Az államvezetés a kormány tegnapi ülésén elfogadta a Koszovó-platformot, amely nem fog a nyilvánosság elé kerülni, továbbá egy, a koszovói kérdés megoldásáról szóló határozattervezetet is, amelyet viszont a képviselőház is megvitat majd. A platform részleteit, mint mondták, azért nem tárják a nyilvánosság elé, mert nem szokás megismertetni a taktikai lépéseket a másik tárgyalóféllel a dialógus megkezdése előtt. Tomislav Nikolić államfő azt mondta, hogy az elfogadott platform a minimuma annak, amit korábban elérhettünk volna, s a maximuma annak, amit a következő években megszerezhetünk. Bár a részletek titkosak maradnak, annyi korábban már kiszivárgott, hogy a szerbiai terv nagyobb fokú autonómiát szeretne kiharcolni az észak-koszovói szerbség számára, ugyanakkor továbbra sem kíván túllépni az eddigi állami politikán, amely az annyiszor kimondott mondaton alapszik: Szerbia nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét. Hogy mindennek fényében beszélhetünk-e változásról az állam Koszovó-politikáját illetően, arról dr. Zoran Dragišićtyel, a Belgrádi Egyetem Biztonságtudományi Karának docensével beszélgettünk.
Változtatott-e Szerbia Koszovó-politikáján a most elfogadott állami terv, fejleményről vagy visszakozásról beszélhetünk?
– Erre a platform politikai manipuláció. A jelen pillanatban nem nevezhetők éppen a legjobbaknak a kormánykoalíción belüli viszonyok, de megfigyelhető az is, hogy Tomislav Nikolić államfő kísérleteket tesz arra, hogy visszatérjen Szerbia politikai színterére, amelyen Ivica Dačić kormányfő és Aleksandar Vučić kormányfő-helyettes teljesen átvették az irányítást. Ezért kezdtek el beszélni az ilyen-olyan tervekről, platformokról és határozatokról. Láttunk mindebből éppen eleget már Vojislav Koštunica kormányzásának idején. Lényegi változás nem fog történni a Koszovó-ügyi terv elfogadását követően, az egyedüli eltérés az lesz majd, hogy még inkább össze fogjuk zavarni a nemzetközi közösséget, mely az efféle lépéseket a korábbiakban sem díjazta, ezután sem fogja. További következménye lehet a platformnak az is, hogy fékezni fogja azokat a tárgyalásokat, amelyeket Ivica Dačić folytatott a prishtinai intézmények képviselőivel, s amelyek eredményeket is hoztak. Szó ami szó, semmi jót sem várok ettől a tervtől.
A terv speciális státust irányoz elő az észak-koszovói szerbeknek. Az efféle javaslatok sem eléggé újszerűek?
– Semmi újat nem látok a platformban, s az egész koszovói probléma olyan, hogy most már nem is lehet semmi újat kitalálni. Minden lehetséges megoldási módot hallhattunk már a múltban, azt hiszem, nincs esélye semmiféle gyors vagy radikális megoldásnak. Maga a platform csak zavaró tényező, ügyetlen politikai reklámfogás.
Dačić már nem egyszer tett a hivatalos állami politikától eltérő kijelentést Koszovó felosztásáról. A koszovói kérdés rendezését illetően megfigyelhetők-e eltérések a hatalmi koalíción belül?
– A probléma magvát éppen az képezi, hogy Dačić bizonyos lépéseket megtett az elmúlt időszakban, mondhatni, meglehetősen merész módon vágott bele a koszovói kérdés rendezésébe, amivel – úgy tűnik – a nemzetközi közösség szimpátiáját is elnyerte. Ha sikerülne fenntartható megoldást kieszközölnie, az kétségkívül nagy politikai sikert jelentene a számára, amit a következő választásokon biztosan kamatoztatni is tudna. Ez az amit a Szerb Haladó Párt mindenáron meg akar akadályozni. Figyelembe kell viszont venni azt is, hogy különbségek vannak Nikolić és Vučić között is. Vučić mindvégig kerülte, hogy nyilatkozzon a Nikolić által készített platformról – én biztos vagyok benne, hogy ha azt kiválónak tartotta volna, akkor nem tartózkodott volna attól, hogy ennek kapcsán a véleményének hangot is adjon. Az ország Koszovó-politikájának sarkalatos pontjait a jelen pillanatban tehát a Nikolić–Vučić–Dačić háromszög határozza meg. Vučić a korrupció- és bűnözésellenes harccal van elfoglalva, amelyről viszont egyre inkább lerí, hogy komolytalan vállalkozás. Az új kormányban, azt hiszem, Dačić az egyedüli, aki valóban jelentős lépéseket tesz, a preševói emlékmű esete is bizonyítja, hogy tartózkodik a hirtelen, meggondolatlan döntésektől, s mindenben konzultál a nemzetközi közösséggel is. Energikusan állt hozzá a koszovói kérdés rendezéséhez, s ez zavarhatja a nagyobbik kormánypártot.
A hamarosan elfogadásra kerülő képviselőházi határozatban Szerbia már sokadszor ki fogja mondani, hogy soha nem ismeri el Koszovó függetlenségét. Milyen következményei lehetnek annak, ha Belgrád valóban nem változtat politikáján, mire számíthat az európai integrációk viszonylatában?
– Egyetlen bölcs politikus sem használja a soha, örökké kifejezéseket, aki ezeket alkalmazza, egyszerűen nem számít komoly politikusnak. Koszovóval az fog történni, aminek meg kell történnie, s ha Szerbia nem áll valóban megfontoltan ehhez a kérdéshez, el fog veszíteni mindent Koszovóban. Amellett, hogy Koszovóban elveszít mindent, sok más lehetőségtől is megfosztja magát. Koszovó nem az utolsó problémája az országnak. A koszovói kérdés bölcs rendezésével mi sok más kérdést is rendezhetünk, más régiók problémáit is megoldhatjuk. Felgyorsíthatjuk az euroatlanti integráció folyamatát. Ha viszont továbbra is folytatjuk azt az értelmetlen politikát, amelyben mindenki Vojislav Koštunicát próbálja utánozni, akkor Szerbia egyrészt elveszít mindent Koszovóban, másrészt további válsággócok alakulhatnak ki: lemondhat az uniós közeledésről, gondok merülhetnek fel a boszniai Szerb Köztársaság kapcsán. Koszovó tehát összetett kérdés, amelynek rendezésével egyidejűleg más kérdéseket is szerencsésen lehetne rendezni, de problémákat is elő lehet idézni, ha hiányzik hozzá az éleslátás.
Ha sikerül négy évig fennmaradnia ennek a kormánynak, lehetségesnek tartja-e a koszovói probléma megoldását ebben az időszakban, ahogyan azt a kormányfő korábban megígérte?
– A kormányfő számára a legnagyobb gondot éppen saját kormányában helyet foglaló koalíciós partnerei jelentik majd ezen a téren. Ha csak a nemzetközi közösséggel és a koszovói albánokkal kellene kiegyeznie, azt hiszem, sokkal könnyebb lenne a dolga.
