Történelmi mélypontra, 41 százalékra zuhant az Európai Unióhoz való csatlakozás támogatottsága Szerbiában. Az előző évhez képest ez 8 százaléknyi csökkenést jelent. A csökkenés lehetséges okairól lapunknak Varga László, a Szerbiai Képviselőház Európai Integrációs Bizottságának az alelnöke és Badis Róbert szociológus, az Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke nyilatkozott. Véleményük szerint az emberek belefáradtak a hitegetésbe.
A szerbiai kormány európai integrációs irodájának megrendelésére tavaly decemberben készített és most nyilvánosságra kerülő közvélemény-kutatás szerint 2012 második felében tovább zuhant a lelkesedés az EU-hoz való csatlakozás iránt, júniushoz viszonyítva csaknem nyolc százalékkal, 41 százalékra esett – tudósított a Danas napilap. A legutóbbi, 2012 közepén készített közvélemény-kutatás idején a polgárok 49 százaléka támogatta, 25 százaléka pedig ellenezte Szerbia csatlakozását az EU-hoz. A legmagasabb támogatottságot 2003 decemberében érte el az EU-s csatlakozás, a megkérdezettek 72 százaléka egyetértett vele, és csak nyolc százaléka ellenezte.
Varga László szerint a csatlakozási támogatottság csökkenése egyrészt a népszerűtlen reformfolyamatoknak köszönhetően minden országban törvényszerűnek nevezhető, azonban Szerbia esetében nem szabad eltekinteni a mindenkori kormány felelősségétől sem, míg Badis Róbert úgy látja, a polgárok belefáradtak a hurráoptimizmusba és az EU feltételszabásaiba. Mindezek mellett azt sem felejthetjük el, hogy a szerbiai közvélemény most szembesült a koszovói probléma valóságával.
Objektív és szubjektív okokra is visszavezethető az EU csatlakozás támogatottságának csökkenése – vélekedett Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője, a Szerbiai Képviselőház Európai Integrációs Bizottságának az alelnöke. Az objektív okokat a reformfolyamatokban kell keresni, ugyanis a reformokért áldozatokat kel hozni, és kevés olyan eset van, hogy ezért ne került volna valaki hátrányba.
– Minden országban, amely végigjárta ezt a csatlakozási folyamatot, vagy amelynél most van folyamatban, megfigyelhető egy olyan tendencia, amely a csatlakozási folyamatok előrehaladtával a lakossági támogatás csökkenését eredményezi. Ez mindenhol így volt, ezen nem lehet változtatni, csupán tudomásul venni – szögezte le Varga.
Szavai szerint ez a tendencia addig a pontig tart, amelytől kezdve a lakosság elhiszi, hogy az európai integrációs folyamat eléri végcélját. A parlamenti képviselő szerint erre a legfrissebb példa Horvátország, ahol a közvélemény-kutatók borzasztóan alacsony szintű támogatottságot mértek, amikor viszont a csatlakozás időpontja valószínűvé, majd biztossá vált, növekedni kezdett a támogatottság, végül a népszavazáson elsöprő többséggel támogatták az EU-s csatlakozást. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a folyamatosan csökkenő tendencia a pozitív fejlemények esetén mindig megfordul, mondhatni megugrik a támogatottság. A szubjektív okot boncolgatva kiemelte, hogy az integráció sebessége egyáltalán nem mindegy. Ahol a csatlakozás viszonylagosan gyorsan végbement, ott nem tudott a polgári támogatottság ilyen mélyre zuhanni. A szerbiai integráció sebessége ugyanakkor a mindenkori kormány felelőssége is.
– Láthatjuk, hogy 2000 óta irreálisabbnál irreálisabb csatlakozási dátumra vonatkozó előrejelzések és ígéretek láttak napvilágot. Nem csoda, hogy 2013-ra ilyen alacsony lett a lakossági támogatás. Ez olyan hosszú idő, hogy az embereknek végül elegük lett a megalapozatlan, irreális ígéretekből – érvelt az integrációs bizottság alelnöke.
A csatlakozási kedv hanyatlásának másik okát Varga abban látja, hogy a koszovói kérdéssel kapcsolatos, realitással való szembesülés most kezd kialakulni.
– Senki sem állítja, hogy az integráció és a koszovói kérdés rendezése párhuzamos folyamat lenne, senki sem állítja, hogy a koszovói kérdésben megőrizhető az a szuverenitás, amelyet a szerbiai alkotmány szavatolna. Ezzel szemben az ország vezetői arról beszélnek, hogy nehéz, népszerűtlen engedményeket kell majd tenni. Nyilvánvaló, hogy a közvéleményben most ért meg az a fájdalmas felismerés, hogy ezek a folyamatok mennyire összefüggnek és mi lesz a koszovói kérdéssel, ez pedig nem tetszik a többségi társadalom egy jelentős részének. Ugyanakkor a gazdasági világválság is letargikus hangulatot eredményezett – magyarázta Varga.
A parlamenti képviselő szerint a polgárok véleményének megváltoztatásért Szerbia egyedül annyit tehet, hogy megpróbálja a csatlakozási folyamatot mindinkább lerövidíteni. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ha figyelembe vesszük a Belgrád–Prishtina-párbeszéd elmúlt három hónapját, az optimizmusra adhat okot.
– Elképzelhető, hogy integrációs szempontból az idei év nem lesz elvesztegetett idő, hiszen a dolgok alakulása szerint a csatlakozási tárgyalások időpontjának kijelölése már az év közepén megtörténhet – mondta Varga.
Hasonlóképp vélekedik Badis Róbert szociológus, az Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke, aki szerint több szempontból is elemezhető az Európai Unióhoz történő csatlakozás támogatottságának alacsony szintje.
– Nézhetjük az ország szempontjából, hogy mi változna, ha Szerbia EU tag lenne. Illetve nézhetjük az egyén szempontjából, hogy az én életem miként változna. Eme két dimenzió keveredéséből alakul ki az egyének véleménye az EU-ról. A 2000-es évek eleje óta csökken az EU-tagságot támogatók száma. Az emberek egy kicsit belefáradtak a folyamatos hitegetésbe. Egyfajta hurráoptimizmus lett úrrá a társadalmon, amikor maga mögött tudta (gondolta) a kilencvenes évek időszakát. Azonban az Európai Unió folyamatosan a hágai törvényszékkel való együttműködéstől tette függővé a tárgyalásokat, pontosabban azoknak megkezdését. Mindig előhúztak egy újabb nevet a háborús bűnösök listájáról, akivel éppen zsarolták a politikai vezetőségen keresztül az országot. Az emberek belefáradtak ebbe – vélekedett Badis.
A szociológus szerint másrészt a hágai törvényszék utóbbi ítéletei is kiábrándították a szerbiaiakat, akik egyedüli felelősként lettek megjelölve a kilencvenes évek történéseiért. Ugyanakkor az is látható, hogy az Európai Unió sem garancia a gazdasági problémák megoldására: EU tagországok vannak csőd szélén (Görögország, Portugália, Spanyolország), valamint a koszovói kérdésre sem ad az EU-tagság választ.
– Szakmai szempontból sorakoztathatóak az érvek az EU mellett, azonban az emberek mintha lemondtak volna azok fontosságáról – vetette fel Badis.
|
UNIÓS HULLÁMVASÚT Az Európai Unióval kapcsolatos közvélemény-kutatás Szerbiában 2002 szeptembere óta folyik, ekkor az uniós csatlakozást a megkérdezettek 68 százaléka támogatta, míg 13 százalékuk ellenezte.
|
Kiemelte, hogy egy 2008-ban végzett kutatás szerint a magyar népesség 92 százaléka támogatta Szerbia EU-tagságát. Érdekesnek nevezte, hogy nem mutatkozott szignifikáns különbség a különböző demográfiai jellemzők mentén: ugyanolyan arányban támogatták az EU-tagságot a férfiak, mint a nők, a szegényebbek, mint a gazdagabbak, akinek volt munkája, mint akinek nem volt, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, mint a magasabb iskolai végzettségűek.
– Találtunk viszont egy jellemzőt, amely erősen összefüggött az tagság támogatásával: a migrációs szándékot. Minél inkább megszületett az egyénben az elvándorlás döntése, annál inkább támogatta az európai uniós tagságot. Ez logikus is, mivel az emberek azért mennének el ebből az országból, mert úgy érzik, nem jó irányba mennek a dolgok. Összefoglalva az alacsony támogatottság mögött szerintem a kiábrándultság, hitegetésből adódó elfáradás és a csalódottság rejlik – érvelt a szociológus.
Megjegyezte, hogy bár nincsenek pontos adataink, de szerinte a magyar népességen belül sokkal magasabb továbbra is az EU-tagság támogatása, mint az össznépességen belül.
– Sőt véleményem szerint a Vajdaságban élők esetében is magasabb támogatottságot tapasztalunk, mint az ország más régióiban élők esetében – mondta a szociológus.
Predrag Simić, a Belgrádi Egyetem politikatudományi karának a tanára szerint az EU-s csatlakozás támogatottságának csökkenése arra utal, hogy az országban képtelen helyzet alakult ki.
– Minden parlamenti párt, a Vojislav Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Párt kivételével, támogatja Szerbia európai integrációját, miközben a polgárok mindössze 41 százaléka ért vele egyet. Ez az adat arról vall, hogy a polgárok 59 százaléka nem hiszi, hogy Szerbia akár 10 vagy 15 éven belül bejut az EU-ba, mert ezt senki sem szavatolja nekik. Ez a Koszovó körül kialakult helyzetre vezethető vissza, illetve arra, hogy nem ismert a csatlakozási tárgyalások kezdetének időpontja – szögezte le a professzor.
A közvélemény szerinte azt érzi, hogy az uniónak nincs szüksége Szerbiára a problémáival együtt, és ezért nem is hisz a gyors csatlakozásban. Simić szerint az alacsony támogatottság gondokat okozhat, ha Szerbia az év végéig nem kapja meg a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját. Ez megtépázná a kormány tekintélyét, amely az előző kormánynál is továbbment az uniós követelmények teljesítésében, és akár előrehozott választások kiírásához is elvezethet.
