Úgy tűnik, a nemzetközi tényezők kedélyállapotára megnyugtatólag hatott a 28-ak oroszlániai díszvacsorája, illetve a díszvacsorán kibokrosodott gondolat, melynek eszenciája egy merőben új világrend körvonalait vetíti az előttünk álló jövő kapujába. Nem lehetett könnyű dolguk a huszonnyolcaknak, hiszen még előttük se világos, milyen következményeket szül az új világrend, mert a beleszólók részéről eddig is voltak ilyen-olyan próbálkozók, például a világ nemzetközivé való válásának ügybuzgalmában, aztán még a globalizmus okozta elhajlásokat se sikerült teljes hosszában kiegyenesíteniük azoknak, akik elgörbítették, s most, néhány ezer éves múlttal és tapasztalattal a hátunk mögött nyakunkon egy új világrend víziója.
Az oroszlániai díszvacsora ünnepélyes tányércsörgését az utcáról beszűrődő lárma zavarta meg, illetve egyáltalán nem, mert a vacsora zavartalanul folytatódott az ötödik fogás után is. Degeszre ették magukat a vendégek, miközben jókat nevetgéltek egymással. Elképzelhető, hogy még a leglaposabb vicceken is, hiszen kifogástalan úriemberekről volt szó, kifejlett humorérzékkel. Egyáltalán nem hasonlítottak oroszlánokra. (Csak zárójelben jegyezzük meg: nem sok okuk volt ugyan a röhögcsélésre, hiszen mindegyikük, a házigazdát is beleértve, komoly gondok terhével a vállukon érkeztek erre a díszvacsorára.)
Díszvacsora? Valóságos lakoma volt az! Az új világrend nyílt ünnepsége. Az utcák megteltek szótlan rendfenntartókkal és lármás rendbontókkal. Ezek az utóbbiak azért, hogy hecceljék a díszvacsora vendégeit. Nem tudták, hogy az egészséges fogaikat csillogtató-villogtató urak könnyen ledobhatják magukról előkelő maszkjukat. Elfelejtették, hogy az alvó oroszlánokat nem tanácsos ébresztgetni, riasztgatni, ingerelni.
Mert ha egyszer fölriadnak mély álmukból és kirohannak az utcára (máris ott vannak, hiszen mindenütt ott vannak, minden az övék a rög alatt és a rög felett) jaj lesz a lengyel kéményseprőknek, a francia hordároknak, az amerikai nyúltenyésztőknek, az afrikai lepkevadászoknak ezekkel a megvadult, fölhergelt, veszélyérzettel fölfűtött világrend alapítókkal szembeni ütközetben. Akkor lesz csak igazi haddlehadd, ereszd el a nyakamat s egyéb megszorítások sora. Amikor összefog a maroknyinak látszó milliárdos az erősnek és hatalmasnak tűnő milliárdnyi kéményseprő, lepkegyűjtő s egyéb proletár-létű massza ellen.
Vigyázzunk hát, vegyük elő jobbik eszünket és ne maceráljuk az alvó oroszlánt, most nem alszik, nagyon is ébren és éberen van őkelme. Az a díszvacsora ott Oroszlániában korántsem az utolsó vacsorája volt.
