Az elmúlt néhány héten Ludason mindenki csak a Ludas Matyi Művelődési Egyesület huszadik születésnapjáról beszélt. Az elnökség tagjai személyesen vitték el az egykori és mai tagoknak a személyre szóló meghívót az ünnepre, ahol feltétel volt a jelmezben való megjelenés. Ezt kihívásnak fogták fel a meghívottak, és igazán ötletes jelmezkreációkban jelentek meg.
Tűzijáték, lufi és torta, a születésnap hagyományos kellékei (Gergely Árpád felvétele)
Találkozhattunk többek között Zorróval vagy a Jó Tündér keresztanyával a Shrek rajzfilmből. Találó volt ez a jelmez, hiszen Vásárhelyi Teréz, a Ludas Matyi Művelődési Egyesület jelenlegi elnöke civilben odaadó munkájával, szeretetével teszi varázslatossá az egyesület mindennapjait.
Meghívottként tiszteletüket tették a birodalmi rohamosztagosok, kalózok, Amerika kapitány, Harisnyás Pippi és még sokan mások.
A nem mindennapi születésnapi bulin Aladics Tiborral, Vörös Imeldával és Vásárhelyi Terézzel beszélgettünk múltról és jelenről.
– Egyesületünket mindenki ismeri a környéken, szinte lehetetlen volt nem megjegyezni a ludasi Ludas Matyi nevet. A határon innen és túl már sok helyen nem kellett külön bemutatkoznunk, épp ezért amióta az elmúlt hat évben az egyesület elnöke vagyok, mind jobban megerősödik bennem a meggyőződés, miszerint a név kötelez. Ápolnunk kell és továbbvinni elődeink tevékenységét – mondta Vásárhelyi Teréz.
A közönség nagyon jól szórakozott (Gergely Árpád felvétele)
Múlt és jelen a darabban (Gergely Árpád felvétele)
Aladics Tibor a kezdetektől fogva részt vett az egyesület munkájában, az élvonalból diktálta a tempót és mutatott példát. Most sem volt másképp: a jubileumi színdarabot is ő írta és rendezte, és a szereposztásból sem maradt ki.
– Itt most felrobbant a színpad! Visszapörgettük az időt, olyan dolgot csináltunk, mint húsz évvel ezelőtt, beleadtuk a szívünket-lelkünket, mert így született annak idején a Ludas Matyi. Úgy éreztük, hogy a huszadik születésnapra valami hasonlót kell csinálnunk. Annak idején is pontosan mindent ugyanígy csináltunk: rendeztük a darabokat, mi találtuk ki a poénokat, apró-cseprő ötletekkel állítottuk össze a darabot. Mindannyiunknak egy kedves emlék az egyesület létrejötte, a színdarabok, barátkozások, fellépések. Nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre, de úgy gondoljuk, jól sikerült a jubileumi előadás, mégis, a közönség lesz a megmondója, milyen a darab lecsengése számukra. A fellépés előtt szinte mindannyiunknak lámpaláza volt, de amint felértünk a színpadra, ott már más világ kezdődik. Ez egy egyedi darab volt – szögezte le a rendező.
Vörös Imelda a darabban önmagát alakította, megjátszotta, hogy semmire sem emlékszik az elmúlt húsz év történéseiből. Az emlékei előhívása folyamán egy időutazásra invitálták a vendégeket, képekkel, beszélgetésekkel, élménybeszámolók mutatták be a Ludas Matyi elmúlt húsz évét. Később pedig a darabban kiderült, hogy ez egy rejtett kamerás felvétel volt, és ezáltal dokumentumként megmarad az utókornak.
Szalai Angéla, aki már húsz évvel ezelőtt is tagja volt az egyesületnek, a születésnapon a következőket mondta:
– Húsz éve a Liliomfiban Mariska szerepét alakítottam, szerencsére édesanyám megőrizte az akkori jelmezemet, s úgy gondoltam, nagyon frappáns lesz, ha most is Mariskának öltözöm. Elég nehéz volt időpontot egyeztetnünk a próbákra, de nagyon örülök, hogy végül sikerült, mert így legalább együtt voltunk, és újra átéltük a régmúlt idők varázsát.
Vörös Imeldának, a Szabadkai Gyermekszínház színészének a világát jelentő deszkákon játszani mindennapos dolog, ennek ellenére ő is csillogó szemmel, izgatottan számolt be a történtekről.
Amerika kapitány, a kalóz és társaik (Gergely Árpád felvétele)
– Vásárhelyi Teréztől, az egyesület jelenlegi elnökétől kaptam egy telefonhívást, szólt, hogy Aladics Tibi magára vállalta a műsor megszervezését, és titokban megsúgta, hogy vegyem fel Tiborral a kapcsolatot, mert bizonyára örülne a segítségemnek. Amikor Tibit felhívtam, megtudtam, hogy színdarabot készítenek az elmúlt húsz évről. Nagyon megörültem, és javasoltam, most ők rendezzenek meg engem, az én szerepemet, mert a kezdetekben a rendezői szerepet én vállaltam magamra. Történelmi pillanat volt ez, mert annak idején elég ostoros kézzel bántam a társaimmal, amikor rendeztünk, vagyis utasítottam őket, mit kell csinálniuk, mert úgy éreztem, keményen kell fellépnem, hogy mindenki a maximumot adhassa. Most akasztották a hóhért. Tibor kiváló beszéd- és íráskészséggel van megáldva, erről többször is tanúbizonyságot tett, ha ugyanis sikerült megfelelő hangulatba hoznunk, hogy teljesen csak az adott témára összpontosítson, fantasztikus dolgokat tudott kitalálni. Tibor a családi házában fogadott bennünket. Itt kétszer találkoztunk mi négyen: Szalai Angéla, aki a Liliomfiban Mariska szerepét játszotta, mindig nagyon erős húzóereje volt az egyesületnek, Tibivel pedig mindig nagyon jól kiegészítették egymást, Csík Valika, aki időközben férjhez ment, mostani nevén Bátori Vali, a régi Ludas Matyi-s felállásban nagyon félénk, visszahúzódó személy volt, hogy bátorítsam, a súgó szerepét adtam neki, és ezt be is kellett jelentenie a közönségnek az előadás elején, mert mindenki tudta, hogy az első nagy előadásnál mindenképpen van súgó. Emiatt akkor neheztelt is rám, majd később kapott más szerepet is. Most, húsz évvel később, legnagyobb meglepetésemre Valika pozitív irányban változott, és úgy éreztem, nem volt hiábavaló az akkori erőfeszítésem – mondta Imelda, majd folytatta:
– Valóban közösen ötleteltünk, egymásra épültek a gondolatok. Egy egyedi dologról van szó, mint bármikor a Ludas Matyi fennállása alatt, mert az első néhány évben nagyon erős volt a színjátszás az egyesületben. A születésnapi előadásunk más közönségnek nem lett volna érdekes és ilyen sokatmondó, mint a Ludas Matyi-soknak. Csodálatos érzés, hogy akik valamikor tizennyolc-húsz évvel ezelőtt tizennyolc-húsz évesek voltak, velem voltak a színpadon, többek között előadták a Liliomfit, a Lócsiszárt, a Cigány kabarét, s akkor nagy fába vágták a fejszéjüket, most nagyon várták ezt a lehetőséget, megmérettetést. Az idősebbek is eljöttek, itt volt az idén nyolcvanhatodik életévét betöltő nagymamám is, aki egykor dalárdatag volt. Úgy érzem, hogy annak idején megmozgattuk a falu apraját és nagyját, és most ezek az emberek eljöttek, eleget tettek a mókás felkérésnek, jelmezt öltöttek, és igazán jól érezték magukat – mondta Imelda.
Egy születésnapi bulit sokféleképpen meg lehet szervezni, de ez egyedi volt. Biztosan emlékezetes marad az egyesület munkája, és példaértékű lesz a következő generációk számára.
