Az anyaság és a munka sokszor összeegyeztethetetlen, például Japánban sok nő azért nem megy férjhez és vállal gyereket, mert az karrierje végét jelentené. Vidékünkön a fiatal házaspárok vagy nem vállalnak gyereket, vagy maximum egyet-kettőt. A megélhetéshez két kereset kell, és arról a kevés luxusról sem könnyű lemondani. Slingár Irén saját bőrén tapasztalta, hogy milyen nehézségekkel jár a gyermekvállalás, hiszen gyermekei születése után nem térhetett vissza régi munkahelyére. Ez viszont nem vette el a topolyai nő kedvét a gyerekektől, egy lányt és két fiút szült. Lánya Réka most 19 éves, iker fiai Elek és Levente pedig 16. évüket tapossák. Réka Zentán fejezi az egészségügyi középiskola gyógyszerészeti szakát, és a szegedi egyetemre készül, a fiúk pedig a topolyai gimnáziumba járnak. Mindhárman a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ néptáncosai. Irénke jelenleg a topolyai Községi Unió munkatársa, emellett családjával közösen gondoznak egy kisebb gyümölcsöst. Saját bevallása szerint, férjével együtt családközpontúak.
– Mindketten olyan családból jöttünk, ahol fontos a szeretet és az együtt töltött idő. Állítom, hogy mindenkiben olyan családkép él, amilyet otthonról hoz magával. A férjemnek nincs testvére, viszont tanyán éltek, a nagybácsikkal, nagynénikkel. Mindig nagy család vette körül, ezért ő eleve 3 gyereket szeretett volna, én pedig úgy voltam, hogy majd meglátjuk. 1985-ben kerültünk össze, amikor még jó körülmények voltak, jól lehetett keresni és haladni a ranglétrán. Kereskedőként kezdtem, raktáros lettem, majd az adásvételi osztályra kerültem. Sajnos, amikor gyereket szerettünk volna, kiderült, hogy nem lehet gyermekünk. Sok orvost felkerestünk országszerte, de sehol sem tudták megmondani ennek az okát. Már mindenki lemondott róla, hogy valaha is gyerekünk születne, amikor bejelentkeztünk egy ismerősünk kecskeméti orvosához. Ő megállapította a problémát, és egy kisebb műtéttel orvosolta. Nagyon megörültünk, amikor 10 év után megszületett a kislányunk. Másfél évre rá ismét teherbe estem és az orvos megállapította, hogy ikreket várok.
-- Hogyan reagáltak a munkahelyén arra, hogy gyermekei születettek?
– Sajnos a gyerekek születése egybeesett a nagyon krízises időkkel. Az öröm óriási volt, másfelől viszont állandó pénzgondokkal küzdöttünk. Két év szülési szabadságot kaptam, és amikor három gyerek után vissza akartam menni a munkahelyemre, megkérdezték, hogy eszemnél vagyok-e? Egy három gyerekes anyuka nem dolgozhat az adásvételi osztályon, ahol sokat kell utazni. A vállalat egyébként is csődbe ment, és csak bizonyos embereket vettek vissza. Ebben az időszakban a privatizációk sorra tették tönkre a vállalatokat, ezért csak egy-két évre szóló ideiglenes munkákat találtam. Főként a férjem fizetéséből éltünk.
-- Három gyerekkel hogyan boldogultak egy fizetésből?
– Nem igazán jöttünk ki belőle, de nem messze a házunktól van egy kis parcellánk, és eldöntöttem, hogy csinálunk egy gyümölcsöst. Ebből befolyt és befolyik egy kis plusz pénz, de csak úgy tudunk keresni rajta, ha közösen dolgozunk és nem fogadunk munkásokat. A gyerekek így megszokták, hogy dolgozni nem szégyen. Mindig megbeszéljük, hogy mit kell csinálni, ezt időben összeegyeztetjük a tanulással, és közösen dolgozunk. A gyerekeket motiválja a zsebpénz, mivel tavaly is úgy mentünk el nyaralni, hogy eladtuk a barackot és a nyári körtét. A kislányomat reggel 6-kor kivittük a piacra, ahol eladta a gyümölcsöt. Nem volt számára kérdéses, hogy megcsinálja-e vagy sem. Igazán csak összefogással tudunk boldogulni.
-- Napjainkban sem könnyű a gazdasági helyzet, s az önök lánya egyetemre készül. Hogyan oldják meg az anyagi nehézségeket?
– A férjem tanár, nekem pedig ideiglenes munkahelyem van, ahol honoráriumért dolgozom, de az a kis pénz is jól jön, amelyet honorárium fejében kapok. Családi pótlékot sohasem kaptunk, mert van egy kis földünk, így csak arra tudunk hagyatkozni, amit megkeresünk. Például a nyaralást úgy oldjuk meg, hogy fizetjük az üzemanyagot és egy olcsó apartmant bérelünk, az ételt pedig visszük magunkkal. Így alacsony költségből kijövünk, a gyerekek pedig pontosan tudják, hogy nem bírunk éttermekbe menni, nagy ebédeket csapni, de ezt nem is várják el. Az iskoláztatás sem könnyű, a lányunk most egyetemi felkészítőre jár Szegedre, ami nem olcsó dolog, akárcsak a zentai lakbér sem. Az étkezését úgy oldom meg, mint a nyaraláson, mindent elkészítek és lefagyasztok, ő pedig csak fölmelegíti. Mindenben igyekszünk a legolcsóbb megoldást választani. A lányom azzal is tisztában van, hogy csak állami költségvetésen juthat be az egyetemre, mert mi egy magánegyetemet nem tudnánk kifinanszírozni.
-- Dolgozik, gyümölcsösük van és három gyerekről gondoskodik. Hogy tudja mindezt időben összeegyeztetni?
– Nehezen, mert ez négy műszakos munka. Korán reggel felkelünk és begyújtunk, hogy mire mindenki felébred meleg legyen. Villany- vagy gázfűtés szóba sem jöhet, mert túl drága lenne. Én 8-ra megyek munkába, de előtte még előkészítem az ételt, hogy ebéd előtt csak melegíteni vagy sütni kelljen. Munka után ezt gyorsan elkészítem, de ha férjemnek dél körül nincs órája, akkor ő csinálja meg. Nem probléma neki, hogy fakanalat fogjon, hiszen az a cél, hogy a gyerekek mindig meleg ételt kapjanak iskola előtt vagy után. Néha ők is besegítenek, mert megszokták, hogy néha magunkért meg kell tenni dolgokat. A takarítást is úgy osztottuk be, hogy mindenki rendben tartja a saját szobáját, a közös helyiségeket pedig nem nehéz tisztán tartanom. Jellemzően minden feladatot igyekszünk megosztani, pl. a vasalt ruháit mindenki maga rakja el. Nem tudom, más családoknál ez hogy van, de nálunk úgy alakult, hogy családilag oldjuk meg a problémákat. Hozzá kell tenni, hogy a szüleimtől is rengeteg segítséget kapunk. A férjem szülei sajnos mindketten meghaltak, amikor megszülettek a gyerekek. A szülőkről mindig azok a fiatalok jutnak eszembe, akik arra kényszerülnek, hogy elmenjenek innen. Hogy tudnak ők dolgozni és gyereket nevelni, a szüleik segítsége nélkül? Nagyon jó, hogy bármikor fel tudom hívni anyut és eljön segíteni. Szerintem, roppant fontos a családi háttér.
– Változtatna-e valamin, ha vissza tudna menni az időben?
– Az az igazság, hogy nem változtatnék, mert nekem nagyon összejött ez az egész. Igaz, kicsit későn születtek a gyerekek, ami sok idegességet és stresszt okozott. Ha előbb jönnek világra, akkor talán elkerülhettük volna. Másrészt, fiatalon könnyebben beleképzelhettük volna magunkat a gyerekek helyzetébe, jobban alkalmazkodhattunk volna hozzájuk. Az élet viszont így hozta, és mi így fogadtuk el. Próbáljuk elsajátítani az újfajta nevelési elméleteket és humorosan reagálni az ő kamaszkori viselkedésükre.
– Mit jelent Önnek a családja?
– Az a jó, hogy mindig örömmel megyek haza és megvannak a céljaim. Nem fáradt az ember, ha tudja miért dolgozik. A nagy család kitölti az egész életet, nincs sok idő filozofálásra és buta gondolatokra. Az embernek tennie kell a dolgát és előrehaladni, hogy elérje a céljait.
