A Kray-család kastélyával szemben egykor 15 katasztrális holdon terült el Topolya csodálatos díszkertje. A mai labdarúgópálya helyén libanoni cédrusok álltak, a teniszpálya helyén tó volt. Hosszú-hosszú évtizedek óta azonban hányattatott sorsra ítéltetett az egykori uradalmi díszkert.
Báró Kray Pál (1735–1804) topolyai kastélyával átellenben uradalmi díszkertet alakított ki, melyről halála után a fiatalon, 1805-ben elhunyt Ferenc fia és felesége viselt gondot. Az özvegy báróné, Kray Ferencné Gessel Borbála (1774–1852) a parkot a XIX. század elején csodálatos díszkertté varázsolta: magas kőfalat emeltetett köré, szemléltetve egyrészt személyes tulajdonjogát, másrészt ügyelve a növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen páratartalomra. Messzi tájakról hozatta a ritka szépségű, egzotikus növényeket. A még szabad területekre, így a Krivaja folyó keleti partjára is fiatal, nemes fákat ültettetett. A mai labdarúgópálya helyén egykor libanoni cédrusok sorakoztak. A Kőfal utca mentén abban az időben dúsan tenyésző cserjék pompáztak. A parkban szabályos utak akkor nem voltak, de a hatalmas fák, a sok bokor és a sűrűn beszőtt bozót között több helyen voltak árnyas ülőhelyek asztalkákkal. Igaz, a nép előtt csak fogalom volt a Nagykert abban az időben, de az úri társadalomnak valóságos mulatóhelye volt. Topolya, köszönhetően a Kray-családnak, párját ritkító hatalmas angol parkjáról messze földön ismertté vált – olvasható Csípe Tímea a Bácsországban megjelent, a park történetét feldolgozó tanulmányában, melyből azt is megtudhatjuk, hogy az utolsó Kray leányát, Irma bárónőt (1830–1913) gróf Zichy Nepomuk János vette feleségül, aki 1852-ben a topolyai birtok földesura lett. Zichy gróf rendbehozatta a topolyai birtokot, és évenként kétszer, májusban és októberben, két-három hetet Topolyán töltöttek. Az új földesúrhoz híven a díszkertet Zichy-parkként említik. A grófné a kertet valóságos angolparkká alakíttatta. Északi részére rózsaligetet telepíttetett, rózsasátrakkal és rózsás alagúttal. A park középső részén elszórt virágágyások kaptak helyet délszaki virágokkal, a park déli részén, a régi tó helyén pedig a nádast kivágatva halastavat létesíttetett.
1913-ban Irma bárónő halála után megkezdődött a Népkert hanyatlása. Többször próbálkoztak megállítani a folyamatot, de, ami több mint száz éven keresztül hírnevet és elismerést adott Topolyának, a Kray és a Zichy család eltűnésével, az idő múlásával fényét veszítette. Eltűnnek a faóriások, a kőfal, a halastó, a park területe zsugorodott, sorjában létesültek a sportpályák, az épületek a területén. A Bačka Topola és vidéke című lap 1936-ban írt a park elhanyagoltságáról, az enyészetnek átadott padokról. Ebből a cikkből is megtudhatjuk, hogy a valamikori gyűjteményeskert rendezése már jó ideje várat magára.
Az Arcus Környezetvédő Egyesület és a Művelődési Ház közös szervezésében megrendezésre kerülő Múzeumi esték téli előadássorozat keretében az idén márciusban megtartott kerekasztal-beszélgetésen az Arcus aktivistái, valamint a Telekrendezési Közvállalat igazgatója, Ivanics Zoltán és Beck Zoltán urbanista a városi park rendezésének terveiről számolt be a hallgatóságnak.
Az első lépésben ki kellene tisztítani a területet, a felesleges, értéktelen fákat kivágni, elvégezni a földmunkákat, és körülkeríteni a térséget. Ivanics elmondta, hogy a munkát a rendezetlen tulajdonviszonyok is nehezítik, emellett az is, hogy minden alkalommal az újvidéki Természetvédelmi Intézet engedélye szükséges a munkálatok elvégzéséhez.
A tervek szerint a parkban helyet kapna egy biosarok, egy mini amfiteátrum, egy szökőkút vagy csobogó, esetleg egy tó és egy tanösvény is, amelyet az iskolai oktatásban is lehetne hasznosítani.
Az Arcus Környezetvédő Egyesület megalakulása óta, 25 éve szívügyének tekinti a topolyai park, a Népkert sorsát. Évenként felhívja a figyelmet a megoldatlan problémákra.
– Három hónappal ezelőtt volt ez a kerekasztal, a Facebook oldalunkon és más internetes akció során eddig gyűjtöttük a polgárok véleményét, és most készítjük a felmérés összegzését, amely az Arcus elképzelései mellett a polgárok elképzeléseit is tartalmazni fogja, hiszen a kezdetektől fogva azt szeretnénk, ha a topolyaiak magukénak éreznék a parkot – mondta Miklós Csongor, az Arcus sajtófelelőse, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy minden park egy közösségi tér, a szó klasszikus értelmében az a szerepe, hogy odavonzza az embereket, és az emberek ott jól érezzék magukat, kikapcsolódjanak. Emellett a parkok a város tüdejét jelentik, lekötik a port, nagy mennyiségű oxigént biztosítanak, valamint élőhelyet nyújtanak a madaraknak, rovaroknak, kisemlősöknek.
Miklós szerint nagyfokú felelőtlenség, valamint adminisztrációs és politikai okok miatt évtizedek óta nem áldoznak pénzt a park rendezésére.
– A topolyai park hosszú története óta többször volt hullámvölgyben, de voltak fénykorai is, erről a régi dokumentumok, újságcikkek tanúskodnak. A mostani hullámvölgy is több évtizede tart. Az adminisztratív ügyeket sem tisztázták, és a park gondozója, a Telekrendezési Közvállalat az elmúlt időszakban gyengén végezte a munkáját. Az utóbbi egy évben változtak a dolgok, de az adminisztráció útvesztőjében lebeg a park. Mi már régen felvetettük, hogy az illetékes közvállalatokban zöld csoportot kellene létrehozni, a fák metszésénél a szabályosságot szem előtt kellene tartani, jó lenne, ha hozzáértő csoport gondozná a növényzetet.
Az Arcus sajtófelelőse azt is elismerte, hogy most előrelépés történt, készül az általános rendezési terv, amelyre egy ilyen parknak szüksége van.
– A parkhoz, mint védett területhez, járul egy általános rendezési terv, ezen belül pedig éves terv is. Ennek tartalmaznia kellene az infrastrukturális, a biológiai részt és a fenntarthatóságát is. Rendezési terv nélkül nem lehet pályázni, és egy rendezési terv a garancia arra, hogy hosszú távú tervek készüljenek.
Készülőben a park urbanisztikai terve – erősítette meg Beck Zoltán , a topolyai Telekrendezési Közvállalat urbanistája. Elkészült a jelenleg 6 és fél hektáros terület kataszteri térképe.
– A következő lépés a park urbanisztikai terve, ami magába foglalja az egész terület rendezését: új padokat, világítást irányoztunk elő, a hidakat fel szeretnénk újítani, és jó lenne egy filagória is. Régebben két építészeti terv készült, az egyikben tavacskát is előirányoztak. Nem csupán esztétikus, funkcionális jellege is lenne, mert biztosítaná a mikroklímát. Ehhez szükség lenne arra, ha a Kőfal utcában visszaraknák a falat, ami a párát a falon belül tartaná, másrészt, akkor a szemetet sem raknák ide a polgárok. A park bejárata is lényeges kérdés, olyan építészeti megoldást kell találni, ami beillik a koncepcióba, és egységes egészet alkot. Az urbanisztikai terv után, vagy már a terv utolsó stádiumában angazsálni kell egy parktervezőt, aki majd rámutat a lényeges dolgokra. Topolyán nincs olyan szakemberünk, aki parktervezéssel foglalkozik.
Beck azt is hangsúlyozta, hogy a megvalósítás fázisokban történne, hiszen látszólag egyszerűnek tűnik a feladat, de nagyon sok eleme van, és a tervezett építészeti elemeken kívül lényeges a növényzet megóvása, kialakítása is.
– Tavaly elkezdtük a tisztítást, rendezést: a kiszáradt fákat eltávolítottuk, a kivágott fákat feldaraboltuk és rászoruló családokhoz juttattuk el. Továbbá tanösvények kialakításán gondolkodunk, kitábláznánk az értékes fajokat. Olyan soha nem lesz a park, mint régen, de nem is ez a cél. Ez a park jellegéből adódóan parkerdő, és a jellegét nem változtatnánk meg, mert így értékes. Nagyon oda kell figyelni, nem kell úgymond túlurbanizálni, mindezek csak kiegészítő elemek lennének, melyek építészetileg és funkcionálisan is arra késztetnék az embereket, hogy ismét a találkozások, séták színhelye legyen az egykor közkedvelt terület.
