A prelo évszázados bunyevác népszokás, amelynek jelentése fonó, és egy kalákában végzett munkaszokásból, a kenderfonásból eredeztethető. Eleinte családoknál rendezték meg: ilyenkor minden korosztály összejött, a gyerekektől az idősekig, és együtt szőttek, fontak, beszélgettek, olykor még egy kiválasztott mesélő is volt köztük. Így múlatták télen a napokat, amikor nem kellett a mezőgazdasági munkákkal foglalkozni.
Az óbecsei Snežana Sekulić nem mezőgazdasági munkákból él, elfoglalt ügyvédként, feleségként és édesanyaként, télen-nyáron egyformán rengeteg dolga van. A múlt héten otthonában mégis prelót tartott: vagy húsz ügyes kezű és szorgalmas asszony jött el hozzá egy kis csevegésre és kézimunkázásra.
– Lánykorom óta szeretek kézimunkázni. Amikor az óbecsei Đido Művelődési Egyesület elnökeként azzal szembesültem, hogy a sokác népviselet beszerzésére pályázva a szükséges 12 viselet helyett csupán egyre kaptunk elegendő pénzt, kezembe vettem a dolgokat: magam köré gyűjtöttem ügyes kezű rokonokat, barátokat, majd csatlakoztak hozzánk a radičevići Mak na konac és a mileševói Mileševke egyesület asszonyai is – innentől már egymást ösztönöztük, és a kevésbé gyakorlottak is gyorsan belejöttek a hímzésbe, varrásba… Ez a mostani a harmadik közös prelónk, amikor elbeszélgetünk, eszünk, iszunk, tapasztalatot cserélünk, és egy kicsit versengünk is egymással – mondja Snežana.
Az elmúlt három évben a lelkes csapat több mint két tucat férfi- és ugyanannyi női sokác viseletet varrt meg: egy-egy női öltözeten 4000–8000 flitter is van, és egy ügyes asszony egy óra alatt 40-et tud felvarrni. Ez az önkéntes munka ezért is felbecsülhetetlen értékű, hiszen egyetlen ilyen autentikus ruháért ezerötszáz eurót is elkérnek máshol.
Zoran Mučalov a Đido táncosa, ruhatárosa, a viseletek ügyében a csoport szakmai tanácsadója, aki szerint ebből a spontán kezdeményezésből hatalmas dolog született.
– A kézimunkázó nők, asszonyok remek munkát végeztek a sokác viselettel, a gyönyörű szoknyák a mintául szolgáló eredetivel megegyező, ha nem jobb minőségben készültek el, amihez sok kutatómunkára is szükség volt. Azon vagyunk, hogy viseletben és táncban a vajdasági népi hagyományok őrzői legyünk – a táncban már bizonyítottunk, ezek az asszonyok pedig a viseletekben is sikerre viszik ezt a törekvésünket. Most gazdag hímzésű, slingelt bácskai viseletek készülnek – tudtuk meg Zorantól.
A víg kedélyű és vitális nők, asszonyok egy része tavaly a tánchoz is kedvet kapott, így alakult meg a gyermek, ifjúsági, profi, azaz fellépő és a veterán csoport mellett a középkorúak és a nyugdíjas asszonyok rekreációs tánccsoportja is – ez utóbbi a Đido év végi koncertjén be is mutatkozott a közönségnek. Ezek az asszonyok emellett közös utazásokat szerveznek, és mulatni is rendszeresen összejönnek – végül is a prelo nemcsak munka, de vigalom is.
