zorongás, az ingerlékenység, az alvászavar – szemlélteté az öreg. – Leginkább zabadság után jelentkezik, amikor újra el kell kezdeni dolgozni.
– Most már értem, miért nem akarsz elmenni zabadságra – döbbene rá a muter –, tartasz a fura búskomorságtól, ha majd újrakezdesz melózni!
– Majd tanácsot kér, zomzéd, a napokban megesküdött celeb pártól – ötletele a Zacsek.
– És kik lennének ők? – kíváncsiskoda atata.
– A saját bevallása szerint látnoki képességekkel rendelkező 52 éves norvég hercegnő, aki iskolát vezetett, ahol a tanítványokat „csodateremtésre” és „az angyalokkal való beszélgetésre” tanította, és egy ámerikai önjelölt sámán, aki „energia-aktivátornak” tartja magát, és azt állítja, hogy már egyzer feltámadott – taglalá a Zacsek.
– A spiritualista hercegnő és a feltámadt sámán esküvője egy fjordban volt – egészíté ki a beszámolót az öreglány.
A fater megvakarta a fejét, és azt mondta, a hallottakról neki egy vicc jutott az eszébe.
Móricka óra közben dobol a padon.
– Miért dobolsz, Móricka? – kérdi a tanítónéni.
– Elijesztem az oroszlánokat.
– De hisz itt nincsenek oroszlánok.
– Na, látja! Működik.
Pistike, vonatozó spiritualista
