Szerémség egyik gyöngyszemének mondhatjuk Satrincát, azt a csöppnyi kis falut, amely gyönyörű tájával, barátságos és nyitott lakóival és nem utolsósorban az útszélen totyogó libáival hamar emlékezetessé teszi a vidéket az emberek számára. A libatenyésztéséről híres falu életében fontos szerepet töltenek be e szárnyas háztáji állatok, hiszen az ottani megélhetés egyik fő forrása.
Azok a híres satrincai libák! (Fotó: Szabó Nóra)
A satrincai óvodások maszkos felvonulása (Fotó: Szabó Nóra)
Így nem is meglepő, hogy a faluban szerettek volna „a libáknak szentelni” egy teljes értékű rendezvényt, amikor egy napon összegyűlik a falu és a környező települések apraja-nagyja, és együtt mulatnak. Így született meg a Libaszemle, amit az idén október 13-án szerveztek meg, immár 14. alkalommal. Elmondható erről az egynapos rendezvényről, hogy ez számít a falu életében a legnagyobb megmozdulásnak.
Több településről érkeztek vendégek, fellépők és árusok egyaránt. Ürögről a Zmaj Művelődési Egyesület szerb táncokat mutatott be, Dobradóból a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület asszonykórusa helyi, dobradói népdalokat énekelt, Maradékról a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület vegyes kórusa szerémségi népdalcsokorral készült, amit zenei kísérettel adtak elő. A fellépők sorában fontos megemlíteni a helyieket is, hiszen a satrincai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület keretében tevékenykedő Aranytoll együttes különböző tájegységek dalaiból összeállított népdalcsokrot adott elő, illetve asszonykórusuk is megmutatta magát. Szintén satrincai előadóként említhetjük Juhász Gáspárt, akitől szóló szaxofonjátékot hallhattak a vendégek.
– A kulturális és művészeti előadások mellett a satrincai óvodások maszkos felvonulása is színesítette a szombati programunkat. Természetesen a műsorszámok és a felvonulások mellett a nap fénypontja a libapaprikás volt, ami ilyenkor a falu központjában több helyen is készül. A teli bográcsok tartalmát szakmailag hozzáértő zsűri pontozza és jutalmazza, utána pedig mindenkit vendégül látunk belőle. Persze érdekes része a napnak a libatollmérés is, amikor játékos keretek között összemérjük a libákból kitépett tollak hosszát, és az a gazda nyer, akinek a libájának a leghosszabb a tolla. Ezenkívül az is díjban részesül, akinek a legtöbb libája van a faluban – mondta Zdényak Katica, a satrincai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnök asszonya, aki azt is hozzátette, hogy nagyon fontosak helyi szinten az ilyen és hasonló megmozdulások, amikor a falu lakói és a környező településekről jövők beszélgethetnek, mulathatnak egy jót, hiszen a szórványban élő magyarok élete nem könnyű.
Zdényak Katica, a satrincai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnök asszonya (Fotó: Szabó Nóra)
– Nap mint nap találkozunk olyan akadályokkal, nehézségekkel, melyekkel egy anyaországi magyar vagy egy többségi társadalomhoz tartozó nem találkozik. Ami másnál általános gondként fel sem merül, azzal egy kisebbségi magyar lakos együtt él a mindennapokban. Mi is ilyenek vagyunk, de itt vagyunk, úgy gondolom, hogy nem is kevesen, és az ilyen programokkal igenis teszünk azért, hogy itt is akarjunk lenni – folytatta az elnök asszony.
Ennek a fontosságával, miszerint igenis szükség van ilyen és hasonló jellegű rendezvényekre, egyetértett Varnyú Ernő, a Vajdasági Magyar Szövetség szerémségi körzetének elnöke és Grecs Péter képviselő-testületi tag Ürögről, valamint Takács János, a satrincai helyi közösség elnöke, akik több alkalommal is támogatták a Libaszemle gördülékeny lezajlását.
Erről a gördülékenységről és a jó hangulatról nemcsak a fellépők gondoskodtak, hanem azok az árusok is, akik portékáik mellett jó társasággal is szolgáltak, hiszen betekintést engedtek munkájukba, abba, hogy mivel foglalatoskodnak a hétköznapokban.
– Én ezt élvezetből csinálom. Tekintettel arra, hogy hosszú évek óta nyugdíjas vagyok, kellett valami, ami lefoglal, meg keresetkiegészítésnek is jó. Így kezdtem el aktívabban foglalkozni háztáji termeléssel és különböző finomságok, pl. lekvárok, befőttek elrakásával – mondta Vida Avramović, aki Neradinról érkezett Satrincára, hogy megmutassa finom lekvárjait, birsalmasajtját, vadkörtebefőttjét. A kínálatából kóstolni is lehetett, nem árult zsákbamacskát. Elmondása alapján az alkotómunkának szomorú háttere is van, hiszen 39 évesen elhunyt a fia, így az elfoglaltság segít a felejtésben, ami igen nehéz, szinte lehetetlen, de termékeiben benne van a szíve-lelke és az a szeretet, amivel készülnek az eladásra szánt ízek. A finom ízek mellett a csalogató dekorációra is nagy figyelmet fordított, neradini asszonyok kézimunkáival díszítette a standját, illetve saját készítésű párnájával, ami stílszerűen tollpárna volt, ha már a Libaszemlére jött.
A satrincai asszonykórus (Fotó: Szabó Nóra)
– Ez egy szép találkozás. Ilyenkor nagyon jól érezzük magunkat. Jó érzés felmenni a színpadra, megmutatni magunkat, maradékiakat, hogy mi is egy közösséget képviselünk. Büszke vagyok, hogy ennek én is részese lehetek, és egy kicsit el is szorul a szívem, amikor így szépen felöltözve ott állunk együtt és nótázunk. Nagyon szépek ezek a pillanatok – mondta Berta Géza, a maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke, aki azt is elmondta, hogy már régóta, legénykora óta jár Satrincára. Jó kezdeményezésnek tartotta a Libaszemlét is, hiszen még egy jó programötlet született arra, hogy az ottani magyar közösség összegyűljön és mulasson egy jót.
A idei program megvalósulását a satrincai helyi közösség és a satrincai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai támogatták.
(A Szórványlétben projektum finanszírozhásában részt vesz a Köztársasági Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium.)
Próbálnak a maradéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tagjai (Fotó: Szabó Nóra)
A satrincai Aranytoll együttes népdalcsokrot ad elő (Fotó: Szabó Nóra)
Vida Avramović saját készítésű finomságaival (Fotó: Szabó Nóra)
