Ha valaki réges-rég, a messzi múltban kitanulta például a borbélyszakmát, fenhette élete végéig a borotváját s ebbéli munkájából úgy-ahogy meg is tudott élni. Az úgynevezett több lábon állásról még csak nem is hallott. Abban az időben az embereknek elegendő volt a két lábuk, a két karjuk, a fejük, amit, akik jól használtak s lehetőségük is nyílott rá, kitanulták valamelyik szellemi szakmát, jogásszá vagy fogorvosokká váltak, s ehhez elegendő volt a fejükben összegyűjtött szakmai fölkészültség, miközben persze a lábukat is használhatták, mindkettőt, mert, említettem, a több lábon való állás még nem volt ránk kényszerítve.
Ma viszont nem árt, ha egy messze földön híres és ismert ügyes és fürge kezű borbélymester menet közben elsajátít még néhány szakmát, mondjuk, ha ügyesen tudja forgatni a borotva mellett a miskárolókést is vagy konyít valamit a kefekötéshez, mert neki is – akárcsak a földművesnek, az asztalosnak, a pszichológusnak vagy éppenséggel az atomtudósnak – több lábon meg kell tudnia állni, ha haladni akar a korral és be szeretné teremteni a családjának a mindennapit.
Korunk már az ifjakat, lánykákat úgy indítja el az élet rögös országútján, hogy a célba érés előtt minél több szakmát sajátítsanak el és diplomát gyűjtögessenek össze, hogy eleve fölkészülten várják a több lábon való állás és élés kívánalmait és kihívásait. Mert megtörténhet, s máris számtalan példa mutatja, hogy egy kiváló érsebész a szakma túltengése miatt kénytelen magára ölteni egy hiányszakma köpönyegét, ha hat oklevéllel a zsebében nem akar az utcára kerülni. Eláll bányamérnöknek, bérelszámolónak vagy légi közlekedés irányítójának. Mégpedig hálatelt szívvel, hogy fiatalon hallgatott a kor szavára, mely a több lábon való állás elsajátításának a szükségességét vetítette elébe.
Természetesen a szakosított több lábon állást menet közben is el lehet sajátítani, épp ezért szakosították. Persze nem megy zökkenő nélkül, fájdalommentesen. Már a kezdetek kezdetén hány földművelő rokkant bele, hogy meg kellett válnia szívéhez-lelkéhez kötődött, kezes bárány szelídségűvé ajnározott lovától, mert a gép, a traktor lett a kor szava! Számtalan hasonló példát felhozhatnánk. A tradicionális holland tulipántermelőket átszakosítják aszfaltozókká s áthelyezik őket az Amazonas vidékére egy globális autópálya építéséhez. Végül is régi, megszokott szakmájukat sirató, hivatásukat kényszerűségből fölcserélő boldogtalan emberekkel telik meg ez a siralom völgye, amelyben a közelmúltig két lábon is élni lehetett, s ahol mostantól kezdve a több lábon való állás sem garantál az emberiségnek biztonságérzetet. Ám ez a globalizáció apostolait nem zsenírozza, őket nem érinti az átszakosítás.
