A Magyar Szó munkatársai Németh Zoltán és Ótos András Szerbia albánok-lakta vidékén járt, egészen pontosan Preševon és Miratovacon azzal a szándékkal, hogy minél többet megtudjanak a menekültekről, a menekültválságot élő kis közösség mindennapjairól, és ezt olvasóinkkal is megosszák. Az elkövetkező napokban a látottakról, hallottakról riportokban számolnak be. A riportsorozat első része hétfőn jelenik meg a Magyar Szó nyomtatott kiadványában. Az alábbiakban csupán egy kis ízelítőt közlünk.
Fotó: Ótos András
Ha az embernek körülbelül egy óra kell ahhoz, hogy legyalogoljon öt kilométert, akkor nekünk, Bandinak és nekem két óra kellett volna, hogy végiggyalogoljunk azt az autóbuszsort, amely Preševonál áll arra várva, hogy sorra jusson, és a városban, a befogadótábor mellett felvegye utasait, a menekülteket. Az első busz sofőrétől megkérdeztük, hogy hányan várnak a fuvarra. Ötszázan, válaszolta kedvetlenül. További kérdéseimre nem volt hajlandó felelni. Meg is értetem mogorvaságát, ugyanis akkor, amikor csaknem egy hetet kell a városon kívül, a nagy semmi közepén ácsorognia, aligha van kedve bármiről is beszélgetni, arról pedig végkép nem, hogy kifizetődő-e e hosszú téblábolás?
Bandival két napot töltünk a szerb-macedon és a szerb-bulgár határnál. Riportutunk témája a menekültek, de nemcsak ők, hanem mindaz, ami velük kapcsolatos, érkezésük Szerbiába, regisztrálásuk, utaztatásuk, ellátásuk, az az üzlet, ami körülöttük, miattuk kialakult...
Fotó: Ótos András
Ezúttal távirati stílusban csupán annyit, hogy noha a Preševo környéki hegyek csúcsa fehérlik a hótól, idelent, a fensíkon szárazak az utak, süt a nap és 5 fok Celsius a hőmérséklet. Legalábbis ezt jelzi autónk hőmérője. A menedkültek folyamatosan érkeznek Macedóniából, de nem olyan tömegesen, mint néhány héttel ezelőtt.
--Tegnap 2900-an voltak a preševoi befogadóközpontba, tegnapelőt ennél kevesebben, ma pedig, a jelekből ítélve többen lesznek – közli velünk Srđan Ristić, a Menekültügyi Hivatal menekültügyi biztosa, a tábor ügyeletes veztője –. Már most, délelőtt tíz órakor több mint nyolczázan várnak a regisztrálásra, de már ugyanennyien tovább utaztak Šidre. Ki vonaton, ki autóbuszon. Átlagosan egy–két órát tartózkodnak nálunk, csak az marad kissé tovább, aki nagyon beteg, vagy meg szeretne pihenni. Nagyon kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy ehhez minden feltételt biztosítani tudunk.
Fotó: Ótos András
A menekültek túlnyomó többsége életerős fiatal és sok közöttük a gyerek is. Ők könyebben elviselik a hosszú utazással járó kellemetlenségeket, nehezebben fáradnak és gyorsabban kipihnik magukat, mint szüleik, nagyszüleik, akik az előző hullámok egyikében menekültek el hazájukbl, Szíriából, Afganisztánból, Irakból...
Tegnap tehát csaknem három ezer, ma pedig több mint három ezer menekült érkezett Miratovacnál Szerbiába, és ugyanennyi vagy ennél több menekült távozik Šidnél. Számukat kissé, két-háromszáz fővel gazdagítják majd azok a menekültek, akik Bulgáriából érkeznek. Azt, hogy holnap, holnapután és az elkövetkző napokban, hetekben mire számíthatunk, senki sem tudja megmondani, az viszont tény, hogy júliustól a mai napig a preševoi táboron több mint félmillió menekült gyalogolt át.
