Az ember fia – ezúttal lánya – azt a várost, falut, ahol megszületett, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem kényszerült elhagyni, magától értetődőnek tekinti, nem lát benne csodát. Távoli tájak után vágyódik, amelyeket tévés útleírásokban lát, vagy amelyekről kalandos útikönyvekben olvas. Naponta elhalad a régi utcák patinás házai előtt, találkát beszél meg a városházánál, a főtéren, lopva a nagytemplom toronyórájára pillant – mennyit késik a kedvese. Közben meg elfelejti, hogy ő is egy mások által vágyott úti cél egyik állomásán él. Jelen esetben Újvidéken, Vajdaság székvárosában.
A Duna utca (Dávid Csilla felvétele)
A nagytemplom főbejárata fölött a kalocsai érsekség címere díszlik, tetőzetét pedig színes Zsolnay-majolika fedi (Dávid Csilla felvétele)
A Duna folyam bal partján, a Fruška gora lábánál helyezkedik el a ma már 300 ezernél is több lakost számláló Újvidék. Az ásatások során már 3000 éves romokat is tártak fel a területén. A mohácsi vész idején létezett itt egy kis falu (Vásáros-várad), amely a túlparti hegyen fekvő Péterváradon székelő cisztercita apátság birtokaihoz tartozott. Amikor a törökök Péterváradot elfoglalták, ez teljesen elpusztult. A szerbek ezután alapították meg a jelenlegi várost, 1694-ben. A környező települések (Karlóca, Kamanc, Pétervárad) azonban mind jóval régebbiek. A Fruška gorát (egykor Tarcal-hegyet) már a XII. században említik történelmi források, egy későbbi irat pedig arról tanúskodik, hogy a középkorban 77 szegedi családnak volt itt birtoka. A magyar királyság legnagyobb és messze földön híres bortermő vidékének számított egykor. Érdekessége, hogy a nap olyan szögben éri a domboldalakat, hogy rendkívül ízletessé érleli a szőlőt.
270 évvel ezelőtt, 1748. február 1-jén lett szabad királyi város, ekkor kapta a Neoplanta – Neusatz – Novi Sad nevet –, a feljegyzések szerint magától Mária Teréziától. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején lendült fel az oktatás, az ipar, az első világháborúig kiépültek a helyi közintézmények, a városháza, a Pesten alapított és ma is működő Matica Srpska Kiadó és Könyvtár, valamint a jódos vizű gyógyfürdő. Az újvidéki és a karlócai szerb gimnáziumok a legjobbak közé tartoztak az országban, méltán nevezték hát Újvidéket szerb Athénnak.
A neoreneszánsz stílusban épült városháza és a vele szemben lévő neogótikus Mária neve római katolikus templom 1895-ben készült el Molnár György építészmérnök tervei alapján. E két látványos épület és két szecessziós palota fogja közre a mai Szabadság teret, az egykori Szentháromság-teret, ahol szelíd galambok csapata várja az arra járók leejtett vagy szándékosan szétszórt pattogatott kukoricáját.
A Dunán érkezőket a Péterváradi vár toronyórája fogadja, amelyen a nagymutató mutatja az órák múlását, hogy a hajókról messziről láthassák az időt (Dávid Csilla felvétele)
Történelmi pillanatkép: a hattyúpár évekig a rendezett Duna park nevezetességének számított (Dávid Csilla felvétele)
A belvárost az elmúlt években szépen felújították. Jólesik végigsétálni a Zmaj utcán, ahonnan több kis utcába is befordulhatunk. A díszes épületek szinte mindegyikében hangulatos kávézók, cukrászdák, éttermek, cipő- és ruhaboltok várják az ide látogatókat. Innen jobbra kanyarodva a Duna utcába, az újvidékiek kedvenc sétálóutcájába érkezünk. A belvárosnak ez a része kimondottan a szerb mesterembereké volt, egymást követték a kis műhelyek, üzletek. A zsidó iparosoknak is volt utcájuk – ma már csak a neve utal erre, sajnos az utca egyik felét lebontották, a helyén ma a Szerb Nemzeti Színház impozáns épülete áll. (Az utca megmaradt felében ma is üzemelő City cukrászda fagylaltjának nincs párja Újvidéken!) Egy utcányira tőle székel az Újvidéki Színház, amely számos fesztiválon kapott elismerést.
A soknemzetiségű város ma is őrzi multikulturális jellegét. Az aktív színházi élet mellett számos rendezvénynek is otthont ad. A Zsidó utcai zsinagógában gyakran hangzanak fel zeneművek kiváló külföldi és hazai előadók tolmácsolásában. Nagy erőbevetéssel készülnek az immár 18 éves múltra visszatekintő EXIT-re, Európa egyik legnagyobb és legrangosabb nyári könnyűzenei fesztiváljára, amelyet minden év júliusában a péterváradi ódon erőd falai között rendeznek meg. Egyébként a péterváradi várból gyönyörű kilátás nyílik a városra és környékére. Itt is „kiülős” kávézókban, éttermekben pihenhetünk meg, erőt gyűjtve a várban működő Újvidéki Városi Múzeum állandó tárlatának megtekintéséhez vagy egy hosszú sétára a Duna-parton. Csak úgy, fagylaltot nyalogatva, lazán, a magunk örömére.
