Hova, merre, kihez forduljanak a borászok, és mi mindent tegyenek annak érdekében, hogy boraik vevőre találjanak határon innen és határon túl?
Cabernettel teli hordók sorakoznak, évjárat szerint (Ótos András felvétele)
Ezekre a kérdésekre próbáltak feleletet adni az EU Info Point újvidéki részlegének szervezésében a Bálint napján (ami napja Szent Trifunnak is, aki a borászok védőszentje) megtartott tanácskozáson. Az összejövetel helyszínéül a Fruška gora-i borvidék legsikeresebb pincészetét, a karlócai Živanović-pincegazdaságot választották. A döntést nemcsak a sikeres borászati tevékenység bemutatása befolyásolta, hanem az a nagyszerű példa is, amivel Živanovićék dicsekedhetnek, miszerint kiválóan ötvözik a turizmust a borkóstolóval, a nedű értékesítésével, és ehhez még mézforgalmazást is társítanak. Igazi multifunkcionális gazdálkodást vezetnek, patinás borospincével, a szőlészethez fűződő kiállítással, mézfeldolgozó múzeum bemutatásával és persze a szükséges termekkel.
A jó bornak nem kell cégér – így szól a közmondás. Valamikor lehet, hogy így is volt, mondjuk, a 16. század táján, amikor erről a vidékről jelentős mennyiségben szállították határon túlra a bort, de mára a közmondás is a múlté. Bizony, nagyon is kell a cégjelvény és a márkavédjegy a gazdaságoknak és a boroknak is.
Már a Titanicon is ott volt a karlócai bermet (Ótos András felvétele)
A vajdasági borvidék nedűinek exportálási lehetőségeiről az európai uniós piacon belül – ez volt a fő témája a tanácskozásnak. Az európai uniós szabályozás ugyanis minden korábbi szabályt felrúgott, már csakis a bejegyzett gazdaságok, a védjegyzett márkanévvel bíró borok, a borászatukról ismert jellegzetes vidékek és régiók tudnak csak labdába rúgni. Ilyenné kellene válnia a Fruška gora-i, palicsi, horgosi, bácsszőlősi, verseci, észak-bácskai és a többi vajdasági borvidéknek is. Az általuk előállított, a vidékre, régióra jellemző borok elnevezését le kell védetni, ötletes és jól felismerhető címkével ellátni, amellett, hogy jó minőségű, a szabványoknak megfelelő bort készítenek. De ez még nem minden. Társulásba kell nekik szerveződni, mert csakis így szállhatnak versenybe a nemzetközi piacon. Erről szerette volna tájékoztatni a tanácskozás iránt érdeklődőket Branislava Opranović, az összejövetel szervezője, akinek a fő célja az volt, hogy a gazdák választ kapjanak a legtöbb kérdésükre.
A borászok reagálásából ítélve arra lehet következtetni, hogy ők tudnak jó bort készíteni, az eljárási folyamatot magas szintre fejlesztették, folyamatosan bővítik a gazdaságot, korszerűsítenek, eleget tettek a bejegyzési kötelezettségnek, sőt márkavédjegyük is van, egyszóval ami a borkészítéshez kötődik, azt mind megoldották, most már a kamarákon, az illetékes titkárságokon lenne a sor, hogy segítsenek nekik a szerveződésben és a portéka eladásában. A nemzetközi porondon csakis egyesületbe, társulásba vagy klaszterba tömörülve tudnak megjelenni, egyénileg nem megy. A hazai piacon többé-kevésbé feltalálják magukat, de a külföldi értékesítés nagyon akadozik. Noha évek óta ígérgetik nekik, hogy hamarosan megszervezik az áttöréshez szükséges klaszteresedést vagy társulást, ennél több eddig nem történt. A megvalósítás várat magára.
Egy ablakpárkánynyi, borhoz fűződő kiállított tárgy Živanovićéknál (Ótos András felvétele)
Az Európai Unió szerbiai delegációjának nevében Karl-Heinz Vogel köszöntötte az egybegyűlteket. Lelkesen szólt a Vajdaságban föllelhető borok minőségéről, de figyelmeztetett arra, hogy az európai uniós szabványokhoz kell igazítani a szőlészetben és a borászatban folytatott tevékenységet. Nehéz betörni az európai uniós piacra, mert világszínvonalon is a legnagyobb bortermelő országok tartoznak soraikba. Ezért arra kell törekedni, hogy valami olyat tudjanak nyújtani a vajdaságiak, amivel mások nem büszkélkedhetnek. Megemlítette az ókadarkát, a Prokupacot és a Tamjanikát. Számára valószínűleg ezek voltak a legkedvesebb tájjellegű borok. Željko Dvožak a Tartományi Gazdasági és Turisztikai Titkárság nevében arról szólt, hogy az európai uniós szabványok alkalmazása már folyamatban van, a gazdaságok bejegyzése és a védjegyek megteremtése is, folyamatos a borászok képzése is, felvilágosítják őket arról, hogy merre, hogyan haladjanak tovább. Dragica Samardžić, a Tartományi Gazdasági Kamara vendéglátóiparral és turizmussal megbízott titkára azzal dicsekedett, hogy tavaly 750.432 dollár értékben szállítottak külföldre vajdasági bort. Ebből 248.965 eurót a horvát piacon tudtak értékesíteni. A lehetőségekhez képest ez nem sok, de a nemzetközi kiállításokon és vásárokon való fokozottabb részvétellel és a borászok közötti társulások megalakításával az idén biztosan jobb eredményt tudnak majd felmutatni.
Kóstolni is szabad, a kazánokat csapra verték (Ótos András felvétele)
Božica Marković, a horvát gazdasági kamara mezőgazdasággal foglalkozó szektorának igazgatója ismertette, hogy náluk milyen követelményeknek kellett eleget tenni ahhoz, hogy borászaik szalonképes partnerek lehessenek az Európai Unióban. Nézete szerint az a legfontosabb, hogy folyamatosan kommunikáljanak egymással a szakemberek, tudják, hogy mikor milyen törvényes előírásnak kell eleget tenni, de szerinte is mielőbb egységes szervezetbe kell tömörülniük, hogy az érdekeiket kifejezettebben tudják védeni. Náluk jelenleg hektáronként 300 eurós támogatást fizetnek, ami nem sok, de mégis jelent valamit. Nélkülözhetetlen feladatnak mondta, hogy az ország európai uniós csatlakozása előtt az illetékes szervek készítsenek egy jól megtervezett nemzeti mezőgazdasági programot, amiben benne lesz az is, hogy milyen elvek alapján kívánnak a borászoknak segíteni, és hogyan gondolják serkenteni a borkivitelt.
A tanácskozás résztvevői megtekintették a Živanović-cég patinás borospincéjét, és nyolcféle bort kóstolhattak meg, amelyek közül egyértelműen a karlócai vörös és fehér bermet vitte el a pálmát.
