Meghívó érkezett szerkesztőségünkbe a MIDAS-tól (Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete) a tisztújító-tanácskozó közgyűlésre, amelyet április 21-e és 24-e között tartanak meg Barcelonában. Miután a Magyar Szó tavaly a szervezet szabályzata értelmében, ajánlás alapján teljes jogú taggá vált, így ötre bővült a MIDAS védelmező gondoskodását élvező magyar nyelvű napilapok száma: a szlovákiai Új Szó, a romániai Bihari Napló, Nyugati Jelen és Szabadság után a szerbiai Magyar Szóval. A helyszín és az időpont megválasztása nem volt véletlenszerű, hiszen a spanyolországi kisebbségi lapok a legtömegesebben képviseltetik magukat a szervezetben, szép számban akad közöttük katalán nyelvű, barcelonai székhelyű napi sajtó. Április 23-a pedig Szent Györgynek, a büszke és lelkes katalánok védőszentjének az ünnepe, ahogy ők mondják, Sant Jordi-nap, amikor mindenki vörös rózsával a kezében boldogan járja végig a Tartományi Hivatal (Diputación) udvarán rendezett rózsakiállítást és a Ramblas sugárút végeláthatatlanul hosszú, „Barcelona Váci utcáján” a tengerparttól a Placa Catalunyáig (Katalán tér) vezető kirakodós könyvvásárt. Ezt szerették volna bemutatni az odalátogató kisebbségieknek.
A tanácskozás helyszínéül a belvárosi Casp utcai Ayre Caspe Szállót választották, amely Antoni Gaudi híres katalán építész fő műve, a Sagrada Família (Szent Család-templom), a világcsoda és a város szimbóluma közvetlen közelében van. A 28 tagot számláló MIDAS évi közgyűlését a szervezet létrehozásának ötletgazdája, a már doajennek számító Bojan Brezigar nyitotta meg, aki az olaszországi szlovénok (trieszti székhelyű) napilapjának, a Primorski dnevniknek 16 éven át a volt a főszerkesztője, elkötelezett érdekképviseleti és kisebbségjogi harcos. A kezdetektől fogva bábáskodott a MIDAS felett, az igazgatótanács tagja az alapítás, 2001. július 28-a óta. A Magyar Szónak így mesélt erről:
– A kezdetektől fogva itt vagyok. Az én ötletem volt az európai kisebbségi nyelven megjelenő lapok érdekszervezetének a megteremtése. Valamikor 1997/98-ban szerveztünk egy konferenciát Triesztben, a Primorski dnevnik vezetésével. Az európai kisebbségi média helyzetének a feltérképezése volt a célunk. Az eszmecseréből azt a következtetést vontuk le, hogy szükség lenne egy szerveződésre, amely összefogna bennünket, és képviselhetné az érdekeinket rangos európai intézményeknél és szervezeteknél. Azt tapasztaltam, hogy a többi kisebbségi nyelven megjelenő lap képviselői, a dán, a német, a katalán, a svéd, a magyar, mind-mind lelkesen támogatta az ötletet. Ekkor eldöntöttük, hogy létrehozzuk a MIDAS-t. Abban is biztosak voltunk, hogy nem lesz szükségünk egy állandóan üzemeltetett székházra, irodára, mert ez nagy kiadással jár, elég, ha lesz egy címünk, ahova érkezhetnek a beadványok, levelek, meghívók és értesítések. Végül is a bolzanói Európai Akadémia mint intézmény magára vállalta a gyakorlati dolgok intézésének a befogadását. Itt tevékenykedik a főtitkárunk és az asszisztense. Innen irányítjuk a dolgainkat. Évente egy konferenciát tartunk, amit mindig máshol rendezünk meg.
Ízelítő a sajtótermékekből, köztük a Magyar Szóval
Könyvek és rózsák a Ramblas sugárúton Szent György napján
– A magyar kisebbségi média immáron szép számban képviselteti magát a MIDAS-on belül. Valaki azt találta mondani, hogy a magyar a második leggyakrabban beszélt nyelv a szervezetben.
– Igen, a pozsonyi Új Szó képviselője a kezdetektől fogva itt van közöttünk, már a trieszti tanácskozáson is megjelent, s később, a megalakulás után, csatlakoztak a romániai magyar lapok, majd most legnagyobb örömünkre legutóbb a Magyar Szó, amely a svájci rétoromán napilap mellett a második olyan országból érkezett kisebbségi média, amelyik még nem csatlakozott az Európai Unióhoz. Tudomásom szerint a leggyakrabban beszélt nyelv a katalán, hiszen hét katalán nyelvű napilap tartozik hozzánk, Finnországból hét svéd újságunk van, és német nyelvű kisebbségi napilap is akad szép számban.
– Mi a tapasztalatuk, a kisebbségi napilapok meg tudnak-e élni támogatás nélkül, csak a piacról, vagy kimondottan dotációfüggők?
– Egyetlen kisebbségi napilap sem tud fennmaradni a piacon egyedül. Mindegyik hozzánk tartozó média valami módon kap támogatást, vagy állami, privát, regionális, esetleg alapítványi (ami Finnországban nagy divat) dotációban részesül. Elképzelhetetlen, hogy egy újság, amelynek néhány tízezres vagy akár százezres olvasótábora van, fenn tudjon maradni támogatás nélkül. Szerencsére a nyugat-európai gyakorlat és jogszabályozás előirányozza, hogy a kisebbségi lapokat támogatni kell. Ez törvényszerű, és az adott országnak a kötelessége.
– A trieszti Primorski dnevnik főszerkesztője volt 16 éven át. Most már nyugdíjas. Önöknek az idő alatt, míg vezette a lapot, voltak e anyagi nehézségei, gondjai azzal, hogy módosítgatták a dotáció mértékét és nagyságát?
Bojan Brezigar, a MIDAS szellemi atyja a Magyar Szó képviselőivel
– Olaszországnak a kisebbségek szempontjából nagyon kedvező törvényes rendelkezése van a média tekintetében. Kötelezik az államot arra, hogy minden kisebbségi írott médiát támogatnia kell. A mi költségvetésünknek 60–65 százalékát teszi ki az állami dotáció, amit pontosan, rendszeresen megkapunk. Teljes autonómiát élvezünk, senki nem szól bele semmibe, eszükbe sem jut ellenőrizni bennünket. Egyszóval nekünk ez a dotáció jár. Az olaszországi média finanszírozási rendszere nagyon jól működik. Kedvező megoldást találtak erre, amivel mi elégedettek vagyunk. Az anyaországtól is kapunk támogatást. Az is jól jön. Ezen felül a többi már a mi leleményességünktől függ, hogy milyen ügyesek vagyunk, mennyi reklámot, hirdetést tudunk becserkészni, és az is a dolgunk, hogy eljuttassuk a lapot az olvasóhoz.
– Ön, mint a MIDAS megálmodója, így képzelte el a szervezet működését, ahogy most alakul?
– Meg vagyok elégedve. A 16. évünk ez. Három mandátumon keresztül Toni Ebner, a német nyelvű, olaszországi Dolomiten napilap képviseletében volt a MIDAS-nak az elnöke. Négy évvel ezelőtt Edita Slezákovát a pozsonyi Új Szó képviseletében választottuk meg elnök asszonynak, és most az idén újabb négyéves mandátumra kapott bizalmat tőlünk. Van egy hattagú igazgatótanácsunk és négytagú felügyelőtanácsunk. Ez az irányító szerve a MIDAS-nak. A főtitkári teendőt pedig Günther Rautz látja el. Valamennyiüket most újraválasztottuk, ez talán azt bizonyítja, hogy elégedettek vagyunk azzal, ahogyan végzik a munkájukat. A 28 tagunkat folyamatosan értesítjük a bennünket érintő kérdésekről, elektronikus úton mindenkit informálunk mindarról, ami történik. Anyagilag a már említett Európai Akadémia támogat bennünket, és a tagsági díjból tartjuk fönn magunkat. Az évente egyszer megszervezésre kerülő közgyűlés-tanácskozás házigazdája rendszerint nagymértékben hozzájárul a kiadásaink fedezéséhez. Hangsúlyozom, elégedett vagyok, a következő elképzelésem, sőt határozott célom az, hogy eljussunk Brüsszelbe, és bekerüljünk az Európai Parlamentbe, ahol a fontosságunknak és súlyunknak megfelelő támogatást remélünk. Ez lesz az előttünk álló év küldetése.
(Következő számunkban: Sándor vagyok, de nem magyar)
