A Magyar Újságírók Románia Egyesülete három éve indította el a Brassaï néven híressé vált, erdélyi származású fotós, Halász Gyula emlékét őrző, sajtófotókat díjazó pályázatát. Maga a pályázat ötlete nagyon jónak bizonyult és hatalmas érdeklődés övezi. Az elmúlt három év is azt bizonyítja, hogy az érdeklődés nem hanyatlik, hiszen egyre több fotóművész jelentkezik a pályázatra. A romániai magyar és külhoni fotóriporterek-újságírók számára meghirdetett pályázatra tavaly ezret is meghaladó számban érkeztek alkotások csaknem ötven benevezőtől. A résztvevők a 2017-ben készült alkotásokkal tudtak jelentkezni hír, esemény, fotóriporter, portré, szociofotó, dokumentarista fotó és sportfotó kategóriában. A pályázat keretében három vajdasági fotóst is díjaztak, az elismerések átadására pedig szombaton (január 11.) Nagyváradon, a Euro Foto Art Galériában került sor. Ótos András, lapunk fotóriportere három elismerésben részesült. A sportfotó kategóriában megosztott első díjat tudhat magáénak, a hír, eseményfotó kategóriában és a szocifotó, dokumentarista fotó kategóriában egyaránt II. díjat érdemelt ki.
− A sportfotó kategóriában megosztott első díjat kiérdemelt kép Ivana Španović távolugró homokba érkezésének pillanatát ábrázolja, amelyet Belgrádban készítettem az Atlétikai Európa-bajnokságon. Azt tudni kell, a legjobb helyeket a nagy cégeknek dolgozó fotósok kapják, én a képet egy lelátóról készítettem. Mivel nem konkrétan csak a sporteseményeket kísérem, így nincs is a sportfotózáshoz megfelelő felszerelésem, mégis sikerült elkapni azt a kiváló pillanatot. Számomra a sportfotózás a legérdekesebb, hiszen itt nincs két egyforma kép, sokat jelent a gyorsaság és nagyobb a kihívás. Saját magamnak kell kitapasztalnom, melyik póz vagy melyik ugrás a legérdekesebb. A sportfotós kolléga, akivel megosztottam a díjat, mondta, hogy az idén ismét nagy kihívás lesz az, hogy vajon melyikünk fotója lesz a jobb. Valójában én már kiválasztottam a sportos fotót, és várom a jelzést, mikor lehet küldeni a pályázatra. A kollégák mindig megkérdezik, miért nem veszek részt több kiállításon. Lehet, hogy ez most kifogásnak fog hangzani, de nekem naponta pár ezer példányban megjelennek a fotóim a sajtóban, így én ezzel valójában kielégülök. Amikor tudom, hogy más is látja az első oldalon a képemet, akkor az már nekem szívet melengető érzés. De természetesen a kiállításon kapott díjak plusznak számítanak – hangsúlyozta Ótos András. A szabadkai Molnár Edvárd, a Pannon RTV munkatársa a fotóriporter kategóriában első helyet érdemelt ki, valamint a Szatmári Pap Károly Aranyérmet is neki ítélte oda a zsűri. A torontálvásárhelyi Martinek Imre a nagyváradi Euro Foto Art Egyesület Szatmári Pap Károly-plakettjét érdemelte ki. A Brassaï-fődíjat immár második éve a magyarországi Kerekes István vitte el.
− Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1998-ban felutaztam Nagyváradra, és a galéria vezetőjének, Tóth Istvánnak megmutattam a fotóimat. Azt mondta, hogy a tíz fotóból kilencet el is dobhatok. Nagyon sok jó tanácsokat kaptam tőle, hogy valójában hogyan is építsem tovább munkásságomat. Később tagja lettem a nagyváradi Tavirózsa Fotóklubnak, és valójában itt tanultam meg az első lépéseket, ami a fotózást illeti. A Brassaï sajtófotó-pályázaton immár harmadszor veszek részt, és minden alkalommal sikerült díjban részesülni – mondta Kerekes István.
A Dorel Găină képzőművész, a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem tanára, Dragoş Georgescu fotóművész, a nagykárolyi Károly-kastély kulturális központ igazgatója, Tóth István fotóművész, az Euro Foto Art Egyesület elnöke, valamint a MÚRE részéről Rácz Éva és Szűcs László összetételű zsűrinek nem volt könnyű feladata, hiszen majd’ ezer fotó közül kellett kiválasztania a legjobbakat.
− Azért volt könnyű választani, mert sok jó kép érkezett, és azért volt nehéz választani, mert sok jó kép érkezett. Csomó munkát kaptunk, ami azt jeleni, hogy már sok fotós ragaszkodik ehhez a pályázathoz. Nagyon örültünk annak, hogy olyanok, akik már harmadszor is beneveztek, új kategóriákban is próbálkoztak. Mondjuk, a sportfotós a portré kategóriában is elvitte a díjat. Azt látom, hogy bátorságot is kaptak az alkotók. Én zsűritagkánt azt keresem a fotón, hogy abba a kategóriába, amelyikben benevezték a fotót, valójában mit kapok a fotótól. Például a szociofotó az szomorú valóságot ábrázol, amivel azonban szembesülnünk kell. A hír-, eseményfotó kategóriában azt keresem, hogy egy képen mennyire lehet megragadni a történést. A fotóriport kategóriában minden képnek valamennyivel többet kell adnia, hogy a témát minél jobban bemutassa az alkotó. A sportfotó kategóriában például azt keresem, amit egyébként nagyon nehéz elkapni. A portréfotó kategóriában pedig azt a képet tartom jónak, amitől megremegek – hangsúlyozta Rácz Éva, a Magyar Újságírók Románia Egyesületének elnöke.
Szűcs László, a Magyar Újságírók Románia Egyesületének alelnöke, a Várad folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy a Brassaï sajtófotó-pályázat három évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy a szakma különböző részeivel foglalkozó kollégákra, konkrétan a fotósokra és azokra az újságírókra, akik fotóznak, még jobban felfigyeljünk.
− A fotósok évi munkájának az eredményét szerettük volna bemutatni. Az első gondolat az volt, hogy egy romániai magyar fotósokról szóló pályázatot indítunk, de szépen lassan jelentkeztek olyan fotósok is, akik Erdélyben születtek, de most már Magyarországon élnek. Majd jelentkeztek a vajdasági, ukrajnai, kárpátaljai fotósok is, hát úgy döntöttünk, hogy kibővítjük a kört. Általában a szenzáció az, ami megragadja az olvasót. Immár három pályázat után azt tapasztaljuk, hogy az igazán jó és értékálló, díjra érdemes fotó nem feltétlenül tükrözi a szenzációt, hanem inkább azt a pillanatot, amit egyedi módon sikerül megragadni, megörökíteni. Persze ehhez szerencse, tudás és tapasztalat is kell. Ezért nem véletlen, hogy azok a fotósok nyernek díjakat, akiknek ez a hivatásuk, a szenvedélyük. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy sokfelé elvisszük a kiállítást. Nagyvárad mellett még Csíkszeredán, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Bukarestben is vendégeskedtünk, valamint Vajdaságba is elhozzuk a tárlatot – vallotta Szűcs László. Nagyváradon a Euro Foto Art Galériában kapott helyet a kiállítás.
− Az Euro Foto Art Galériát 1990-ben alapítottam, amikor zöld jelzést kaptunk az önkormányzattól egy galéria megnyitására. Azóta Románia legrégebbi állandó fotóművészeti galériájában 565 nemzetközi kiállítást szerveztünk meg. Fantasztikus érzés kiejteni ezt a számot. Minden alkalommal legalább 80 fotográfiát állítottunk ki, ami azt jelenti, hogy mintegy 50 ezer fényképet mutattunk be Nagyváradon. Véleményem szerint ez már egy kulturális nagykövetséggé alakult át. Az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesületnek a székhelye a nagyváradi középkori várban van, és jelen pillanatban mintegy ötven partner szervezete van Európából, Ázsiából és az Amerikai Egyesült Államokból. A galéria működtetésén kívül, évente négy nemzetközi fotóművészeti fesztivált rendezünk, és az egyik közülük a Szatmári Pap Károly Nemzetközi Fotográfiafesztivál, amely január 11-én kezdődik, ez a dátum ugyanis Szatmári Pap Károly születésnapja, és ez hivatalosan a fotóművészet napja Romániában kormányhatározat alapján. A fesztivál keretében mutatjuk be a Brassaï sajtófotó-pályázara érkezett alkotásokat – mondta nagy lelkesedéssel Tóth István fotóművész, a nagyváradi fotográfusok Tavirózsa klubjának az alapító elnöke, valamint az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület elnöke.