Hangos síp – kiszivárogtatók és újságírók a korrupció ellen elnevezéssel kezdődött ma Belgrádban konferencia a korrupcióellenes küzdelem témájában, amelyen a résztvevők, beleértve ebbe az államvezetés képviselőit is, egyetértettek abban, hogy az állami intézmények vagy szervek, illetve tisztségviselők törvénytelen munkájára, magatartására figyelmeztető egyének meghatározó szerepet töltenek be a jogállamiság erősítésében.
Aleksandar Vučić köztársasági elnök különleges védelmet ígért a kiszivárogtatóknak, valamint reményét fejezte ki, hogy az állam megváltoztatja irántuk tanúsított magatartását, hiszen ezek nélkül az emberek nélkül nem fejlődhet az ország. A korrupció súlyos betegség, hatalmas gonosz és korunk vésze – hangsúlyozta Vučić, hozzátéve, hogy elégedettséggel tölti el a tény, hogy három évvel ezelőtt megkezdődött a kiszivárogtatók védelméről szóló törvény alkalmazása Szerbiában.
– Ez a törvény különlegessé teszi Szerbiát nemcsak a térségben, hanem európai viszonylatban is. Számos ország szeretne megismerkedni a törvény alkalmazásának módjával. Akkor leszünk magunkkal szemben tisztességesek és becsületesek, ha megnevezzük azokat, akik igazságtalanságot követtek el. Ennél nagyobb szívességet nem tehetünk a társadalomnak. Az igazságügyben dolgozók különleges képzésen vesznek részt a korrupcióellenes küzdelem és a kiszivárogtatók védelmének témájában, eddig 800 bíró, 100 ügyész és 100 ügyvéd szerezte meg a szükséges tanúsítványt. Már születtek bírósági ítéletek a kiszivárogtatók védelmére, a rendszer elkezdett működni – taglalta Vučić.
A konferencián egy kiszivárogtató, Borko Josifovski, a Belgrádi Sürgősségi Osztály volt igazgatója is felszólalt. Arról számolt be, hogy amikor annak idején rámutatott az orvosok és a temetkezési szolgálat korrupt összjátékára, szinte a szégyenfalon végezte, őrültnek és sarlatánnak nevezték.
Sem Fabrizinek, az EU szerbiai küldöttségvezetőjének szavai szerint a korrupcióellenes küzdelem csakis akkor lehet eredményes, ha az állami intézmények és szervek munkája átlátható. Szerbia uniós csatlakozásának egyik tartóoszlopa a korrupcióellenes küzdelem, emelte ki, megállapítván, hogy az államnak magas szintű védelmet kell szavatolnia a kiszivárogtatóknak és az oknyomozó újságíróknak. Fabrizi végül megerősítette, hogy az EU az idén 5 millió euróval támogatja a szerbiai civil szférát a korrupcióellenes küzdelemben.
A Szerbiai Képviselőház 2014-ben fogadta el a kiszivárogtatók védelméről szóló törvényt. A beterjesztő és a hatalmi parlamenti képviselők akkor abbéli meggyőződésüknek adtak hangot, „hogy tekintettel a törvény kiválóságára, egyetlen kiszivárogtató esete sem marad az igazságügyi rendszeren kívül, a bíróságok figyelemmel kísérik majd azokat, illetve alakulásukat”. A jogszabályt 2015. június 5-én, azaz pontosan három évvel ezelőtt kezdték alkalmazni.
Egy 2016. évi kimutatás szerint a törvény alkalmazásának első hat hónapjában 36 kiszivárogtató bejelentése alapján indult eljárás valamelyik illetékes szerbiai bíróságon. A 36 kiszivárogtató közül 27 részesült bírósági védelemben. A törvény nem ismeri a kiszivárogtató státusát, a különböző visszaéléseket jelentő polgárok igazolást kapnak arról, hogy megosztottak bizonyos értesüléseket az illetékesekkel.
Miloš Krstić volt az első olyan kiszivárogtató, aki bírósági védelemben részesült. A Politika napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy amikor a nyilvánosság elé állt az egyik mladenovaci általános iskolában elkövetett visszaélések okán, elbocsátották az intézményből. Később a belgrádi Felső Bíróság döntése nyomán térhetett vissza a munkahelyére.
Az egyik legismertebb szerbiai kiszivárogtató a majdanpeki Mladen Vladić, aki 2014-ben feleségével és három gyermekével Svájcban folyamodott politikai menedékért, miután hazájában ellehetetlenítették az életét. Vladić üzletember volt, aki az egyik helyi politikussal együttműködve jogtalanul eltulajdonított önkormányzati pénzeket „mosott tisztára” vállalatában. Mikor úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább részt venni a visszaélésben, a nyilvánosság elé állt és beszámolt a piszkos ügyletekről. Bírósági eljárás csak Vladić ellen indult, a politikus ellen nem emeltek vádat. Az ügyészség hat év után elállt a volt üzletember elleni vádirattól. Zenetanárnő feleségét elbocsátották, számára pedig ellehetetlenítették az érvényesülést. Mivel az üggyel a későbbiekben senki sem foglalkozott, nem tudni, hogy Vladić és családja kapott-e politikai menedéket Svájcban.
