Igaz, hogy a hős lovagok kora a történelem viharában valahol köddé vált immár több száz éve, de tiszteletet, megbecsülést sugalló emlékük ma is eleven. Valószínű ezért is alakultak meg azok a bor, méhész, vagy pálinkamestereket tömörítő közösségek, amelyek jellegzetes „egyenruhájukkal” emelik egy-egy találkozó, fesztivál hangulatát, rangot kölcsönözve az eseménynek. Így történt ez a bácskossuthfalvi Echo Gyermek- és Ifjúsági Rendezvényközpontban, az V. Pálinka- és II. Kocsonyafesztiválon is, amelyen a benevezők a zentai Szent Miklós Pálinka Lovagrend, illetve a szegedi székhelyű Magyar Magánfőzők Pálinka Lovagrend tagságától vehették át a benevezésért járó köszönőleveleket és a díjakat valamikor a szürkületkor. Előtte viszont megtudhattuk a rendezvény főszervezőitől, a Rizling Szőlészek és Gyümölcsészek Egyesület és az Ady Endre Művelődési Központ oszlopos tagjaitól, Fábrik Attilától és Tímár Gabriellától, hogy egyre jobban kiforrja magát ez a bácskossuthfalvi pálinka-kocsonya találkozó. Az idén például egy egész komoly gasztronómiai rendezvénnyé alakult, mindenféle édes és sós finomságokat is kínálva.
Kelendő volt a kocsonya a fesztiválon, elkeltek a versenybe szállt minták (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
Varga János almából főtt párlatának ítélte oda a zsűri a legjobb bácskossuthfalvi pálinkának járó díjat (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
A bácskossuthfalvi Nagy Miklós a konyhaasztalán is szereti a minőséget, és ezúttal sem volt panasza a fesztivál felhozatalára, még igazi házikenyeret is vásárolhatott (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
Torok Éva másodszor vett részt a kocsonyafesztiválom, ezúttal a 3. helyet érdemelte ki a helyi ízek kategóriában. Elmondta, hogy gyermekei még nem kaptak rá a kocsonyára, férjével viszont nagyon szeretik (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
A bácskossuthfalvi Mrvelj Anto, a fesztivál bronzérmes pálinkája elismerés birtokosa átveszi Fekete Ibolya pálinkalovagtól az oklevelet (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
A legjobb kisüsti a zsűri döntése szerint az idén temerini birsalmából készült, és Debrecenből futott be a második helyezett cseresznyepárlat, a képzeletbeli dobogó bronzérmese pedig egy helyi szőlőpálinka lett. Egyébként 13-féle gyümölcs kategóriában értékelt a zsűri, és változatos alapanyagú pálinkakülönlegességeket is lehetett kóstolni – szinte apró pénzért. Így a cékla, a cukorrépa, a paprika, vagy például a csalán ízvilágát is sikerült egyeseknek belevegyíteni a tüzes vízbe. Azzal kapcsolatban, hogy milyen szempontoknak kell megfelelnie a pálinkának, illetve hogyan zajlott a bácskossuthfalvi minták elemzése, egy hölgy szaktekintélyt, a topolyai Fekete Ibolyát kérdeztük. Ibolya az mellett, hogy a Szent Miklós Pálinka Lovagrend tagja, pálinkabíra is. Az édesanyja által alapított családi vállalkozást tovább működtetve 30 éve foglalkozik pálinkafőzéssel.
– A pálinka zsűrizése úgy indul, hogy valamennyi versenybe szálló minta 20 ponttal rajtol, illat és íz alapján vonjuk le adott esetben a pontokat, annak függvényében, hogy az elő- és utópárlat mennyire érződik a pálinkán. Nagyon fontos szempont még, hogy az a gyümölcs, amiből készült, milyen szinten jut kifejezésre az ital ízvilágában – mondta el vidékünk egyik hölgy pálinkabírája, majd elárulta azt is, hogy annak ellenére, hogy bőven termett a birsalma 2018-ban, a belőle készült pálinkák minősége elég gyenge felhozatalú.
– Ez talán azért van, mert a kora nyár nagyon esős volt, és később a gyümölcs sok helyen rothadásnak indult. Több olyan birsalmával is találkoztunk, ami kívülről nem mutatta a belső romlás jeleit, és nem szelektálták ki. Ennek az az egyébként igen időigényes orvossága, hogy egyenként fel kell vágni a gyümölcsöt és megnézni a belsejét, kivágni a rossz részt. Az utóbbi időben egyre igényesebbek a pálinkafőzők, de még mindig figyelmeztetni kell többeket, hogy a cefrének valót nem szabad lapáttal szedni a vödörbe, a gyümölcs szárát, a magot, a rossz részét el kell távolítani. Oda kell figyelni az erjedésre, a kifőzésre és a technológiájára, annak tisztaságára, a réz-elejére. Ha nem egészséges a gyümölcs, akkor az kiütközik a pálinkán, és minél régebbi az ital, annál inkább – nyilatkozta a topolyai pálinka szaktekintélye, aki elárulta azt is, hogy hogyan tudják egymástól megkülönböztetni bizonyos idő után a pálinkabírák az ízeket.
– Vízzel kiöblítjük a szánkat, kenyér, alma, sajt ízvilága vágja el a pálinkák ízét a szánkban. A többség nem issza meg a zsűrizésre kínált italt, persze ez alól vannak kivételek. Bácskossuthfalván az asztalunkhoz 54 mintát hoztak zsűrizni, és nem vettem észre, hogy megártott volna a végén a bíráskodás – tette hozzá mosolyogva a topolyai pálinkalovag, aki elmondta azt is, hogy az utóbbi időben a korábbiakhoz képest gyengébb, 18–20 fokos párlatokra van igény, szemben a régen bevált szokással, miszerint a tüzes víznek borzongatnia kell azt, aki issza.
Persze ízlések és pofonok. Az idei Kisüstin például Varga János lett A falu legjobb pálinkája cím nyertese, ő pedig azt mondja, hogy ma is az édesapjától tanult módon gondozza-kezeli a gyümölcs útját az esszenciává válásig.
– Mivel múlt évben nekem is lefagyott a szilvatermésem, ezért almából készítettem pálinkát az egyik ismerősöm rábeszélésére, akivel közösen fogtunk neki a kifőzésnek. Fagymentes évben 25 szilvafa, néhány birsalmafa termése adja évről évre a cefrének valót a gyümölcsösömben – mondta Varga János.
A fesztivál bronzérmes szőlő pálinkájának készítője, a bácskossuthfalvi Mrvelj Anto már nagyon várja a nyugodtabb éveit, amikor nagyobb lendülettel hódolhat kedvenc hobbijának, a pálinkafőzésnek.
– Több dologra kell odafigyelni a pálinka készítése során, már magára a gyümölcs épségére is, ha minőséges pálinkát akarunk készíteni. Aki érti, hogy mi az a jó pálinka, az értékeli is. Az a titka, hogy érzed rajta azt a gyümölcsöt, amiből készült – zárta gondolatát Mrvelj Anto.
A bácskossuthfalvi Kisüsti és Kocsonyafesztivál teret adott a helyi-, és környékbeli kistermelőknek, és kisüzemi hús- és más termékek feldolgozóinak a bemutatkozásra, egyebek mellett mézet, mangalicából készült finomságokat és kalácsokat is lehetett venni.
