Ki az elkövető? Ki az áldozat? Diploma-e a diploma? Minden magánegyetem diplomagyár, vagy olyan is létezik, amelyik esetében a valamikori hallgatók diplomája érdemi oktatási tevékenység és tudás eredménye? Vajon az a kizárólagos felelős, aki a feltételezések szerint évtizedeken át átveri – bár a hülyíti kifejezés talán több szempontból is megfelelőbb – a társadalmat, vagy az, aki ezt megengedi neki? Vannak-e az abszurditásnak és a szemfényvesztésnek határai? Kérdések sokasága, de egyáltalán nem biztos, hogy ezekre ebben a pillanatban van válasz. Az sem biztos, hogy lesz-e valaha, ám az kétségtelen, hogy semmi sem fekete, vagy fehér, hovatovább a szürkének is megannyi árnyalata van.
A MÉZESMADZAG ÁLDOZATAI
Mondhatnánk, hogy minden az N1 Tv Mega diplomás (Mega diplomac) című, a közelmúltban bemutatott dokumentumfilmjével kezdődött, ám mégsem. Az Adam Santovac újságíró nevével jegyzett dokumentumfilm nyitójelenete a múltba röpít vissza bennünket, 1996-ba, amikor egyik sztrájk és tiltakozó felvonulás követte a másikat. Szinte az éppen aktuális egyetemista tüntetésekkel egyidejűleg, a Politika napilap június végi számában ironikus módon két hasonló, ám mint kiderült, egymással mégis szöges ellentétben álló felhívás jelent meg: az egyikben arról tájékoztatták a végzős középiskolásokat, hogy az állami felsőoktatási intézményekben 48 ezer szabad hely várja őket, a másikban pedig arról, hogy megkezdi munkáját a Megatrend Ügyviteli Iskola. Az intézmény az 1990-ben Londonban megalapított Megatrend International Expert Consortium Limited leányvállalataként alakult meg, a szövetségi kereskedelmi minisztérium, nem pedig a szerbiai oktatási minisztérium határozata értelmében – a szerző szerint már emiatt érdemes lett volna gyanakodni az intézmény valódi jellegét illetően A világ elismeri a diplomáinkat – ezzel a szlogennel jelent meg a hirdetés, ami ismerjük el, a sokéves szankciókat és bezártságot követően feltehetőleg olyan vonzerővel bírt a fiatalokra és szüleikre, mint a méz a rovarokra. Ez volt az a hirdetés, amelyre a dokumentumfilm készítője szerint az akkor tizenkilenc éves Nebojša Stefanović, Szerbia jelenlegi belügyminisztere és a Szerb Haladó Párt magas rangú tisztségviselője is jelentkezett. Ahogyan Adam Santovac fogalmazott: a fiatal Nebojša Stefanović „bekapta a csalit”.
A londoni anyavállalat az alapítódokumentum értelmében elsősorban konzultációs tevékenység végzésének a céljával alakult, mindenekelőtt a gazdaság és az emberi erőforrások területén, az oktatási tevékenységet egyetlen kitételben sem említik. A vállalat egyik felelős személye Mića Jovanović okleveles politológus, a szerbiai üzleti iskola rektora. Az is figyelemre méltó részlet, hogy a londoni vállalat, alapításától kezdve, egyetlen évben valósított meg bevételt, alig több mint négyszáz font értékben.
A feltételezések szerint az első években az üzleti iskola szerbiai „hallgatói” valójában egy üzleti szolgáltatásokat végző kft. szolgáltatásait vették igénybe. Később, amikor a Megatrend áttért a „hagyományos” oktatási tevékenység végzésére, a korábban a belgrádi Száva Központban – állítólag – megtartott előadásokon való részvétel fejében kiállított tanúsítványokat egyetemi diplomaként nosztrifikálta. A feltételezések szerint ekképpen szerezte meg Nebojša Stefanović és még 1054 személy egyetemi diplomáját. Az már külön téma, hogy a belügyminiszter 2013-ban a Megatrend magánegyetemen megvédett doktori disszertációjának a hitelessége szintén számos kérdést vet fel.
TÖBBRÉTEGES KÖD
A dokumentumfilm bemutatását követő napokban kezdődő események még a szerbiai politikai és társadalmi történések legharcedzettebb elemzőit is kihívások elé állították. A végén annyi volt világos, hogy semmi sem világos. Mića Jovanović, a Megatrend magánegyetem tulajdonosa és rektora bejelentette, tekintettel a dokumentumfilmre és annak gyűlölködő jellegére, úgy döntött, eladja az intézményt, elhagyja Szerbiát és Cannes-ba költözik. Néhány perccel később már arról beszélt, hogy az érdeklődő németországi konzorciummal immár másfél éve folynak a tárgyalások az ügylet lebonyolításáról, mivel Nebojša Stefanović doktori disszertációjának, majd később alapképzésének, négy évvel ezelőtt történt megkérdőjelezését követően 400 százalékkal visszaesett az egyetemre iratkozó hallgatók száma.
A német konzorcium szerbiai tagjával 56 millió eurós vételárban állapodtak meg, derült ki Mića Jovanović sajtótájékoztatóján, ahol Dejan Đorđevićet, a német konzorcium szerbiai tagjának képviselőjét, a Megatrend új rektorát is bemutatták. Dejan Đorđević egyik első sajtónyilatkozata arról szólt, hogy úgy sikerült neki előteremtenie az 56 millió eurót, hogy kiötlötte, a tanárok fizetés nélkül fognak dolgozni, „mert számukra a hallgatók elméjének pallérozása a legfontosabb célkitűzés”. Szinte egy nappal azt követően, hogy politikai és gazdasági elemzők megállapították, a Mića Jovanović által levezényelt adásvételt a sikeres üzleti tárgyalások iskolapéldájaként kellene oktatni az egyetemeken, a Megatrend akkor éppen volt rektora közölte: csalás áldozatául esett, ezért sürgősségi eljárásban megsemmisítették az adásvételt, továbbá ismét átvette a Megatrend irányítását és újfent ő tölti be a rektori tisztséget.
Később az is kiderült, hogy a német Efes Europe, állítólag irodai tevékenységgel foglalkozó konzorcium, a szerbiai sajtóban említett és fényképeken bemutatott tagjai nemlétező személyek, illetve fotómodellek. Mića Jovanović ehhez kapcsolódóan közölte: a német konzorcium német tagjai közül egyetlen személlyel beszélgetett, azt is csak egyszer, telefonon és megtörténhet, hogy imaginárius személyekről van szó.
Az szintén kiderült, hogy Dejan Đorđevićnak, aki nemcsak „üzletember”, hanem a Konzervatív Református Párt elnöke is, annyira komoly anyagi gondjai vannak, hogy két hónapja nem fizette a lakbért. Éppen ennek folyományaként tartóztatta le hamis vád bűncselekménye elkövetésének gyanújával egy hete a rendőrség, mivel a férfi bántalmazás miatt ismeretlen elkövetők ellen feljelentést tett, ám nem sokkal később kiderült, valójában a lakástulajdonossal dulakodott, aki a házbér fejében Đorđević tévékészülékeit vitte volna magával a lakásból – a bérlő előzetes tájékoztatását követően. Đorđević elismerte bűnösségét, vádalkut kötött, amit a bíróság is elfogadott és egy év próbaidőre felfüggesztetett három hónapos feltételes szabadságvesztésre ítélte.
Ezzel akár pont is kerülhetne a történet végére, ám nem biztos, hogy kellene. A labda mostantól a döntéshozók térfelén pattog, hiszen nekik kell(ene) felmérniük, hogy vajon eljött-e az ideje az oktatással kapcsolatos, hasonló kétes ügyes kivizsgálásának, majd felszámolásának. Már csak azért is, mert nem mindenki szerezte Szerbiában kétes módon egyetemi diplomáját, vagy doktori címét, még a magánegyetemeken sem.
