Ismét mennek a migránsok Rábé meg Majdány felé

A hét végén 169 személy próbált meg átjutni illegálisan Magyarországra.

A magyar rendőrök és a katonák 52 főt megakadályoztak az illegális belépésben, 117 főt feltartóztattak és átkísértek az ideiglenes biztonsági határzáron. A korábbi 400-500 főhöz képest ez a szám csökkenést jelent. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy híre ment a migránsok körében, miszerint nem lehet a magyar határzáron átjutni, ezért újabb útvonalakat keresnek. Így megint a hármas határon, Románia felé próbálkoznak. Ismét feltűntek a migránsok Oroszlámoson, Majdányon és Rábén, de a helyi lakosság azt mondja, itt sem sikerül belépniük Magyarország területére, mert kerítés ugyan még nincs Románia felé, de a románok nagyon szigorúan őrzik a határukat, a magyar határszakaszon meg katonák és rendőrök járőröznek a kerítés mellett.

Gyémánt Ellával Majdányon a temetőben találkoztunk. Ottjártunkkor is éppen a nemrégiben elhunyt férje sírját gondozta. Éppen úgy, mint néhány nappal ezelőtt, amikor kiérkezett a temetőbe, és azt látta, hogy az úton egy sátor van felállítva, a sátorból pedig kíváncsiskodó fejek néztek felé. Az asszony azt mondja, nem mert bemenni a temetőbe.

– Jöjjenek, nézzék meg, itt gyújtottak tüzet, itt van még a helye, ahol a kukoricát sütötték, meg mindenfelé szemetet hagytak maguk után. Én ezt a halottaink meggyalázásának tartom – mondja az asszony, és hozzáteszi, hogy a történtek óta nem mer egyedül kijönni a temetőbe. Most is vele volt Kántor József, aki a füvet kaszálta a temetőben, amíg Ella a sírt rendezte. Arra a kérdésemre, hogy miért tanyáztak a migránsok a temetőben, azt válaszolja, és mutatja, hogy innen csupán ötszáz méterre van a román határ. De a románok nem engedik be őket.

– Éjszakánként a román oldalon jönnek-mennek az autók, világítanak, szirénáznak, még talán lőnek is a levegőbe. Nagyon szigorúan őrzik a románok a határukat. Ennek ellenére naponta látjuk őket. Főként este jönnek, elbújnak a közeli erdőbe, és azután próbálkoznak – mondja József.

Kántor Andrea mesélte el, hogy estefelé, de főként sötétedés után érkeznek a taxik Majdányra. Tavaly még hatalmas buszokkal hozták őket ide a hármas határra, most csak taxik jönnek.

– Az, hogy idegenek járnak a faluban, egyáltalán nem mindegy. Félünk tőlük, és sötétedés után már senki sincs az utcán, jóllehet amerre mennek, a kutyák jelzik, hogy idegenek mászkálnak a faluban. Ritkán látjuk őket, néha 10-20 fős csoportok érkeznek – meséli a majdányi boltos.

Rábén az utolsó házban Ágoston Ilonáék laknak. Innen csupán 200 méterre van a magyar kerítés. Ilona azt meséli, itt, a házuk előtt ücsörögtek a napokban is. Zörgették az ablakot, de ő nem nyitott ajtót, csak akkor, amikor már a rendőrság zörgetett. A rendőr vizet kért a migránsoknak. Az idős asszony hozott nekik vizet, de elmondta a rendőröknek, hogy ők bizony még napközben is zárják a kiskaput, pedig faluhelyen ez nem szokás.

– Tudjuk, hogy itt mászkálnak, halljuk a kutyák csaholását, de nem jövünk ki. Mi már idősek vagyunk, inkább bezárjuk a kaput, és bent maradunk.

Horváth Mária arról mesélt nekünk, hogy a napokban bementek az udvarukba, a veteményesbe, és elkezdték szedni a paprikát, paradicsomot.

Šiden is fellázadt lakosság. Most a község három befogadóközpontjában ( Adaševciben, Principovacon és a šidi vasútállomásnál) összesen 1400 migráns tartózkodik. A tranzitállomások nyitottak. A migránsok akkor és oda mennek, ahova csak akarnak. Az utóbbi két hónapban a lakosság 26 betörést, incidenst vagy rablást jelentett a hatóságoknak. Betelt a pohár, és aláírásgyűjtésbe kezdtek. Egyetlen nap alatt 650-en írták alá a petíciót, amelyben követelik, hogy a hatóságok számolják fel a községük területén lévő menekültközpontokat.

Ellátogattunk Šidre is. Rade ( aki a vezetéknevét nem volt hajlandó elárulni) azt mondta, semmi jót nem tud mondani a migránsokról, dézsmálják a gyümölcsösöket, bemennek a veteményeskertekbe, és a piacon árulják a konzerveket, amit a segélyszervezetektől kapnak.

– Én nem adnék nekik egy falat ennivalót se ezek után. Ha éhes vagy, vedd el és edd meg, ha meg nem kéred, akkor hagyd ott – mondta a férfi, és hozzátette, a šidi piacon nagy a felháborodás amiatt, hogy vannak, akik ingyen kapnak ennivalót, mások, a helybeliek meg munkanélküliek, és nélkülöznek.

Zoran Baloš aláírta a petíciót, azt mondja, ha kell, még ötször aláírja, mert az, ami Šiden történik, elviselhetetlen.

– Bemennek a boltokba, kést fognak az elárusítónő nyakához, zaklatják őket, lopnak, rabolnak. Lefekszenek az útra, mint a csorda, mennek a járdán, nem térnek ki senki elől. Éjszaka a városban csavarognak. A rendőrség összeszedi ugyan őket, de mindhiába. Én semmi jót nem tudok róluk mondani, és ha nem tesznek valamit a hatóságok, akkor csak rosszabb lesz – mondja Zoran, és hozzáteszi, hogy van egy kiskorú lánya, és félti a gyermekét. Ő nem fél a migránsoktól, meg persze nem mindegyik viselkedik elítélendően, de ha két hónap alatt 26 betörés és rablás történt, akkor itt valami nagyon nincs rendben.

Biljana Pijuković a barátnőjével sétált a városban. Kora délután volt. Azt mondja, mindennap találkozik a migránsokkal, és napról napra fokozódik a félelme.

– Én este már ki sem megyek az utcára. Most éppen azt beszélik a városban, hogy egy kisfiút akartak elrabolni. Most már aztán igazán félek tőlük. A barátnőmhöz szoktam menni, de csak addig, amíg világos van – mondja a tizenéves kamaszlány.

A nevüket nem vállaló helybeliektől megtudjuk, hogy egy italdiszkontba rendszeresen betörtek, és kifosztották. Alkoholt raboltak. Egy elhagyatott gyárat is „elfoglaltak”, s feltüzelték a parkettát is meg a bútorzatot is. A vasútállomás környékén pedig arról meséltek a šidiek, hogy naponta a házaik előtt üldögélnek, szemetelnek, nem a befogadóközpontban alszanak, hanem a vasútállomáson. Ottjártunkkor a vasúti munkások éppen javították a teherszállító vagonok pecsétjeit. Azt mondták, a migránsok felkapaszkodnak a szerelvényekre, letörik a plombákat, és bemennek a kocsikba. Mire a munkások a szerelvény végére érnek az újraplombázással, addigra az elején ismét feltörik őket.

A feszültség Šiden meglehetősen nagy. Az önkormányzat még pénteken összehívta a biztonságpolitikai tanácsot, és azt ígérték a lakosságnak, hogy megerősítik a rendőri jelenlétet a városban, egy külön telefonvonalat nyitottak a kárbejelentésre, és az ígéretek szerint az eddigieknél jobban ellenőrzik majd a piacokat is.

Vasárnap már Nebojša Stefanović belügyminiszter is a helyszínre látogatott. A sajtónak azt nyilatkozta, hogy Szerbia senkinek sem fogja megengedni a törvényszegést. A rendőrök feladata fenntartani a rendet, de azt is tudomásul kell venni, hogy ez az ország egyedül nem tudja megoldani a migránskérdést. Európától várnak válaszokat arra, hogy egyáltalán be akarják-e fogadni az Afganisztánból meg Pakisztánból érkezőket. Ha ezek az emberek nem kellenek Európának, azt meg kell mondani, és akkor gondoskodni kell arról is, hogyan toloncolják őket vissza származási országukba.

– Szerbia továbbra is emberségesen fog viszonyulni a migránsokhoz, de azt üzenem mindenkinek, hogy aki nem tartja be a törvényeinket, annak számolnia kell a következményekkel. Nem fogjuk megengedni sem a rablást, sem a közrendbontást, sem a lakosság biztonságának a veszélyeztetését – mondta a belügyminiszter Šiden.

A šidi lakosság továbbra is gyűjti az aláírásokat. Azt mondták, ha nem javul a helyzet, akkor utcai demonstrációkat szerveznek.

Mivel sem Magyarország, sem Horvátország felé nem tudnak a migránsok továbbutazni, Szerbia kénytelen a télre készülődni. Most 4400 migráns tartózkodik az országban. A napokban a preševói befogadóközpontot 500 férőhellyel bővítették, s az a terv, hogy télire itt már 1500 főt helyeznek majd el. Tervbe vették a szabadkai tranzitállomás bővítését, és nagyban készül a zombori befogadóközpont is, a hírek szerint ugyanis a következő hónapokban meghaladhatja a 6000-et az ide érkezők száma.

Július 19-e óta a rendőrség mellett a katonaság is részt vesz a macedón–szerb és a bolgár–szerb határ védelmében. Ebben az időszakban 5200 illegális határátlépőt tartóztattak fel a hatóságok. Ennek ellenére nem hivatalos hírek szerint naponta 50–80 személy mégis megérkezik az országba. A macedón határszakasz ugyanis a terep miatt nehezen ellenőrizhető.

A Szerbiába érkezők 80 százaléka befogadóközpontokban van, a 20 százalékuk pedig parkokban, erdőkben meg autóbusz-állomásokon tanyázik. Ana Radovanović, a Menedékkérők Irodájának rendőrségi főfelügyelője szerint az év eleje óta Szerbiában 28.187-en kértek menedékjogot. Ám ténylegesen csak elenyésző számban vannak azok, akik itt szeretnének maradni. Szabadkán az általános iskolákban már van néhány tanuló, akiket a szüleik beírattak. A menedékkérelem benyújtását a legtöbben időnyerésre használják. A céljuk eljutni az Európai Unió területére, de mivel itt ragadtak, legálisan csak úgy tartózkodhatnak az ország területén, ha beadják menedékkérelmüket.