Külföldi könyvbemutatói harmadik állomásához érkezett július derekán Nagy Tibor, akinek a neve a vajdaságiak fülében egybeforrt a blueszal. Az újvidéki zenész ezúttal a bosznia-hercegovinai Mostarban mutatta be könyvét a blueszene kedvelőinek, a tizennegyedik Blues&Rock Fesztiválon. Korábban Horvátországban és Koszovóban ismertette meg a közönséggel A gyógyírként ható blues című kötetét. Mostarban értő közönségre talált, sőt egy blueslegendával is sikerült szóba elegyednie, aki könyvének angol nyelvű kiadására bátorította.
– Rendkívüli ez a mostari fesztivál, már csak a helyszín, a Pavarotti Zenei Központ, de a háromnapos rendezvény fellépői miatt is. Az idei rendezvényt az én könyvbemutatómmal indították, s ez megtisztelő volt számomra – mondta a szerző, akinek a könyve 2008-ban jelent meg Újvidéken.
A szóban forgó zenei központot a Háború Gyermekei elnevezésű nagy-britanniai szervezet indítványára hozták létre Bosznia-Hercegovinában, ahol a háború sújtotta területen élő fiatalok kreatív műhelyekben (gitár-, tánc-, klasszikusbalett-, színház-, képzőművészet-, amatőr filmiskola) vehettek részt, barátkozhattak, tanulhattak és alkothattak, függetlenül etnikai és vallási hovatartozásuktól. 1997-ben a valamikori általános iskola épületét Pavarotti, a világhírű tenor és zenésztársai, Brian Eno és az U2 együttes tagjai támogatásával újjáélesztették.
Milyen volt a fesztivál, és mekkora érdeklődés övezte a könyvbemutatót? – kérdeztük Nagy Tibortól, aki egyébként az újvidéki Magyar Szó Lapkiadó Kft. nyomdájának alkalmazottja.
– Mili Tiro, a fesztivál igazgatója örömmel fogadott. A blues- és rockfesztivált immár 14. alkalommal szervezték meg Mostarban. A többnapos rendezvény első napját nekem szentelték: könyvbemutató és koncert volt. Meglepően sok újságíró, riporter és tévékamera fogott közre, érdeklődve a projektumom iránt. A Szabad Európa riporterének különösen érdekes volt, hogy egy szerbiai kisebbségi tollából született meg ez a könyv szerb nyelven. A bemutatót egyébként Mili Tiro nyitotta meg, és ő mondott bevezetőt. A könyv bemutatását teljesen rám bízták, úgyhogy a jelenlévők igazi előadásban részesültek ami a blueszenét illeti, attól kezdve, hogy honnan ered és hol tart manapság. Ritka alkalmam adódott erre, a mesémet ugyanis zeneileg is alá tudtam támasztani. A koncertfellépésem egyik pillanatában arra lettem figyelmes, hogy pár fiatalember csatlakozott hozzám a színpadon. Később tudtam meg, hogy a fesztivál igazgatójánál könyörögték ki a közös fellépést. E szép és nem mindennapi koncert után a fesztiváligazgató együttese lépett fel, és zárta a fesztivál első napját.
Voltak-e ismerős nevek, arcok a további fellépők között?
– Másnap a hotelban reggeli közben ismertem meg a második nap sztárvendégét, Popa Chubbyt, az amerikai blues-rock gitárost. Amikor szóltam hozzá, azt hitte, újságíró vagyok, és le akart rázni azzal a mesével, hogy „ő mint befutott zenei csillag élvezi az életet, az égvilágon semmit sem csinál, csak whiskyt iszik, nőzik, utazik és koncertezik...” Nem ment neki ilyen könnyen, beszélgetésbe elegyedtünk. Azt tanácsolta, hogy próbálkozzak meg a könyvem angolra fordításával, már csak a piac nagysága miatt is. Popa Chubby fellépése lenyűgöző volt, de szerintem manapság sok a jó gitáros, és semmi újat nem nyújtott a játékával. Az est fénypontja mégis az volt, amikor a dobok mögé ült (még csodálkoztam is, miért van két dobfelszerelés a színpadon), és igazi párbajra hívta ki együttesének dobosát. A nem mindennapos dob-párbajt nagy ovációk kísérték, elvégre Popa az ütőhangszeren is bemutatta virtuozitását, ami talán nem is annyira furcsa, hiszen pályafutását dobosként kezdte, és csak idővel tért át a gitárra.
