Szoktuk mondani, hogy a józan paraszti ész azt diktálja... Tulajdonképpen mit diktál? Hogy ne dolgozzunk a saját kárunkra. Használjuk az eszünket. A józan paraszteszünket.
Úgy tűnik, ebből mind kevesebb mind a nagyvilágban, mind szűkebb régiónkban. A nagyvilágból talán már ki is veszett. Különben nem került volna sor erre a nagy gazdasági és pénzügyi válságra. A szűkebb régiókban még előfordulnak parasztok, de soraik szemmel láthatóan ritkulnak.
És ezeket a gyérülő sorokat is megzavarja a média. Egyfelől arra biztat bennünket (volt és maradék parasztokat), hogy takarékoskodjunk, másfelől pedig egyre erőteljesebben arra, hogy a régi mellé vásároljunk új mélyhűtőt, tömjük meg mindenféle jóval, mert holnap a parizer meg a ketchup drágább lesz, s ennek mi, fogyasztók látjuk a kárát, isszuk meg a levét.
Mit tegyen, mihez kezdjen egy ilyen szituációban a maradék paraszti réteg a maradék józan eszével? Kölcsönért folyamodik a legközelebbi bankfiókhoz, hogy ne még csak egy pótjégszekrénnyel szerelje fel a konyháját és éléskamráját, hanem legalább kettővel. Két újban mégiscsak több tartalék ketchupot lehet tárolni a nehéz és szűkös napokra és hetekre, mint a régi egyben. Ezt diktálja a józan paraszti ész, meg ezt sulykolják a még mindig meglehetősen kőkemény paraszti koponyákba a reklámfőnökök, az üzletláncok, a bankok, a szupermarketek is.
Még az a szerencse, hogy ebben a már-már káosznak nevezhető szituációban itt-ott józanabbak is felütik a fejüket. Vagy hallatják visszafogott, halk hangjukat. Most, például a falusi turizmus fellendülésének hajnalán azt prognozálják ezek a józanabb intellektuális, tehát polgári beállítottságú hangok, hogy ebben a globális méretű világválságban a turisták az olcsóbb helyeket centrírozzák. Ez arra enged következtetni, hogy az aktív világutazók nem a hétcsillagos szállodákat és sítelepeket rohamozzák meg, hanem az alföldi parasztházak tisztaszobáit, amelyeket idegenforgalmi célokra rendeztek be a maradék, de előrelátó, józan paraszti eszüknek hátat nem fordító egykori kulákok és agrárproletárok. Az ilyen irányú centrírozásra most nagyon oda kéne figyelni.
Természetesen ezzel a szóban forgó problémát mai, modern kifejezéssel élve nem szeretnénk túlspirálni. Hogy a józan paraszt újságolvasók is megértsék: túlpörgetni. Hiszen úgyis megy minden a maga útján. Ugyanakkor Obama, a legújabb messiás, megérkezett európai körútjának első állomására, Londonba. Ötszázan kísérik. Ötszázan a Takarékosság Világóráján. A miniszterei, a tanácsadói, a testőrei. Ilyen népes „turistacsapatnak” aligha lenne elegendő Kupuszina akár összes tisztaszobája.
