Az idén sikerült, amire a magyar pontyfogó sport kedvelői már tíz éve várnak : m egrendezésre került az országos pontyfogó bajnokság, dobogóra lépett az első magyar országos bajnok. A nevezetes esemény nyomában járva felkerestük a győztes Creativ Company csapat vezetőjét.
– Nyika Sándor József a becsületes nevem, van, aki így, van, aki Sanyamesternek, van, aki Sanyinak, s van, aki apának szólít – mutatkozott bea mindig jókedvű, pontyfogó bajnok. – Anyai ágon Szabolcsi, apai ágon Hajdú-Bihari vagyok, ám én már Budapesten születtem, 1971 igencsak hideg legutolsó napján, szilveszterkor. Tizennégy éve vagyok férje az asszonykámnak, van három csodás gyermekem, két belevaló fiam, akik 12 és 13 évesek, s egy kiskirály leányom, aki 8 éves. Eredeti tanult szakmámban dolgozom vállalkozóként már 15 éve mint gázkészülék-szerelő. Bár lehet, hogy hamarosan szakmát kell váltanom, mert mint sok minden mást, a vállalkozásomat is elérte a válság. Apró gyerekként szerettem bele a horgászatba. Mondhatni, „homokbapipiske” korom óta izgatja fantáziámat a horgászat. Amikor jött a nyári szünet, városi gyerekként az unokatestvérekkel közösen nyaraltunk a nagymaminál. A nagybátyám gondolt egyet, összegyűjtött bennünket, aztán uzsgyi valamelyik tavacskára, öntözőcsatornára vagy a Tiszára, és kezdődhetett a gyerekzsivajos pecázás. Amikor Bajára költöztek át, akkor a Duna lett horgászkirándulásaink fő célállomása. Túlnyomórészt folyóvízen tanultam meg horgászni, de nekem szinte mindegy, hogy mikor és mire, csak horgászhassak. Imádok spiccbottal küszözni, főleg ha a gyermekeimmel ülünk a vízparton. Aztán, ha úgy hozza a sors, jöhet egy októberi, novemberi sátorozós folyóvízi márnázás, például a Dráván. A versenyek miatt leggyakrabban tavakon szoktam horgászni, főleg pontyra és amurra.
Kedvenc horgászfelszerelésed, horgászmódszered?
– Minden módszert szeretek. Spiccbotozás, matchezés, bojlizás, pergetés, kutyogtatás… Utóbbi kettőben nincs komoly gyakorlatom, ám lelkesen próbálkozom. Nemrég a műlegyezést is kipróbáltam, s tudom, valamikor legyezni is szeretnék. Természetesen a békés halazás mellett. Ha mégis egy igazi kedvencet kéne említenem, akkor az a feederezés. Az egyik legsokoldalúbb stílus. A bottípusban is kedvencem a feeder.
Eredmények, serlegek a horgászatban
– Nem túl régóta versenyezem. Nagyjából 20 kupáért sikerült megküzdenem. Vannak köztük baráti versenyeken megnyertek, illetve komolyabb versenyekről valók. Mindegyik kedves a szívemnek. És persze szépen csillog a meglévők társaságában a nemrég, júliusban megnyert legújabb is.
Legemlékezetesebb horgászélményed?
– Szinte mindegyik horgászat emlékezetes valamiért. A versenyek az izgalom, a hajtás, az új tapasztalatok, tanulságok miatt, az egyszerű horgászatok meg a lazaságuk miatt. Mégis a gyerekeimmel közös pecázásokat szeretem legszívesebben feleleveníteni. Azok jelentik nekem a legtöbbet... De hogy történettel se maradjak adós, elmesélem, mi történt a Tatai Deritő-tavon 2003 körül. Baráti társasággal voltunk lent, illetve én vittem magammal az akkor még 6, illetve 7 éves fiamat. Kapás egy szál sem az egész tavon. A néhány órás csendet a kisebbik fiam törte meg, a pickerbotjával sikeresen kifárasztott egy formás, 4-5 kilós pontyot. Még viccelődtünk is, hogy milyen szerencsés keze van. Rá 20 percre egy csaknem négykilósat is fogott. Ekkor már gyanús volt, hogy valami titok lappang a fogások mögött, ezért rákérdeztem, hogy mivel fogta. A válasza bűnbánóan csak ennyi volt: füstölt párizsival, az üres kenyeret meg visszarakta a táskába. Azon a napon, amíg tartott a párizsiból, mindannyian fogtunk halat. Én pedig büszke voltam a fiam találékonyságára. Hiába! Néha mi, felnőttek is tanulhatunk a gyerekektől.
Az idén megnyerted a pontyfogó országos bajnokságot. Milyen érzés az élvonalban lenni?
– Nem egyedül nyertem meg, hanem a csapattársammal és jó barátommal, Csirmaz Gáborral. Így közös az érdem! Ketten dolgoztunk meg az első helyért! Amúgy nagyon, de nagyon jó érzés. Még most is néha lelassul az ember, amikor rágondol: Te jó ég! Hisz mi bajnokok vagyunk! Nem volt népes a mezőny, ám aki ott volt, az erős csapatnak számított. Három szektor eggyel a maximális eredményt hoztuk, kétszer gyengébb helyről nyertünk. Elégedettek vagyunk. Bár már a versenyt követően kielemezgettük, mit lehetne másképpen csinálni. Az augusztus végi Nemzetközi Maconkai bojlis kupán meg élesben is próbát teszünk azzal, amit változtatni akarunk.
A pontyfogó sport párosokról szól. Csirmaz Gáborral horgásztatok egy csapatban.
– Csiga barátom Mezőkövesden él, harmincéves, és nőtlen. Mindketten szeretjük használni a kobakunkat. Csiga tervezte a pólónkra a csapatnevünk feliratának grafikáját. Mivel a Tisza a közelükben kanyarog, s ott van a Tisza-tó is, ő gyakran horgászik ezeken a vizeken. Kevesen tudják, de Csigának finomszerelékes versenyzői múltja van. Volt ő már megyei bajnok is, így a pontyfogó versenyeken nem véletlenül jár a „finomkodások” esetén egy rugóra az agyunk. Úgy érzem, együtt nagyon jó csapatot alkotunk.
Innovátor és föltaláló is vagy. Mondj néhány szót a termékeidről, azoknak gyakorlati fölhasználásáról, hasznosságáról, közkedveltségéről…
– Szeretek barkácsolni, tárgyakat átépíteni, új eszközöket kitalálni. Belebotladoztam a horgászati kiegészítők gyártásába is, ám annyit kínlódtam az alvállalkozókkal, hogy inkább eladtam egy kisebb összegért pár dolog gyártási jogát.. Amire büszke vagyok, az a saját tervezésű, excentrikus ólmozású etetőkosár, amit a barátaim mind a mai napig sikeresen használnak a versenyeken.
Terveid?
– Jó lenne megnyerni a világbajnokságot, előtte pedig Maconkán is győzni kéne. Jó lenne egy jól fizető állás. Jó lenne leadni néhány kilót. Jó lenne most vasárnap is focizni a fiaimmal. Szóval, semmi különös. Egyszerű emberi vágyak. Mondjuk, egy lottó telitalálat ellen sem tiltakoznék...
Mit üzensz a vajdasági horgászoknak?
– Nagyon jó dolog a horgászat, de még jobb, ha azt az ember a családjával együtt űzheti. Becsüljük meg egymást, jobb boldogan, mosolygó arcokkal találkozva végigjárni az élet útját. S becsüljük meg a természet szépségeit, adományait is. A kifogott halak nem az ellenségeink, csak nemes ellenfeleink. Bánjunk velük kíméletesen. Isteni étek egy jó csípős halászlé, a ropogós sült keszeg, a csodás rántott hal. De hagyjunk vizeinkben halat az unokáinknak is. (Fotó: Nyika Sándor, Kazi István)
A sorsolások egyikén. Itt már javában környékezi a versenyizgalom a horgászt
