Boris Tadićnak, a Demokrata Párt tiszteletbeli elnökének, korábbi vezetőjének és államfőnek a kijelentésére reagált a tegnap megtartott belgrádi sajtótájékoztatón Aleksandar Vučić, a Szerb Haladó Párt elnöke. Mint ismeretes, Tadić arról számolt be a FoNet hírügynökségnek adott interjújában, hogy maga is tudott Ivica Dačić jelenlegi miniszterelnök-belügyminiszter kapcsolatáról a Darko Šarić drogbáró bűnbandájának egyik tagjával, vagyis tudott a Miša Bananaként emlegetett Rodoljub Radulovićtyal történt találkozókról. Tadić elmondta még, hogy nem ő áll a Dačić ellen indított politikai hadjárat mögött, ami abból is látszik, hogy az azt elindító médiumokra nem a pártja, hanem a haladók gyakorolnak nyomást.
Aleksandar Vučić tegnapi válaszában egy sor kérdést tett fel a DP volt elnökének, a többi között azt is, miért kezdett koalíciós tárgyalásokat 2008-ban a szocialistákkal, ha tudott Dačićnak ezekről a találkozóiról.
– Tadićnak inkább arra kéne most válaszolnia, hogy hol van jelenleg Miša Banana, az állami szervek ugyanis nem tudnak választ adni erre a kérdésre, amiért csakis az előző vezetőséget terheli a felelősség – folytatta az SZHP vezetője.
Azzal is megvádolta a demokratákat, hogy éppen nekik van befolyásuk a botrány kirobbanásáért felelős napilapokra. A témával kapcsolatban lapunknak Mihal Ramacs újságíró, politikai elemző nyilatkozott.
Miljko Radisavljević, a szervezett bűnözés felszámolásával megbízott főügyész a haladók sajtótájékoztatóját megelőzően arról számolt be, hogy az ügyészség információkért fordult a rendőrséghez annak érdekében, hogy kiderítse, kinek milyen kapcsolatai voltak Radulovićtyal. A Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség (BIA) és a bűnüldözési rendőrség által begyűjtött adatokról van szó, melyeket a Radulović elleni bírósági eljárás során is fel szándékoztak használni.
A haladók első embere szerint az ügyészség reakciója is azt bizonyítja, hogy a hazai intézmények komoly munkát végeznek. Véleménye szerint most először találkozhatunk olyan esettel Szerbiában, amikor az állam intézményei erősebbek minden személynél. A rendkívüli választások kiírásával kapcsolatos újságírói kérdésekre válaszolva közölte: mindaddig, amíg ezek az intézmények zavartalanul végezni tudják a munkájukat, nem látja okát a választások kiírásának. Amennyiben veszélybe kerülne azok működése, úgy felőle új választásokat is tarthatnak, s új parlamenti többséget is ki lehet alakítani.
MÉG TART A KORMÁNYVÁLSÁG
Lapunknak adott nyilatkozatában Mihal Ramacs újságíró, politikai elemző, a Danas napilap volt főszerkesztője először Vučić azon kijelentésére reagált, melyben az intézmények felülkerekedéséről beszélt.
– Én abban az egy dologban teljesen biztos vagyok, hogy Vučić „intézménye” sokkal erősebb ebben a pillanatban a megingott Ivica Dačić „intézményénél”. Vučić ugyanis egyszemélyes intézménnyé vált a nyilvánosság szemében az elmúlt időszakban. Dačićot először a szégyenteljes meztelenbotrány rengette meg, most pedig egy olyan személlyel folytatott beszélgetések miatt támadják, akiről azt sem tudjuk pontosan, kicsoda is valójában, annyit sikerült kideríteni, hogy énekesnőket, színészeket meg politikusokat vitt ide-oda nyaralni. Másfelől, ha Dačić tényleg találkozhat olyan árnyékban rejtőzködő személyekkel, akikről maga sem tudja, hogy kik is valójában, akkor megállapíthatjuk, hogy teljesen véletlenül van a kormányban, vagy legalábbis abszolút lényegtelen szerepet tölt abban be – értékelte Ramacs.
Az elemző szerint ma Szerbiában egyáltalán nincsenek intézmények.
– Az államfő munkafeladatait végzi, tegnap Törökországban járt, ma már Brüsszelben tartózkodik, így semmi köze sincs ahhoz, ami éppen itthon történik. Hatásköre egyébként is igencsak korlátozott. A kormány pedig mindeközben meglehetősen inog.
Nem sikerült rendezni a hatalmi koalíción belül kialakult válságot, s igazuk van azoknak, akik szerint a jelen pillanatban a haladóknak tökéletesen megfelelnének a választások, mert erősebbek, mint valaha, s olyan támogatóik is vannak, akik tavaly májusban még nem számítottak szimpatizánsnak – jegyezte meg. Az államnak szerinte nincs szüksége új választásokra, mert az további legkevesebb három-négy hónapig tartó üresjáratot jelentene ennek az elszegényedett gazdaságnak és a katasztrofális szociális helyzetnek.
NEM TISZTA JÁTÉKOK
A médiumokra nehezedő politikai befolyással kapcsolatban Ramacs azt mondta, nem kompetens abban, hogy megállapítsa, melyik lap kié, de annyit tud, hogy amíg a Danas főszerkesztője volt, e lap senkié sem volt, s azt is tudja, mi volt ennek a függetlenségnek az ára. A nyomásgyakorlásnak, mint mondta, számos formája létezik, a hirdetések megjelentetésének megkérdőjelezésétől egészen a bennfentes információk hozzáférhetőségének a szavatolásáig.
– Nagyon nehéz ma senkihez sem tartozni a médiában. Nem tudnám megmondani, melyik párt melyik belgrádi lapra gyakorol pontosan nyomást, szemmel látható viszont, hogy van két-három napilap, amelyik állandóan a játék részét képezi, s egyik vagy másik hatalmi pártnak kedvez. Ezek az Informer, a Kurir és a Blic. Hogy mikor melyik pontosan kinek, azt nehéz lenne megállapítani. Ezek a játékok azonban mindennaposnak számítanak, s nem tartom őket tisztának – húzta alá Ramacs.
A haladók vezetője a minap arról is beszélt, hogy Szerbia nemzetközi megítélése az elmúlt negyed évszázadban ilyen jó még nem volt. Ramacs szerint minden szuperlatívuszt mértékkel kell kezelni, s legalább harmadával csökkenteni.
– Szerbia pozíciója tényleg nem katasztrofális. Uniós tagjelölt ország vagyunk, részt veszünk a nemzetközi intézmények munkájában. A kulcsfontosságú kérdésekről viszont közvetítő révén tárgyalunk. Pénzügyi helyzetünk katasztrofális. Az eladósodottság mértéke igen nagy, a munkanélküliségről ne is beszéljünk. Nem lehet egy államnak túl nagy tekintélye a világban, ha közben ilyen gondokkal küzd.
Ramacs szerint Szerbiának többet kellene foglalkoznia a gazdasági problémákkal, a munkahelyteremtéssel és a szociális gondokkal.
– A nyilvánosság kedvezően reagált az első pár letartóztatásra a korrupcióellenes harc eredményeit látva. Azzal viszont, hogy Miroslav Miškovićot őrizetbe vették, még senki sem kapott semmit, s a korrupció gyökerét sem tépték ki. Eredménynek számít majd, ha sikerül bizonyítani Mišković bűnösségét, de ha bizonyos idő elteltével szabadon engedik, s megfizetteti az állammal, amiért megalapozatlanul tartották fogva, akkor már kudarcról beszélhetünk. Átláthatóbb korrupcióellenes küzdelemre lenne szükség, amilyet eddig nem tapasztaltunk. Három hónapig, fél évig népszerűséget hozhat az ilyen harc is, de azután az embereket ismét az árak fogják inkább érdekelni.
