Hét év kihagyás után, tavaly nagy lendülettel vágtak bele újra a táncháztalálkozó szervezésébe Zentán. A sikeres program méltó folytatásába csöppenhettek bele az idén az érdeklődők, akik a Fő térre, illetve a Sportcsarnokba ellátogattak. Minden korosztály megtalálhatta a maga számára kedves elfoglaltságot, akár jártas a népzene világában, akár nem. Változatos programok várták a családokat, egyéneket, szakmailag jobban és kevésbé hozzáértőket egyaránt.
Az Ispiláng gyermek néptáncegyüttes tánca (Szabó Nóra felvétele)
– Tavaly már volt ezen a helyszínen táncháztalálkozó, és nagyon jónak bizonyult a légkör. A szervezők az idén is ráptettek egy hatalmas lapáttal, ami a programokat illeti, és nagyon jó hangulat lett. Tánctudás tekintetében, persze, kevert a társaság. Vannak itt gyerek táncosok, akik csoportokban táncolnak, vannak, akiknek csak a szülei táncoltak, és hozzák a gyerekeiket, és vannak idősebbek is, akik felnőtt csoportba járnak. A táncháztalálkozó pont erről szól, hogy bárki bekapcsolódhat. Ilyenkor a táncnak a színpadról lehozott formáját mutatjuk meg, hogy hogyan lehet ezzel a műfajjal a mai világban is jól érezni magunkat, jól szórakozni, és a saját hagyományainkból táplálkozni – mondta Lukács Imre, aki a kilencvenes évek óta foglalkozik táncoktatással. Temerinből érkezett lányával, Lukács Sárával, akivel moldvai táncokat tanított az érdeklődő vendégeknek. Mellettük egész Vajdaság területéről számos oktató érkezett még, akik különböző tájegységek táncait oktatták a közönségnek.
Vas Endre (balról), Juhász Gyula és Jovánovity Péter muzsikál (Szabó Nóra felvétele)
A táncoslábúak mellett természetesen mások is megtalálhatták azt az elfoglaltságot, amiben jól érzik magukat, akkor is, ha az nem feltétlenül a tánc. Sok kézműves érkezett, akik nemcsak árulták a portékájukat, hanem betekintést engedtek a munkafolyamatba, ki lehetett próbálni gyerekeknek, felnőtteknek azt a technikát, amivel dolgoznak. Rind Melitta Topolyáról látogatott el Zentára, nála a bútorfestés csínját-bínját lehetett kipróbálni, Lévay Zsófiával nemezelhettek a gyerekek, Bíró Edittel és Bíró Péterrel íjászkodhattak és a bőrművességet próbálhatták ki, Ózsvár Péterrel pedig korongozhattak, megtapasztalhatták, milyen munka folyik egy fazekasműhelyben. Emellett az Aranykapu játszóházban is voltak kézműves foglalkozások és népi játékok, amelyekbe a gyerekek egész nap bekapcsolódhattak. A játszóház jó légköréről a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ és a Nojcsek Hagyományőrző és Művészeti Egyesület gondoskodott.
Szintén a csarnokban helyi értékek kisfarsangja volt, ahol az egyes vajdasági települések, egyesületek, helyi értéktárak bemutatkozhattak be, versenyezhettek.
Bognár Szilvia Titoktok című gyermekkoncertje (Szabó Nóra felvétele)
– Bemutatjuk Topolya értékeit – mondta Simon Julianna, a Nagyapáti Kukac Péter Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat koordinátora. – Az 1950-es évek tájékáról hoztunk öltözékeket úgy, hogy saját készítésű rongybabákat öltöztettünk be. Ezenkívül hoztunk süteményeket a paraszti, valamint a polgári életből, emellett bemutatjuk a tájházat, a bognárműhelyt és a szélmalmot. Nagyon fontosnak tartjuk értékeink megőrzését és átadását a felnövő nemzedéknek. Pl. azt is elmondhatom, hogy a tájház élő tájház Topolyán, hiszen foglalkozásokat, műhelymunkákat, mesterségbemutatókat tartunk, így a diákok folyamatosan jelen vannak a tájházban. Természetesen a felnőtteknek is tartunk összejöveteleket, átadjuk, gazdagítjuk a tudásunkat – tette hozzá Simon Julianna, aki azt is elmondta, hogy a topolyai Művelődési Házzal együtt érkeztek.
A Sportcsarnok előterében viseletkiállítás rendeztek be az Ózdról érkezett Művésztanya munkáiból, melyek ma is használatos, hordható, barkó elemekkel díszített ruhák.
A Zentai Fúvószenekar kíséri az érdeklődők a Sportcsarnokhoz (Szabó Nóra felvétele)
Kézműves kirakodóvásár (Szabó Nóra felvétele)
A csarnokból kilépve pedig folkkocsma és gasztropark várta a vendégeket, akik ehettek, ihattak, mulathattak, amit az egész napos programok könnyedén lehetővé tettek. Mesélt Toldi István Mesefa díjas mesemondó és Nagy Abony Szabolcs. Mellettük számos fiatal is fellépett a folksátorban, délután pedig kocsmakoncertek, lemezbemutatók várták az érdeklődőket.
– Én elégedett vagyok az idei találkozó látogatottságával, jó volt a hangulat. Persze fejleszteni lehet, még több embert megszólítani, bevonzani. A helyszín kialakítása is jól bevált, igazi sokadalom volt. Készítünk egy értékelő kérdőívet a résztvevőknek, szeretnénk, ha minél többen kitöltenék, hogy ezáltal is hatékonyan tudjunk működni a jövőben is – mondta Juhász Gyula, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa, a rendezvény egyik fő szervezője, aki egyben muzsikált is a táncháztalálkozón.
A programok változatosságáról, színességéről csak a teljesség igénye nélkül lehet beszélni, hiszen olyan gazdag repertoárt állítottak össze a szervezők, hogy a nap minden percében lehetett válogatni az egyes elfoglaltságok között. Mintegy 1500-an látogattak el a rendezvényre, sokan közülük a hajnalig tartó táncházban is táncra perdülhettek a Rozsdamaró (Szeged), a Véka (Ada), a Heveder zenekar (Erdély) és a Pendergő tamburazenekar (Óbecse) muzsikájára.
A program szakmai partnerei a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.
(A Szórványlétben projektum finanszírozásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.)
Az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör furulyásai (Szabó Nóra felvétele)
A Hencidától Bonchidáig vetélkedő üveges feladata (Szabó Nóra felvétele)
Sőregi Anna és Komáromi Kristóf előadása (Szabó Nóra felvétele)
