Egyetlen vállalat sem sejtette – a Merkator S, a C Market, a Belville és a Belgrádi Kikötő –, hogy a szokatlanul kedvezményes hitelekből kapott pénz valójában a szökésben lévő Darko Šarić drogügyleteiből származik. A rendőrség gyanúja szerint az amszterdami EI Eastern European Finance BV és a Hypo Netherlands Finanse BV befektetési alapokon keresztül Šarić 1 milliárd 700 millió eurót mosott tisztára hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel. A kölcsönök európai szinten is szokatlanul kedvezményesek voltak, ugyanis 2 éves türelmi idő mellett 1,85 százaléktól 2,35 százalékig terjedő kamattal számoltak csak. A kedvezményes feltételek miatt 2006 és 2009 között több mint 600 vállalat vett fel tőlük kölcsönöket, amelyek között megtalálhatóak Szerbia legnagyobb vállalatai is. A cégeknek azonban fogalmuk sem volt arról, hogy a felvett kölcsön kitől származik. A törvény szerint csupán azokat a vállalatokat terhelhetnék pénzmosással, amelyeknek tudomásuk van arról, hogy a kapott pénz „piszkos”.
A Blic napilap tudomása szerint a kölcsönök egy részét sohasem törlesztették, hanem a megegyezés szerint, a visszafizetetlen hitel arányában Šarić részesedést kapott e vállalatokban, úgy, hogy a hiteleket biztosító bankok, vagy fejlesztési bankok könyvelték el a résztulajdont. Azonban a szerbiai vállalatok és a fejlesztési alapok ilyen szintű üzletelése sem minősül bűncselekménynek. A rendőrség szerint a szerbiai vállalatok, amelyeken keresztül Šarić tisztára mosta pénzét, nem tudtak arról, honnan származik a pénz, s mivel mindez akkor történt, amikor az üzletember szabad ember volt, így a vállalatok és Šarić közötti ügyvitel nem minősül bűncselekménynek.
Az ügy legérdekesebb része a Miroslav Mišković Delta Holding vállalatának tulajdonába tartozó belgrádi Belville lakópark megépítése volt. A rendőrség 100 millió eurós tranzakciót fedezett fel az amszterdami Hypo-Alpe-Adria Bank és az építkezést elvégző Block 67 Associates Beograd vállalat között. A hollandiai rendőrséggel együttműködve a szerbiai rendőrség felfedte, hogy a szóban forgó összeg Šarić pénze, amelyet egy lichtensteini titkos számlákról utalt át a bankba. Mivel a 100 millió euróból csupán 8,5 millió eurót sikerült törleszteni, a lakópark tulajdonjoga átszállt a bankra.
Az amszterdami bankoktól származó, első pénzmosásra felhasznált hitelt Ratko Buturovićnak, az újvidéki Park Hotel és a Vojvodina labdarúgóklub tulajdonosának utalták át. Ugyanakkor az EI Eastern European Finance BV fejlesztési alap hiteleit a Raiffeisen Bank is kínálta, így drogügyletből származó pénzt vett fel gyanútlanul többek között a nagybecskereki Dijamant olajgyár, a belgrádi Porsche Mobilty, az Aleksandar gradnja, a palánkai Nektar, a kruševaci Rubin, az újvidéki Vojvodinaput, a Merkator S, a Verano Motors, a C Market, a Vino Župa, a Putevi Užice, a Belgrádi Kikötő, a Nisal, a Habit Farma.
Vojislav Gajić, az Aleksandar Gradnja vállalat igazgatóját meglepetésként érte, hogy a hitellel tulajdonképpen Šarić pénzét mosta tisztára. Kiemelte, hogy a hitelt a Raiffeisen Bankon keresztül vette fel és az utolsó centig visszafizette azt. Milan Vuksanović, a Verano Motors igazgatója, valamint a kruševaci Rubin vállalat sem tudta, hogy a szóban forgó pénzintézetektől igényelt hitel a drogbáró pénze. A Raiffeisen Bank közleményben cáfolta, hogy köze lett volna Šarić pénzének tisztára mosásához.
