A zsidóknak a Béke városa, a muzulmánoknak a Szent város, a keresztényeknek Jézus szenvedéstörténetének és keresztre feszítésének a színhelye, három világvallás szent helyeinek: a Siratófalnak, a Sziklamecsetnek és a Szent Sír-templomnak az otthona – ez Jeruzsálem. Se az ismerősök, rokonok aggódása, se az alapos repülőtéri biztonsági ellenőrzés ne tántorítson el bennünket attól az időutazástól, amit ez az elementáris energiákkal és viharos történelemmel átitatott, vallási sokszínűséggel, ellentmondásokkal és küzdelmekkel terhes ősi föld nyújtani tud. Jeruzsálem mindennek a kvintesszenciáját jelenti a látogatónak – Budapesttől Tel Avivig mindössze három órányi repülőzéssel, majd Tel Avivtól úgy másfél órányi vonatozással.
Betlehem, Jézus születésének városa csak tíz kilométerre van Jeruzsálemtől, de a Palesztin Autonómia része (Fehér Rózsa felvétele)
1956-ban egy idős hölgy kihajolt a jeruzsálemi Notre Dame-kolostor ablakából, és olyan erősen köhintette el magát, hogy kiesett a műfogsora. Normális esetben egy fiatal apáca valószínűleg azonnal a hölgy segítségére sietett volna, ez esetben azonban ez lehetetlen volt, a műfogsor ugyanis az izraeliek uralta Nyugat-Jeruzsálem és a jordán fennhatóság alatt álló Kelet-Jeruzsálem között fekvő senki földjére pottyant. Végül egy francia, egy izraeli és egy jordán tiszt, valamint néhány apáca együttes fellépése kellett ahhoz, hogy a hölgy visszakapja elvesztett fogsorát. A közismert legenda jól illusztrálja az arab–izraeli háború következtében Jeruzsálemben kialakult abszurd helyzetet. Az ősi, konfliktusokkal teli várost harminchatszor sújtotta háború, és több mint tucatnyi alkalommal rombolták le. Izrael 1967-ben, a hatnapos háború után foglalta el Jordániától a város keleti részét, amely pedig elvben a jövendő palesztin állam fővárosa lenne. Ezzel szemben az egyesített Jeruzsálem Izrael állam fővárosa lett, amit az ENSZ nem ismert el. A nyolcszázezres városban törékeny béke uralkodik, és bár sok volt az állig felfegyverzett katona és mindenhol szigorú a belépési ellenőrzés, ebből a feszültségből mi szinte semmit nem érzékeltünk. Jeruzsálemben nem élnek örökös félelemben az emberek. Jeruzsálemben egyszerűen – élnek az emberek.
AZ ÖRÖK VÁROS, JERUZSÁLEM
A csók (Fehér Rózsa felvétele)
Jeruzsálem óvárosát 3 km kerülethosszúságú, Nagy Szulejmán által építtetett kőfal veszi körül, melyen hét kapu nyílik, a nyolcadik, az Aranykapu, évszázadok óta be van falazva. Érkezéskor utunk a Mamillán, Jeruzsálem legszebb bevásárlóutcáján vezet a Jaffa-kapun át a történelmi városmagban található szállodánkhoz. Ezen a zsidó, arab, keresztény és örmény negyedek alkotta egy négyzetkilométeren három világvallás szent helyei és háromezer esztendő történelme épül egymásra – napokig tartana megismerni minden egyes rejtett szegletét és ismert nevezetességét. Ennyi időnk nincs, inkább lazán nyakunkba vesszük az óvárost. A szűk utcák olyan zűrzavarába csöppenünk, amelyben elsőre nem könnyű tájékozódni.
Az óváros bazársorai, kacskaringós, macskaköves utcái, az íz- és színkavalkád, a keleti csemegék, fűszerek és a vízipipa dohányának illata, no meg a kegytárgyak tömkelege és a Via Dolorosa stációi után egyszer csak belebotlunk az Osztrák Hoszpiszba, ahol csak csengetésre nyitnak kaput. A szállodaként működő intézményben apácák laknak, a falakon Sissi császárné képei, a kávézóban németül beszélő pincér, a csészében Julius Meinl kávé, a recepción fehér ruhás apáca, ölében egy hófehér kutya. Az egész így, együtt, meglehetősen valószerűtlen élmény. A tetőről letekintve Jeruzsálem hever a lábunk előtt. A Sziklamecset aranykupolája uralja a látványt.
ISTEN POSTALÁDÁJA
Innen nem messze egyszer csak ott magasodik előttünk a zsidók legszentebb helye, a Siratófal. A babilóniai fogság után a Heródes által felépített Második Templomot a rómaiak rombolták le 70-ben, ezzel megszüntetve a zsidó államot, és száműzetésbe kényszerítve a zsidókat. A templomkörzet megmaradt nyugati falánál a zsidók templomuk lerombolása mellett valószínűleg egész múltjukat siratják. 1967 előtt a Siratófal egy keskeny sikátorban húzódott, de a hatnapos háborút és Jeruzsálem óvárosának visszafoglalását követően lebontották az itt álló arab épületeket, ezek helyén most egy hatalmas tér terül el a Siratófal előtt.
Az imaszíj (tfilin) és a kézzel írott bibliai idézeteket tartalmazó kis fekete dobozok (bájit) fontos vallási kellékek (Fehér Rózsa felvétele)
Itt lehettünk tanúi annak, hogyan ünneplik a barmicvót. A zsidó fiúk 13 évesen ekkor válnak felnőtté, innentől kezdve nyilvánosan felolvashatnak a Tórából. Hüpe alatt, dobbal és klarinéttal kísért éneklés közepette vonult a család a hivatásos zenészekkel a Siratófal bejáratáig. Onnan már csak a férfiak kísérték a fiút, a nők paraván mögül szemlélték az eseményeket. A zsúfolt és zajos férfirésszel ellentétben a Tórát olvasó asszonyok, lányok áhítatos csendben imádkoznak. Az évezredes kövek rései közt apró cetlik (jiddisül kvitlik), Istennek címzett kérések fehérlenek. Aki nem tudja személyesen „feladni” kérését, annak állítólag a jeruzsálemi rabbiátusnak címzett levelét, e-mailjét, faxát egy rabbi becsúsztatja a Siratófal réseibe. Isten postaládájából kéthetente kiszedik a kvitliket, majd az Olajfák hegyén eltemetik őket.
Egy kiadós séta után épp innen, az óvárossal szemben lévő Olajfák hegyéről nézve veszünk búcsút Jeruzsálemtől, a várost megbénító sabbat ünnepe előtt Tel Avivba indulunk. A látvány a hegyről lélegzetelállító. A hegyoldalban hatalmas zsidó temető, alattunk a völgyben keresztény, szemben az óváros falánál arab sírok – így nyugszanak ősi ellenségek egymás szomszédságában, szent Jeruzsálem városában.
