Sose lehet eleget beszélni az életünk egyik legmeghatározóbb érzéséről, a szerelemről. Tudják ezt az oromhegyesiek is, éppen ezért volt a jubileumi, harmincadik Gazdag Ágnak a központi témája.
A részt vett csapatok a szerelem egy-egy szegmesét kapták feldolgozásul, melyhez igazodniuk kellett a kiállításuk során. Ezért láthattunk a múlt században készült esküvői képeket, de megannyi levelet, képeslapot is. Mivel szeretet nélkül nincs szerelem, így egybefonódva sok minden belefért a témakörbe. Még régi emlékkönyvek is előkerültek, például volt az 1900-as évek elejéről származó emlékkönyv is az oromiak asztalán. Az ételbemutató is szerves része a Gazdag Ágnak, így a mézes szívtől a piros színű tortán át egészen a habcsókig roskadásig tele voltak az asztalok.
A visszaemlékezés részben a csapatok egy-egy képviselője elevenítette fel a színpadon azt, hogyan udvaroltak régen, majd egy-egy dalcsokrot is bemutattak, ezután vicces jelenetek következtek, végül pedig a feltett kérdésekre kellett válaszolniuk. Így alakult ki a végeredmény, s a tornyosiak lettek a legügyesebbek az idei rendezvényen.
Koncz Lázár, az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke oly szépen elmondta köszöntőjében, hogy ez a kerek évforduló tanúsága annak a kincsnek, amit magunkénak tudunk.
– Van hitünk, vannak hagyományaink, kútfűink, amelyekből meríthetünk, arcunkat tisztára moshatjuk, a fény felé fordíthatjuk, s amelyből táplálkozhatunk. Számtalan, a szemnek láthatatlan rügy borítja a Gazdag Ágat, melyből eddig huszonkilenc fejlődött levéllé, most pedig a harmincadik kezdett nőni. A szerelem soha nem látott, ismeretlen színeket hoz elébünk, s benne nincs szabály.
Hogy hogyan köthető a szerelem a hagyományainkhoz, erre is választ kaphattunk a harmincadik Gazdag Ágon. Mint minden mély érzelem, összeköti a múltat a jelennel.
A hagyományőrző szemlén Magyarkanizsa község elöljárói, a Magyar Nemzeti Tanács képviselői is jelen voltak, bizonyítva a kiemelt jelentőségű rendezvény létjogosultságát és fontosságát.